kedves testvérem

értékelem az őszinteségedet!

közelebb voltál a másik topicban, mikor a kifejtésemet megértve megköszönted, de ez is megmelegítette a szívemet most, mert nem éreztem benne az értetlenségen kívül más motivációt...

egyszerűen NEM TEHETEM MEG, hogy most elkezdjem itt magyarázni, hogy MIÉRT NEM az a megoldás "mindenre", ha végre egybeforr a nemzet szent teste, az ide nem illők mind elhúznak végre és lesz itt nagy össznépi boldogság... NEM TEHETEM MEG, mert semmi értelme nem lenne

megtette helyettem Pogácsa Zoltán közgazdász, az Éltanuló válságban című könyvében, amiben kísérletet tett egy PÁRTSEMLEGES helyzetelemzésre

a megállapításait idézném:
a problémánk nem POLITIKAI, vagy GAZDASÁGI természetű, itt most ÉRTÉKVÁLSÁG van...

és - sajnos ezzel is egyet kell értenem - az értékválasztás NEM OLYAN MEGOSZTOTT, mint minden más ebben az országban

"mindkét oldal"ra egyaránt jellemző, hogy KÉT fő prioritás van:
1) materializmus (NEM elméleti, hanem GYAKORLATI, vagyis ANYAGIASSÁG)
2) túlélési törekvés (máról holnapra élés, MINDEN távolabbi tervezés "utópiának" nyilvánítása)

hogy jött mindehhez STOCKHOLM/OSLO?

volt szerencsém tapasztalhatni a tengeren túl, hogy mennyire KÖNNYŰ a napi magyar élet gondjaitól MENTESEN nagy hazafinak lenni és pontosan tudni mindenre a megoldást

nagyszerű Stockholmban a Benes-dekrétumok ellen, vagy Trianon ellen tiltakozni...

én itt a Blaha Lujza téren szeretnék tiltakozni a KÉPVISELŐ- és PÁRTFINANSZÍROZÁS (a törvénybe foglalt korrupció) ellen,

vagy éppen az ellen, hogy mikor fogadott lányom munkát keresett, MÁSODIK alkalommal csont nélkül felvették, mikor ELFELEJTETTE megemlíteni roma származását,

tiltakoznék szivesen az ellen, hogy a "keresztény erkölcs bástyái" megakadályozzák az egyházi ügynöklisták napvilágra kerülését


próbálok inkább TENNI.... tudjátok: a HENGERBE a gőzt, ne a SÍPBA...

Kedves testvérem! Igen valóban csak értetlen voltam, és köszönöm, hogy kifejtetted véleményed.



Ugyan a „nemzet szent teste” kifejezésben megint kifejezésre juttattál valamit, de úgy teszek, mintha észre sem vettem volna, menjünk tovább. Szóval attól, hogy végre próbálunk összefogni, nem kell senkinek sem elhúzni. Ha jól tudom GyF mondta ezt egy sajtótájékoztatón, nem kell neki bedőlni, vagyunk egy páran, akik eddig sem tettük.
Nem hiszek a nagy összeborulásban, de egymás tisztelettartásában annál inkább igen.
Ezért ne tegyünk zavaros utalásokat, ne szurkáljuk fölöslegesen egymást. Így is nagy fegyelem, és önkritika kell ahhoz, hogy ha nem is fogadjuk el egymás véleményét, de ízlelgetjük, kihalljuk belőle a jót, vitatkozunk, és megpróbáljuk tiszteletben tartani azt.

...


Sajnos ezzel nem értek egyet, mert az értékválasztás mentén, igen is megosztottak vagyunk!



Egy keresztény embert – jó esetben -, nem a matéria hajtja!
A második pontban csak annyit tudok hozzátenni, hogy a megtért ember gondolatait nem e világ dolgain aggódva halad előre, hanem tudja, hogy csak jövevény e földön. Igen, van akinek ez utópia, de nekünk nem. Emellett feladatot kapott, de nem az emberek átverésére, és javak gyűjtésére. Csak az Isten nélküli bolond embert hajtja ez a féktelen erő.




