A KÖRÜLMÉNYEK ELREJTETT SZENTSÉGE

„Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van.” Róm 8, 28.

A szent életkörülményeit Isten szabja meg. A szent életében nincs tehát véletlen. Isten gondviselése által olyan körülmények közé juttat, amelyeket semmiképpen sem tudsz megérteni, de amelyeket Isten Lelke megért. Isten azért visz olyan helyekre, olyan körülmények s olyan emberek közé, hogy Lelkének közbenjárása kialakíthassa benned a maga különös útját. Sohase akard megállítani a körülményeket, és ne mondd: ’én akarok itt most saját gondviselésem lenni, nekem kell vigyáznom erre és őriznem amazt.’ Összes körülményeid Isten kezében vannak, ennélfogva sohase tartsd különösnek azokat a körülményeket, amelyek közt vagy. A közbenjáró imádságban nem az a szereped, hogy részt vegyél a közbenjárás tusakodásában, hanem hogy hasznosítsd a közönséges körülményeket, amelyekbe Isten beléhelyezett, és a közönséges gondolkozású embereket, akik közé Isten gondviselése küldött, vidd őket Isten trónja elé, és adj a benned lévő Léleknek alkalmat arra, hogy közbenjárjon érettük. Ilyen módon tisztítja meg Isten a szentjeivel az egész világot. Megnehezítem-e a Szentlélek munkáját határozatlanságommal és azzal, hogy az Ő munkáját próbálom cselekedni Helyette? Nekem a közbenjárás emberi oldalát kell végeznem, és ez az emberi oldal azokból a körülményekből áll, amelyekben benne élek, és azokból az emberekből, akikkel kapcsolatban vagyok. Lelki életem úgy kell megőriznem, mint a Szentlélek templomát, és amikor a különféle embereket Isten elé viszem, a Szent Lélek közbenjár értük.
A te közbenjárásod sohasem lehet az enyém, és az én közbenjárásom sohasem lehet a tiéd, hanem a Szent Lélek az, aki esedezik bennünk másokért, és e nélkül a közbenjárás nélkül valaki rettenetesen szegény volna.

Ámen

NOVEMBER 7.

Zúgolódás

Ne zúgolódjatok!
(1 Kor 10, 10)

A nehézségek, szenvedések és terhek alatt könnyen zúgolódás tör ki belõlünk. Van hangos, de van csendes zúgolódás is. Minden rossz kedv a szív zúgolódásának a jele. Sokaknál szinte állandóvá válik, krónikus elégedetlenségben szenvednek.

Milyen forrásból fakad a zúgolódás?

1. Vakok vagyunk szívünk állapotát illetõen. Panaszkodunk a körülmények és emberek miatt, de magunkat nem vádoljuk. „Mit zúgolódik az élõ ember? Ki-ki a maga bûne ellen zúgolódjék." - Némelyek azt nehezményezik, hogy mindenütt lemaradnak és nincsenek a helyükön, ami jogosan megilletné õket. „Mindenki belém törli a lábát!" - „Megvetnek engem!"-„Szerencsétlen órában születtem, nekem semmi sem sikerül!" - sóhajtoznak. A felülrõl való világosság sok mindent felfed, amit eddig nem láttál meg. Meglátod saját bûnödet, sokféle engedetlenségedet. Ekkor elhallgat a zúgolódás és ezt mondod: „Még mindig jobb dolgom van, mint ahogyan megérdemelném."

