ezek az urak igen okosak voltak, de egyik se foglalkozott ÉRDEMBEN Magyarországgal... úgyhogy... iderakom egy bizonyos Bokros Lajos elemzését inkább, szerintem JÓVAL AKTUÁLISABB, mint bármelyik "steril elméleti modell":
Bokros Lajos írta:
A magyar öszvér
...
Ismerősnek hangzik? Vegyül le az olasz példákat, helyettesítsük be hazai jelenségekkel, és - majdnem - megkapjuk a mai Magyarország hiteles képét.
De csak majdnem. A helyzet ugyanis nálunk alapvetően sokkal rosszabb (bizonyos tekintetben esetenként jobb), mint Olaszországban.
Mindenesetre annyi túlzás nélkül elmondható, hogy a "magyar öszvér" nem az angolszász és az északi modell valamiféle keveréke, hanem a latin-európai modell egyik legkevésbé hatékony posztkommunista változata. (Vannak ennél rosszabbak is: így a balkáni vagy éppen az orosz modell.)
1) Magyarországon ma hiányzik a minőségi családi és kisvállalkozások kiterjedt hálózata. A magántulajdon gazdasági szétverésében a kommunizmus meglehetősen eredményes volt. A piactagadó rendszer nemcsak a kisvállalkozásokban felhalmozódott tőkét és tudást pusztította el, hanem társadalmi méretekben a fejlett munkakultúrát és a minőségi munka becsületét is. (Ezt visszahozni a legnehezebb.)
2) A hazai kisvállalkozások jelentős része kényszervállalkozás, hiányzik belőle nemcsak a pénztőke, hanem a tudástőke és az erkölcsi tőke is. Miközben mindig tisztelet jár a nem kevés kivételnek, bátran állítható, hogy a gazdaság hétköznapi kultúráját nem a tisztességesen adózó és minőségi munkát végző hazai vállalkozók határozzák meg. (Tízből kilencen nem akarnak áfás számlát adni.)
3) Már nálunk is kiemelkedtek hazai vezető réteg kezében lévő nagyobb cégek. Ezeket ugyanúgy meglehetősen finom, bár kevésbé burkolt protekcionista gazdasági és politikai védőháló veszi körül, mint az olaszokat. Ha kell, az egész politikai osztály, az egész Országgyűlés megmozdul védelmükre. Ezek a vállalatok képesek arra, hogy maguk felé hajlítsák a törvényeket, befolyásolják a politikát.
4) A politikai osztály és a hazai nagyvállalkozói réteg összefonódása hézagmentes. Hatalmas pénzösszegek áramlanak mindkét irányba. Pártok és választások finanszírozása az egyik, közbeszerzések, állami, önkormányzati megrendelések, irányított privatizáció a másik irány. Teljesen áttekinthetetlen módon, tisztes karnyújtásnyi távolság nélkül. A magyar közélet minden fontos eresztékét elöntötte a korrupció.
5) A közéletben uralkodó nagykorrupció fenntartja, erősíti és erkölcsileg igazolja a hétköznapi életben változatlanul tömegjelenségként fellépő kiskorrupciót. Ebben a tekintetben szinte tökéletes a folyamatosság a Kádár-rendszerrel. Ezt a társadalmi tragédiát ráolvasással, hitelüket vesztett politikusok ördögűző felkiáltásaival orvosolni nem lehet, hanem csak radikális szerkezeti reformokkal.
6) Teljesen formális az a megközelítés, hogy a magyar rögvalóság az északi modellre hasonlít a nagyméretű állam és a terhes adózás miatt. Ilyen tekintetben szép rokonságunk van a latin-európai modellel is. Sokkal fontosabb tartalmi különbség az, hogy míg északon a magas adókból egy hatékony és kellően tisztakezű szolgaállam jó minőségű közszolgáltatásokat állít elő, addig nálunk ez egyáltalán nem így van.
7) A hatalmas méretű hazai állami jövedelem-újraelosztás nem északi jellegű jóléti rendszert támogat, hanem rossz minőségű közjavakat és közszolgáltatásokat finanszíroz iszonyúan pazarló és korrupt módon. Ebben az államban ezért a polgárai nem bíznak, és nem támogatják, sőt igyekeznek minél többet lopni tőle - azaz végső soron egymástól. Ebben a társadalomban hihetetlenül alacsony szintű a szolidaritás.
8 ) A magas adók, a szűk adóalap, a rengeteg kivétel, az élet bonyolult és áttekinthetetlen túlszabályozása, a kiterjedt korrupció, karöltve a hanyatló oktatással és egészségüggyel versenyképtelen gazdaságot, fáradt, ideges társadalmat eredményez. Nem csoda tehát a gazdasági növekedés immár Közép- és Kelet-Európában is páratlanul alacsony szintje, a gazdasági-társadalmi szét-, illetve leszakadás.
9) Az ideges és fáradt, reményt és távlatot veszett társadalom hétköznapi kultúrája erőszakos és türelmetlen, televényként tenyészik az országra szégyent hozó idegenellenesség (ami nálunk ma még elsősorban cigány- és zsidóellenesség formáját ölti). Nemzeti szolidaritásról sem lehet beszélni ott, ahol az ország polgárai állásukat és kiváltságaikat féltik még vajdasági, erdélyi és kárpátaljai testvéreiktől is.
10) A görcsbe merevedett gazdaságot és társadalmat elavult és megkövült, a világtól elszigetelt, hanyatló kultúrájú politikai felépítmény nyomja. Túl korán kialakult a zárt kétpártrendszer, jóval azelőtt, hogy az átmenetből fakadó radikális szerkezeti reformok megvalósultak volna. Hiteltelen politikusok felkészületlen és fantáziátlan tömegei kínálnak működésképtelen alternatívákat a kiábrándult társadalomnak.
cilla
, mert itt csak fel vannak sorolva, hogy hol vannak republikánus pártok.