Tudod én is mikor a 90’-es évek elején áttelepültem Erdélyországból, hamar arra kellett rájönnöm, hogy itt Mo-n nem kunszt magyarnak lenni(legalábbis akkoriban). Otthon a 90’-es évekig nehezebb volt ez, de - mint zárt közösség -, nagyobb összetartozás élménytudattal párosult mindez. Aztán jött a határnyitás és vele importálódott a magyarországi politika, amit most szívesen kihagynék. Nem nagy megoldásokra vártunk, hanem Isten segítségében bízva, a túlélésben reménykedtünk.



Én sem mennék ki, de a minimum, hogy aláírtam, mert sajnos, mint a kettős állampolgárságról szóló szomorú bizonyítvány megmutatta, hogy kevesen maradtunk, és más nem fogja aláírni helyettünk.



Csupa olyan dolgok ezek, amihez én is csatlakozom, de az általam küldött tiltakozás nem ellentétes ezekkel a törekvésekkel, hanem kiegészítik egymást. Hogy ki-ki milyen sorrendben tennék ezeket, az más kérdés.



Miután teljesen beszűkítik az egyszerű emberek - NÉP - mozgását a demokráciára hivatkozva, ezzel súrolva, egyes esetekben átlépve éppen annak határát, nem csoda, hogy kétségbeesésükben nem marad más, mint a hangos tiltakozás. Én is kevésnek hittem mindvégig e módszert, de mára már beérni látszik. Bizonyos esetekben nagyobb bűn lehet a csendes sunnyogás, elhallgatás, elmaszatolás, amiben a legnagyobb cinkos a média világ és haverok.
Ha a tenni szó helyett, a jelenlegi helyzet – bológatójánosként való – támogatást-, drukkolást jelent, részemről inkább kihagynám, mert nincs miért megtenni ezt. Ez a vonat elment már, csak egyetlen utasa nem látja még.
Ugyan mond, mit tehetnénk, ha eddig átnéztek a fél országon?
[/quote]