2. Vakok vagyunk Isten útjait illetõen. Nem értjük Istent és ezért kemény szavakkal szólunk ellene (Mal 3, 13). Minden elégedetlen beszéd tulajdonképpen Isten ellen irányul. Az Úr ítélni fog és megbüntet minden istentelent és minden kemény szót, amit istentelen bûnösök szóltak ellene. Aki a sorsa miatt zúgolódik, az Isten útjait kritizálja és elhomályosítja az örök rendet értelmetlenséggel, mint egykor Jób (Jób 38, 2). Istennek minden útja jó és mindent jól cselekszik. De amíg az ember balga, visszásnak tartja Istent és nem érti meg Isten bölcs nevelõ útjait. Nem tudja, hogy Isten azért aláz meg, hogy megõrizzen minket az áldatlan felemelkedéstõl; megüresít, hogy igazi tartalommal töltsön be; megöl bennünk sok mindent, hogy életet adjon; letépi a bilincseket, hogy vele lehessünk. Aki megérti Isten útjait, az Istennek ad dicsõséget.

A te szívedben is sokféle elégedetlenség és lehangoltság rejlik még? Nem tudod, hogy a sötét gondolatok, érzések mindig mélyebbre hatolnak, és végül egész bensõdet megfertõzik, úgy hogy arcod is mogorva lesz? Nem veszed észre, hogy teher vagy környezeted számára és megijednek tõled? Rossz kedveddel másokat is befolyásolsz, békétlenségeddel mások békességét is elveszed. Ismerd fel vakságodat, önfejûségedet, engedd, hogy az Úr Jézus lelkedbe világítson, s akkor lénye belõled is ragyog.

Carl Eichhorn: Isten műhelyében

Az imádság páratlan hatalma

„Azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek
esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” Róm 8, 26.

Tudjuk, hogy a Szentlélek tesz minket képessé az imádkozásra; tudjuk azt is, mit jelent Lélekben kérni; de nem tudjuk mindig egészen biztosan, hogy a Szentlélek mondja el bennünk azokat az imádságokat, amelyeket mi nem tudunk kifejezni. Amikor Isten újjászült minket és Isten Lelke lakik bennünk, Ő fejezi ki helyettünk kimondhatatlan imádságainkat is.
„Ő - a benned lévő Lélek - Isten szerint esedezik a szentekért” (27. v.), és Isten nem azért vizsgálja a szíved, hogy megtudja, mik a tudatos imádságaid, hanem hogy kitalálja, mi a Szentlélek imádsága.
A Szentléleknek szüksége van a hívő ember egész természeti alkatára, mint szentélyre, hogy közbenjárását felajánlhassa benne Istennek. „A ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma”, (I. Kor. 6, 19). Mikor Jézus megtisztította a templomot, „nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül” (Márk 11, 16). Isten Lelke nem engedi, hogy tested saját tetszésed szerint használd. Jézus könyörtelenül kiűzte mindazokat, akik adtak és vettek a templomban, és azt mondta: „Az én házam imádság házának neveztetik minden népek között. Ti pedig latroknak barlangjává tettétek azt” (Márk 11, 7).
Felismertük-e, hogy testünk a Szentlélek temploma? Ha igen, akkor vigyáznunk kell, hogy szeplőtlenül őrizzük meg az Ő számára. Meg kell gondolnunk, hogy tudatos életünket, bár az csak nagyon kis része egész személyiségünknek, úgy tekintsük, mint a Szentlélek templomát. Ő azután majd gondot visel a tudatalattiról is, amiről semmit sem tudunk; de vigyáznunk kell, hogy őrizzük a tudatos részt, mert azért felelősek vagyunk.

NOVEMBER 8.

Próba nélkül nincs helytállás

Boldog ember az, aki a kísértésben megáll.
(Jakab 1, 12)