..M A G Y A R

Ki magyar? Ki a magyar? Milyen a magyar? A kérdésekre válaszolni talán nem is olyan nehéz, de csak az első pillanatban. Magyar az, aki annak született!- mondjuk nagy általánosságban. Mondjuk az, akinek anyanyelve magyar! Akit annak neveltek, aki magyar iskolába járt. Folytathatnók a sort még tovább is. Ezek a válaszok az egyént kifelejtik. Korunk globalizálódó világában csak egy helyes választ fogadhatunk el: az magyar aki annak vallja magát. Annak, független környezetétől, az őt körülvevő idegen kultúrától, mégis vallja, hogy ő magyar. Ennek szép példáit tapasztaljuk például a szórvány magyarság életében. Találkoztam olyan magyarral, aki „törte” nyelvünket alaposan, mégis magyarnak vallotta magát. Persze nagy segítséget jelent, a külső támogatás, anyanyelv, nevelés, iskola, de hosszú távon néha elégtelen. A kaméleon szindróma sok esetben működik.
Hogy ki a magyar, erre csak úgy válaszolhatunk ha kijelentjük, miszerint van jó és rossz magyar. Van „kuruc” és van „labanc” magyar. Vállalnunk kell mind pozitív, mind negatív tekintetben. Ezzel nem minősítünk, és nem is rekesztünk ki senkit. Ha egy kádár-besúgó azt mondja magáról, hogy ő magyar, akkor nincs helye kételkedésnek.
Hogy milyen a magyar? Erre igen nagy számban válaszolhatunk. Teljesen önkényesen válogatva, elsőnek Illyés Gyulát idézem: ”Évekig éltem Franciaországban: azt már az első hónapokban is megéreztem, mit jelent franciának lenni. El tudom képzelni azt is, mit jelent németnek vagy orosznak lenni…barátomnak csak azt tudtam elsorolni, hogy mi nem jelenti magyarnak lenni .Csak azt tudtam felpanaszolni ami hiányzik :ami összetartás, cél és meghatározhatatlan öntudat alakjában minden népet, valami közösséggé tesz, ami meg van a hazai németségben is, de nincs meg a velük egy helyen élő magyarokban. Ezért is pusztulnak.” Beszél, ír Illyés pozitív tulajdonságokról is. Kiemeli a magyar ember okosságát, tekintély tiszteletét , de leginkább szabadságot szerető tulajdonságát hangoztatja. Bizonyíték erre történelmi múltunk. A levert Rákóczi ,a 48.-as és az egyetlen győztes Bocskai szabadságharc. Gyorsan tegyük hozzá az előbbiekhez az 1956.-os forradalom-szabadságharc máig meghatározó eseményeit. Olyan a magyar amilyen- szögezhetjük le végső fokon. Sokféleségünk egyszerre terhünk és szárnyalásunk.
A nacionalista vádról. A mai napig előhozakodnak vele szomszédink és honi visszhangjaik. Ugyancsak Illyés Gyulától származik eligazításunk:”…talán nem kell külön megindokolnom az én nem mai keletű különbségtevésemet a nacionalista és a nemzeti érzésűek közt. NEMZETI AKI JOGOT VÉD, NACIONALISTA AZ AKI JOGOT SÉRT.” Ilyen egyszerű a kérdés. Amikor azt hallom hangoztatni, hogy a magyar soviniszta, nacionalista stb. akkor felmegy a vérnyomásom. Emlegetik a nyilasokat, az Árpád-sávos lobogónkat, a Magyar Gárdát. Mindig utasítsuk vissza ezeket az igaztalan vádakat, rágalmakat, mert ezeket azok , hangoztatják ,akik ebből élnek s nem is akármilyen szinten.
A magyarság István/Szent/ királyunk óta befogadó nemzet volt, de már annak előtte is. A más nemzetiségek jogait soha nem sértette, sőt azok érvényességét segítette. A nyilasok a náci-fasiszta hatalom szekértolói voltak. A Kádár-korszak kollaboránsai a szovjet tankok, fegyverek védelme alatt tették piszkos munkájukat és kompromittálták magyarságunkat. Ha volt Magyarországban nacionalizmus, népet, vallást, emberi jogokat sértő, semmibe vevő hatalom az a nácizmus, majd a kommunizmus volt. A jogsértések tengere öntötte el Hazánkat.
A minket vádoló s így szomszédinktól „küldött”-ektől kérdezem: 1946.-ban a felvidéki kitelepítések során, hány magyar embert zsuppoltak ki a Benes dekrétumokra hivatkozva és hányan vették igénybe a lakosság cserét a magyarországi szlovákok közül? Egy szlovák sem maradt Békésben? A honi román sem települt át, pedig hívták őket.
Nem régen a televízió hírt adott egy Németországból hazalátogatott sváb találkozóról.Őket a Volksbund vádjával telepítették ki, a nürnbergi per ítélete alapján. Jöttek volna találkozóra szülőfalujukba, ha annak idején jogsérelmeket szenvedtek el? Nem hiszem! Ha egy mód van rá, az ember nem keresi fel rossz emlékeinek színterét. Szegényeket Németországban magyar cigányoknak titulálták. Valószínű azért, mert nem a német irodalmi nyelvet beszélték. Ha valaha a nacionalizmus sértett egy nemzetet, akkor az a magyar nemzet volt Trianon óta. Régi ócska módszer, hogy saját bűnömmel vádolom meg az ellenséget, mert így az enyémről elfeledkeznek. A náci és kommunista kollaboránsokat ne engedjük össze mosni a magyar néppel. Volt és van bűnünk bőven, de a jogsértő nacionalista „inget” vegyék magukra azok, akikre illik. Mindig utasítsuk vissza az ilyen rágalmakat a közbeszédben éppúgy, mint írásos anyagokban. Áldás, Békesség ! Pista.

„ Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt.”/Zak.13/

A Biblia évében, a teológiai horizont mellett sokat gondoltam népünk ,magyarságunk története és a bibliai zsidóság sorsa közötti párhuzamokra. Véletlen, vagy tényleg nincs véletlen?! A hasonlóság megdöbbentően sok. Megmagyarázni nem igen lehet, csak tudomásúl venni. A hit persze természetesnek veszi a párhuzamosságot.
Krisztus előtt 900.-tól zsidó ország ketté szakad Izraelre és Judára. Belső viszályok, kölcsönös gyűlölködések Roboám és Jeroboám között. Az Úr prófétája inti is őket: „Ezt mondja az Úr: ne menjetek fel és ne hadakozzatok atyátok fiai ellen…”/II.Kron.11/ A szétszakadás miatt is meggyengült országra rátámad az egyiptomi Sésák király és az Úr meg a király házának kincseit kirabolja hatalmas hadseregével. A próféta bűnbánatra szólítja Roboámot, aki hajlik a szóra, ezért Isten megkegyelmez és nem engedi elveszni az országot. Ez az első hadjárat volt a nyitánya a későbbi szenvedéseknek.
Földrajzi fekvésénél fogva Izrael és Juda két nagyhatalom ütköző pontja volt. Keletről Egyiptom fenyegette, nyugatról pedig az Asszír-Babilon uralom. És ahogy az már szokott lenni, mindkét nagy hatalomnak bőven voltak „szekértolóik” .Ők is csak kárára voltak hazájuknak. Egyiptom királlyá teszi Joákimot, ami nem tetszik Nabukodonozor babiloni királynak, fogságba viszi Joákimot és ráadásul kirabolja az Úr és a király házát. Helyetteséről gondoskodik Sedékiás személyében, aki viszont fellázad ura ellen.. A megtorlás iszonyatos lehetett. 598.-ban ostrom alá kerül Jeruzsálem.A fegyvertől megmenekültek Babilonba kerülnek. A 70 évig tartó fogság csak a perzsa birodalom feltámadásával ért véget. A kor prófétái az egyetlen helyes szemszögből nyilvánítanak véleményt népük, az ország sorsát illetőleg. Látják és hirdetik, hogy sem keletről, sem nyugatról nem jön segítség, csak felülről Jahvétól. Az ide-oda sántikálás csak bajt hoz az országra.
Királyaik uralkodását így jellemezték nagy általánosságban: Joás király az Úr előtt kedves dolgot cselekedett, de már Amásia, az Úrtól elszakada. Az ellene szőtt összeesküvés áldozata lett. Utóda Uzziás „ mind addig míg az Urat keresé, jó előmenetelt adott néki az Isten.” Acház már áldoz Damaszkusz isteneinek, magaslatokat építve ,hogy idegen isteneknek tömjénezzen, ezért haragra ingerelte az Urat- mondja a próféta. Ezékiás kedves dolgot cselekedett az Úr előtt és szerencsés volt huszankilenc éves uralkodása, még akkor is, ha az assziriabeli Sénacherib 701.-ben elvesz tőle 46 várost és adófizetésre kötelezi. Fia Manassé pogány kultuszt visz be a jeruzsálemi templomba. Utóda Amon újra áldoz a bálványoknak. Ellene pártot ütnek szolgái és megölik saját házában. Josiás istenes uralkodó lett,vallási reformot hajt végre. Néko, egyiptomi király ellen vívott csatában megsebesül és meghal. Őt Jeremiás próféta is megsíratja.
Ez a prófétai történelem szemlélet, világosan közli, hogy Izrael, Juda története egyenes függésben volt Jahve, az Urral való kapcsolat tartással. Ha ez élő,hitben, a mózesi törvényadás szellemében és gyakorlatában folyt, akkor a nem kedvező eseményekben is volt megtartás királynak, országnak. Ellenkező esetben kelet és nyugat állandó rivalizálásában fog élni és pusztulni. Segítséget nem kaphat a két nagytól, sem politikait, sem gazdaságit.Ez egyiknek sem volt érdeke. Mindkettő rabolt és vitt, amennyit nem szégyelt.