Az apostol boldognak mondja azt, akit a lelki tusakodás nem tesz erõtelenné és nem buktat el. Ne sajnálkozz azon a testvéren, akire nehézségek zúdulnak. Ellenkezõleg, tartsd boldognak, ha kitart. Ha valaki megáll a kísértésben, elõrehalad a dicsõség felé. Aki helyes kapcsolatban van az Úrral, az a legsúlyosabb helyzetben sem kételkedik benne, nem inog meg szeretetében. A veszély abban rejlik, ha az ember, bár a kegyelem a mélységek fölött hordozza, a maga hitét erõsnek tartja, a gonosz hatalmát pedig lebecsüli. Isten ilyenkor megvonhatja áldásának áramlását. Félelmetes hatalommal mozdulnak meg a sötét hajlamok és ösztönök, amikrõl azt gondoltuk, hogy már végleg legyõztük õket. Itt kell eldõlni, ki lesz a gyõztes: Krisztus vagy a Sátán? Sokan „örömmel" fogadják az Igét, de ha szenvedések és üldözések támadnak, visszarettennek. Ügyesen kikerülik a nehézségeket, vagy pedig elkeserednek. - Ne fuss el soha ebbõl az iskolából, hanem tarts ki! Ha nehezen elviselhetõ embert tesznek melléd, maradj csendben. Jézus mindvégig hordozta Júdást. Atyja akarata volt, hogy elhordozza ezt a próbát és elszenvedje környezetében ezt a hamis, belsõleg idegen, ellenséges indulatú embert napról napra.

Mi olyan gyorsan lerázzuk magunkról a kellemetlen terhet. Vannak fontos, sõt kritikus helyzetek, ahol minden kockán forog: vagy megállunk, vagy csõdöt mondunk és akkor gyorsan vissza is esünk. Sok felébredt lélek a pénz zátonyán szenved hajótörést. Vonzza a nyereségvágy, a pénzéhség s azáltal, hogy gazdag akar lenni, eltévelyedik a hittõl és saját magának is sok fájdalmat okoz. Aki már megízlelte az Úr jóságát, nem lesz többé boldog nélküle. A tövis mindig benne marad. - A családalapítás is már sok fiatalnak lett szomorú fordulóponttá. A földiekért való gondok háttérbe szorították a lelki életet vagy talán meg is fojtották azt. Egyedül a jólét fontos. - Van, akit a becsvágy, a világ részérõl kapott tisztelet ejt csapdába. Esetleg eredményes a lelki munkában, elismerik és dicsérik õt a hívõ körökben, elbizakodik és végül is szégyenbe, bûnbe esik. - A rejtett becsvágy is méreg, ha nem gyõzzük le magunkban, hanem tápláljuk, szerepelni akarunk, fontoskodunk és szeretnénk, ha felfigyelnének ránk. Ilyenkor sok irigység támad, ellenségeskedés és gyûlölködõ, keserû lelkület lesz úrrá. Boldog az az ember, aki a kísértésben megáll!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében

Szentséges szolgálat



„Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek...” Kol 1.24

A keresztény munkásnak sakramentális közbenjárónak kell lennie, tehát annyira azonosítania kell magát Urával és az Ő váltságának valóságával, hogy Krisztus állandóan közvetíteni tudja rajta keresztül teremtő életét. Ez nem azt jelenti, hogy egyik ember személyisége egy másiké fölé helyeztetik, hanem Krisztus valóságos jelenlétét jelenti, amely a munkás életének elemein keresztül közvetíttetik. Mikor a mi Urunk Jézus életének és halálának történeti tényeit hirdetjük, amint azok az Újszövetségen keresztül eljutottak hozzánk, szavaink szentségi jelleget nyernek. Isten, váltsága alapján arra használja azokat, hogy hallgatóinkban megteremtse azt, ami másként meg nem teremthető. Ha a Jézusra vonatkozó kijelentés helyett a megváltásnak az emberi életben megjelenő hatását prédikáljuk, a hallgatókban nem az újjászületés az eredmény, hanem megfinomodott lelki élet, és Isten Lelke nem tud bizonyságot tenni mellette, mert az ilyen prédikálás egészen más területre tartozik. Szem előtt kell tartanunk, hogy annyira élő közösségben éljünk Istennel, hogy amint mi hirdetjük az Ő igazságát, Ő megteremthesse lelkünkben azokat a dolgokat, amelyeket egyedül Ő tud megtenni.
Milyen csodás személyiség! Micsoda elragadó ember! Milyen bámulatra méltó éleslátás! Milyen lehetősége van Isten evangéliumának mindezek által? Nem hatolhat keresztül, mert a vonzóerő vonala mindig egybe esik a felhívás vonalával. Ha egy ember saját személyiségével vonz, felhívása azon a vonalon mozog; de ha azonosította magát Ura személyiségével, akkor felhívása azon a vonalon megy végbe, amelyen tud dolgozni Jézus. A veszedelem az, hogy az embert dicsőítjük; Jézus pedig azt mondja, hogy Neki kell fölemeltetnie

Kedves Erika neked hogy sikerül?
Bocsánat a személyeskedésért, de gondolod, hogy az olvasás (ha egyáltalán olvassa[mert inkáb a magáét fújja]
élég?
Inkább indulatok, meg én milyen jól csinálom, meg xy kinek a kövét fújja.
Ez egy nagyon jó téma lenne, de legalább 1 hétig kellene vesézni annak aki ide idézetet tesz fel.
Még a verseknél is így gondolom.
Esetleg fórum tag nevével indítani és aztán arról értekezni, hogy ő életében tudott e ebből a Szent Szellem valamit realizálni, vagy milyen jó, hogy olvassa és most kérheti imában, a maga életében is.
Hát töröld, ha nem érzed ide illőnek.

Kedves Magda!

Ennek a topicnak a címe Csendes percek, ami a ker. szóhasználatban azt jelenti,h. elmélkedés az olvasottak fölött. Én Chambers-t olvasom,azt tudom közreadni, örülök, h. Boglárka a Spurgeont hozta, Figyelő pedig az Eichorn által írt napi részekkel járul hozzá a hitünk erősítéséhez és építéséhez.
Azért jó,h. ez itt így egy bizonyos helyen van ,h. aki szeretné elolvasni, megtalálja.
ha valamelyik téma bárkit is továbbgondolkodásra indít, kérdései vannak azzal kapcsolatban, nyithat arról egy topicot,s ott megbeszélhetjük.
A versekkel kapcsolatban ugyanez a véleményem. Eger feltett egy Pákolitz verset, aminek a hatására nyitottam a Vénülő kezemmel... topicot,s ott beszélgetünk a témáról.

Köszönöm a válaszod kedves Erika.
Igen!
Olvastam és örültem neki

Szerintem olvassuk egy páran 266x. felet van a Megtekintve .

Szükséges e?
Nekem jó ha látom a tesókat miről is elmélkednek így egy kicsit együtt tesszük.
Sőt elém hozhat valamit amit én vagy nem vettem még észre vagy elfelejtettem, és jobb ha emlékszem rá.

Lehet hasznos csak hozzá állás kérdése hogy az e.

Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet.
Meg lehet mutatni a hited a cselekedeteid nélkül? Szóban, hozzászólásban?
Mindenki megmutatja a cselekedetei alapján a hitét, mind egy miről beszélt azelőtt.

Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek.

Eddig az ördögök is eljutottak és rettegnek. Van tovább is?

Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő?

Ha nem, ne olvasd tovább! Ha nem akarsz TUDNI, ostoba maradsz...
A hited terméketlen lehet még akkor is, ha az egy Istenbe veted, de nincsenek tetteid.

Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron?

Mit ért volna, ha nem indul el rőzsével és késsel a kezében? Isten szemszögéből semmit. A tettei bizonyították a hitét.

Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite.

Együtt működött a tette a hitével, mint járásnál a két láb. Enélkül részleges lett volna, torz.

Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: "Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt", és "Isten barátjának neveztetett". Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által.

A hit nem választható el a cselekedettől. Amikor azt mondja hitt az Úrnak, akkor arra gondol, hogy megtette. Látjátok már, hogy cselekedetekből igazul meg az ember és nem csupán a hit által?

S ugyanígy a parázna Ráháb is, nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket?
Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.