Mi volt az ókori zsidó nép sok nyomorúságának tulajdonképeni előidézője az Istenbe vett hit gyengülése mellett? Summásan azt mondhatjuk, hogy a monoteizmus, az egy Isten hiten alapuló vallásuk .Nem csak EGY, hanem LÁTHATATLAN Isten kultusz. Vallásukat nem értékelték kellő mértékben, mivel az őket körülvevő hatalmas politeista tengerben,- alátámasztva súlyos katonai, gazdasági hatalom gyakorlással, - elbizonytalanította őket, s így identitás zavarba kerültek.A pogányok büszkén mutogatták istenüket, a zsidó ezt nem tehette. A próféták. hiába hirdették, hogy a láthatatlan de valóságos Istené minden hatalom, és képes őket megtartani ha hűségesek leszek a Szövetséghez, melyet atyáik kötöttek Jahvéval. Volt amikor hallgattak a szóra, volt amikor nem, és ez utóbbi volt többségben.
Írásom elején mondtam, hogy magyar népünk és az ókori zsidóság történelme nagyban hasonlit. A XX.-ik században különösen mi is Kelet és Nyugat szorításában kellett élnünk. Tőlünk is inkább vittek, mint hoztak a nagyhatalmak. Bécsben nem szeretek járni, mert a sok szépség, gazdagság mögött mindig látom népünk fáradságos munkáját. Mi nyugattól a keresztyénséget-kereszténységet, majd a Reformációt és nagyon sok művészeti értéket. kaptunk. Keletről is szellemiek érkeztek, különösen az irodalomban .. Gazdasági ,politikai támogatást semmit. A trianoni szerződéssel pedig betetőzték kirablásunkat. Hazánk kétharmadát odaadták a környező államoknak. Ilyen népet megtorló büntetés nem sok volt a történelem folyamán. Büntetésünknek indoka, persze kimondatlanúl , az volt, hogy szállás csinálói lettünk a bolsevizmusnak Európában. Ez keletről jött, de nyugatról a kivitelezés. Bécs kinevezte miniszterelnöknek a köztársaság élére Károlyi Mihályt, /a részletekbe nem megyek bele ,mivel ott lakik az ördög!/ .Károlyi sietve átadta a hatalmat a „munkás osztály proletáriátusának”, Kun Bélának. Volt egy másik Károlyink is, Sándor ,Rákóczi szabadságharcunknak árulója .Illyés Gyulánál olvastam :Károlyi egész életében. ábránd képeket követett, mondta róla a tudós C.A. Macartney, Anglia egyik legképzettebb magyar szakértője. Ezek szerint Károlyit felhasználták keleten, nyugaton ? De kik? Elgondolkoztató történetet hallottam, nem olvastam, egy történésztől. Károlyi az Egyesült Amerikai Államokból jövet Franciaországban ért partot. Akkor a franciák minden monarchiabeli állampolgárt börtönbe csuktak .Károlyi hazajött és a haja szála sem görbült. Illyés Gyula védi Károlyit párizsi találkozásuk után és Kunfinak tulajdonitja a gróf félrevezetését.
Ausztria is vesztese lett az első világháborúnak, mégis gyarapodott területileg, mi pedig hatalmas területeket vesztettünk.
A szerződést aláíró nagy hatalmak, majd jogutódjaik a mai napig nem ellenőrizték annak végrehajtását. Ez senkit nem érdekelt .Az etnikai status quot nem ellenőrizték .Az asszimilációs gépezet zavartalanul működött a kedvezményezett államokban. És ma? Senkit sem érdekel az aláirók közűl, hogy Felvidéket Csehszlovákia kapta, ilyen állam ma nincs .Kárpátalját a Szovjetunió s nem Ukrajna .