Vannak hitből fakadó tetteink? Olyan tetteink, amik az Úr szavára áltak elő?
Akkor van ÉLŐ HITÜNK!
Ha nincs, akkor halott a hit.
Ennyit Isten Igéje alapján a HIT-ről!
[/i]

MUNKATÁRS AZ EVANGÉLIUM HIRDETÉSÉBEN

„Munkatársunk . . . a Krisztus evangéliumának hirdetésében . . .” I. Thess. 3, 2.

A megszentelődés megkezdődése után nehéz megállapítani, mi a célod az életben, mert Isten beleépített terveibe a Szentlélek által; most éppen úgy használ téged a Maga céljainak megvalósítására világszerte, amint Fiát használta a mi üdvösségünkre. Ha nagy célokat keresel a magad számára, ha azt mondod, hogy ,Isten erre vagy arra a célra hívott el’, korlátot emelsz az elé, hogy Isten felhasználjon célja megvalósítására. Ha saját érdeked köt, vagy egyéni nagyravágyásod tölt el, nem jutsz el oda, hogy azonosíthasd magad Isten érdekeivel. Csak akkor tudod ezt megtenni, ha minden magad felől való gondolatot elvetsz magadtól és rábízod magad Istenre, hogy nagy céljai megvalósítására egyenesen kivigyen a világba, és mivel minden járásod-kelésed az Úré, sohasem értheted meg a saját útjaid.
Meg kell tanulnom, hogy az életcél Istené. Isten az Ő nagy, személyes szempontjai szerint használ engem és az, amit kér tőlem, mindössze az, hogy bízzam Benne, és sohase mondjam: ,Uram, ez olyan nagy szívfájdalmat okoz nekem’. Ha így beszélek, akadállyá leszek. Ha nem mondom többé Istennek azt, hogy mit akarok, felhasználhat arra a célra, amit meg akar valósítani, szabadon, akadály nélkül. Isten lesújthat vagy fölemelhet engem, mert bármit megtehet, ami tetszik Neki. Csak egyszerűen azt akarja, hogy legyen Benne, az Ő jóságába vetett hitem. A magam sajnálata az ördögtől származik; ha annak alapján akarok haladni, hasznavehetetlen leszek Isten kezében a világban megvalósítandó céljai számára. Van egy külön világom a világon belül, amelyben élek és Isten sohasem tud engem abból kiemelni, mert félek attól, hogy odakint elsorvaszt az élet fagya.

„Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék…” (Zsoltárok 121:3)

Ha az Úr nem engedi meg, hogy megtántorodjunk, akkor sem ember, sem az ördög nem buktathat el bennünket. Hogy örvendeznének pedig, ha szégyenletes bukásba vihetnének minket, kimozdíthatnának a kegyelemből és eltemetnének, hogy még az emlékünk se maradjon meg! Szívbeli gyönyörűséggel tennék mindezt, ha nem volna akadálya, de az Úr nem engedi. Ha pedig Ő mindezt nem engedi, akkor nekünk sem lesz részünk benne.
Az élet olyan, mint egy alpesi túra. A hegyi ösvényeken kapaszkodva szüntelen ki van téve az ember annak, hogy megbotlik. Ha igen magasba visz az út, a fej könnyen megszédül, és hamar megcsúszik a láb: egyes helyek csúszósak, mint a jég, máshol viszont a kőgörgetegek olyan lazán fekszenek az úton, hogy az esést bizony nehéz elkerülni. Aki egész életében meg tud maradni a helyes úton, és botlás nélkül tud járni, annak minden oka megvan a hálaadásra. Amikor rejtett hasadékok és csapdák vesznek körül, a lábunk gyönge, térdünk remeg és az ellenség igen ravasz, egyikünk sem tudna elesés nélkül megmaradni még egy óra hosszat sem, ha az Úr hűséges szeretete, amely „nem engedi, hogy a lábunk megtántorodjék”, nem venné szüntelenül körül.

Hogyha lábam megbotolna, Isten van velem,
És erős kezében fogja reszkető kezem.
Támogat e kéz, támogat e kéz:
Hogyha lábam megbotolna, támogat e kéz.