Nyugat a fasizmussal tetőzött hazánkban ,vele a zsidóüldözés itt hagyva az antiszemitizmus vádját népünkre. Pedig soha nem volt a magyarság antiszemita, még ha voltak is antiszemiták. De ez a gonosz vád mindig jól jön a pecsenyéjüket sütőknek a mai napig.
Keletről megkaptuk a szocializmusnak csúfolt rabló gazdálkodást. Megkaptuk „királyainkat” Rákosi, Kádár személyében. Ma is uralkodnak utódaik, akik a KISZ.-ben szocializálódtak, hazát rombolnak ,kiárusítanak. Ne felejtsük !-szintén keletről kaptuk a 48.-as forradalmunk letiprását, meg 1956.-ban vérbefojtását és hazafiak több ezres felakasztását.
Uniós helyzetünk sem rózsás. Mammon-bálvány, pénz imádat életpusztitó, csak az életszínvonal érték. Az Euróatlanti világ szintén bajban van. Persze ez minket nem vígasztal.. A hit nélküliség jellemzi korunk Európáját. Hiten nem csak keresztyén tartalmat értek hiszen akkor Jézus egy pogány római századosra, hogy mondhatta: ilyen hitet Izráelben sem találtam. Magyar népünk nem lett hitetlen .Bizonyítja ezt a legutóbbi népszámlálás is. Viszont hitében meggyengítette a kádár-korszak politikája és ateista ideológiája. Úgy jártunk, mint az ókori zsidóság: saját értékét nem becsülte. Nekünk is próbálták bebeszélni, hogy vesztesek vagyunk, hogy antiszemiták lettünk, Hitler szekértolók ,hogy az Árpádsávos lobogónk nyilaskeresztre emlékeztet , egyszóval értéktelen nép lettünk .A magyarság legnagyobb bűne ,hogy ezeket többé kevésbé elhitte. Elhitte, hogy a nemzetköziség /lásd:internacionálé!/ hozza a földi mennyországot. Pedig Illyés Gyula időben figyelmeztetett, hogy aki szereti az emberiséget, az minden gazemberségre hajlamos. A legnagyobb rombolást napjainkban az értelmiség soraiban találjuk. Tisztelet a kivételnek, de diplomásaink identitást vesztett sokaság lett. Langymeleggé vált, akikről azt mondja a Biblia, hogy Isten kiköpi szájából őket. Se nem nemzetiek, se nem keresztyén hivők, se nem ateisták, legtalálóbb kifejezés ,hogy nihilisták lettek, vagy konformisták! Politikus jár istentiszteletre, másnap a parlamentben a hitoktatás bevezetése ellen szavaz s ezt úgy magyarázza, hogy kilóg a „lóláb”.
A hit és erkölcs, amely valami módon transzcendes gyökerű ,melyből táplálkozott a hazaszeretet, a kultúra, a vallás de még a gazdaság is ,napjainkra a pénz imádat kiiktatta a társadalom szövetéből. Hit és erkölcs nélkül pedig nem lehet élni, csak vegetálni.
Monoteizmusát az ókori zsidóság nem értékelte, magyarságunk szellemi, anyagi értékeit mi is hajlandók vagyunk leértékelni. Talán azt várjuk, hogy valamelyik szomszédunk majd megdicsér minket, hogy milyen sok tudóst adtunk a világnak? Várhatjuk!
Megmaradásunk tegnap és ma is egyedül Istennél volt és van Ha ez a hitünk nincs, akkor leghelyesebb befogni a szánkat és nem énekelni, hogy „Isten áldd meg a magyart…” De ha van ilyen hitünk akkor zengjük énekszóval, orgona, és minden zene szerszámmal, mert nekünk is szól a biztatás :”Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt.” /Pista/