A LEGNEHEZEBB KAPASZKODÓ



„Vedd a te fiadat ...” I. Mózes 22, 2.


Isten parancsa: Vedd . . . most, nem pedig alkalmilag. Különös, hogy tudunk ilyenkor vitatkozni! Tudjuk bizonyos dologról, hogy helyes, de megpróbálunk mentséget találni arra, hogy ne legyünk kénytelenek azonnal cselekedni. Nem elég fölmenni arra a magaslatra, amelyet Isten mutat, azonnal kell, hogy ez megtörténjék. Az áldozattétel előbb végbemegy az akaratban, mielőtt megtörténik a valóságban.
„Fölkele azért Ábrahám jó reggel... és elindula arra a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.” (3. v.) Ez az Ábrahám csodálatos egyszerűsége! Amikor szólt Isten, nem tanácskozott testtel és vérrel (Gal. 1, 16). Óvakodj attól, hogy testtel és vérrel, azaz saját tetszéseddel és belátásoddal tanácskozz, tehát valami olyannal, aminek nem Istenhez való személyes viszonyod az alapja. Ezek olyan dolgok, amelyek tusakodnak Isten ellen és megakadályozzák, hogy engedelmeskedj Neki.
Az áldozat nem Ábrahám választása szerint történt. Kerüld mindig a magad-választotta áldozatot, mert az csak betegség. Ha Isten édes itallal töltötte meg a poharad, idd ki hálaadással; ha keserű poharat adott a kezedbe, ürítsd ki a Vele való közösség tudatával. Ha az Istennek felőled való gondviselő rendelkezése, hogy nehéz időket élj, viseld el kitartással, de ne válaszd meg te magad mártírságod színhelyét. A próbatétel módját Ábrahám számára is Isten választotta ki és Ábrahám nem méltatlankodott: állhatatosan keresztülment a próbán. Ha nem vagy állandó érintkezésben Istennel, könnyen megtörténhet, hogy kemény ítéletet mondasz Felőle. Át kell menned a megpróbáltatáson, mielőtt ítéletet mondhatnál, mert abból tanulod meg Istent jobban megismerni. Isten addig munkálkodik az Ő magasztos világtervén, míg végül az Ő célja és az ember célja egybeesik.

A MEGÚJULT ÉLET



„Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.” 2.Kor. 5, 17.

Milyen fogalmad van lelked üdvösségéről? Az üdvösség megtapasztalása azt jelenti, hogy mindennapi életedben valóságos változás állt be, nem úgy nézed többé a dolgokat, amint azelőtt szoktad nézni: újak a vágyaid, és a régi dolgok elvesztették rád nézve vonzóerejüket. Tapasztalatod egyik próbaköve ez: megváltoztatta-e számodra Isten azokat a dolgokat, amelyek jelentőséggel bírnak rád nézve? Ha még mindig vágyódol a régi dolgok után, akkor nincs értelme annak, hogy újjászületésről beszélj, mert ezzel csak önmagad ámítod. Ha újjászülettél, a Szentlélek nyilvánvalóvá teszi a változást mindennapi életedben és gondolkodásodban, és amikor beköszönt a válság, te magad fogsz a legjobban csodálkozni azon a csodás változáson, amelyen átmentél. Semmi esetre se képzeld, hogy ez a te műved. Éppen ez a teljes és meglepő változás a bizonysága annak, hogy megváltozott lélek vagy.
Mi az a különbség, amelyet megváltásom és megszentelődésem okozott? Például: meg tudok-e állani az I. Kor. 13. világában, vagy ingadozom? A váltság, amelyet a Szentlélek munkált bennem, felszabadít egészen, és mindaddig, míg a világosságban járok, amint Isten is a világosságban van (I. Jn l, 7.), semmi kivetnivalót nem fog bennem találni, mert az Ő élete munkálkodik minden részletdologban nemcsak tudatos, hanem tudatalatti világomban is.