Újra egy világhíresség, akiről halála után derül ki, hogy magyar származású. Az Amerikában született Paul Newman anyja teljes egészében, apja félig magyar volt:

igen... ILYENKOR "magyar származású"...

El lehet-e lopni a kultúránkat?- beszélgettünk erről , nos...remélem, minden fórumozó tökéletesen megérti az alábbi mondatot, ami egy frissen megjelent tankönyvben olvasható: Legnagyobb az Oravská priehrada, a Liptovská Mara, a Zemplínska ąírava, valamint a Vodné dielo Gabčíkovo a Dunaj folyón./Folyók, tavak, víztározók - 14.old. Honismeret a 4. osztályosok részére/
Hogy ki követte ezt el? az titok, ugyanis a fordító álnéven írt.
A volt oktatásügyi miniszter szerint jó, hogy megkezdődött a fűtési szezon, legalább van mivel begyújtani.
Azt azért sejteni lehet, mi a célja annak, hogy ilyen saláta -nyelven beszéljük az anyanyelvet, mi, kisebbségiek.

számunkra kedves erika nemhogy a megértése, de még az elolvasása is komoly feladat egy ilyen mondatnak.
egy önmagára mostanában nagyon büszke, identitászavaros politika (nem mertem nemzetet írni nehogy általánosítás legyen belőle) kényszeríti rátok az akaratát, remélem csak átmenetileg. mondhatnánk hogy majd ha nekik is ezredéves országszületésnapjuk lesz, biztos engedékenyebbek lesznek kissebbségeik nyelvhasználatáét illetően, de ezt mi már nem fogjuk megérni (itt a földön). akármennyire fáj mégis muszáj a másik oldal fejével szívével is gondolkozni ahhoz hogy megértsünk egy ilyen abnormális viselkedést. persze felmerülhet a kérdés mire megyünk a megértéssel? talán annyit elérhetünk vele hogy nem látunk mindent az: "én vagyok az ártatlan áldozat magyar, ő pedig a gonosz tolvaj nemzetgyilkos tót" séma szerint. sok embernek mérgezi a lelkét az ilyen zsigeri reakció és sok politikus táplálja bennük ezt a felfogást. olyan jó lenne ha tudnám a megoldást, de attól tartok aki azt mondja hogy ő tudja az hazudik.

a népszerűség érdekében mindig is voltak, akik "tudták a megoldást"

....tavasszal volt egy MEKDSZ-szenior konferencia az ÖRÖKSÉG témájában... történészek-teológusok-pszichológus(nem akarok többesszámot használni, én továbbra is maradnék gépész) adtak/tunk elő, és nagyon érdekes vita kerekedett ki, többek közt éppen a környező népek történelmi identitása kérdésében

KÉSZÜLT felvétel, meg is van, csak még nem került fel a netre, de ha felrakják: SZÓLOK!

és mire jutottatok? "mink vagyunk?"

isa por és homu vogymuk...

...tudom,hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
Jób 19:25

Márai Sándor:
Halotti beszéd

Látjátok feleim szem'tekkel, mik vagyunk.
Por és hamu vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet?...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat.
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt.
A "pillangó", a "gyöngy", a "szív" -– már nem az, ami volt,
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt,
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg.
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké,
A gyereknek Toldi-t olvasol, és azt feleli: oké.
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
"A halál gyötrelmei körülvettek engemet!..."
Az ohiói bányában megbicsaklik kezed,
A csákány koppan, és lehull nevedről az ékezet.
A tyrrheni tenger zúgni kezd, s hallod Babits szavát,
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát.
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon,
A tested is emlékezik, mint távoli rokon.
Még felkiáltasz: "Az nem lehet, hogy oly szent akarat..."
De már tudod! Igen, lehet... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár.
A konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét,
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét. --
Havi ezret kap és kocsit. A mistress s a baby
Fényképe áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
"Az nem lehet, hogy annyi szív..." Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú üzenetet.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál,
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál.
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek.
Még azt hiszed, élsz?... Valahol?... És ha máshol nem is,
Testvéreid szívében élsz?... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: "Testvért testvér elad"
Egy hang aléltan közbeszól: "Ne szóljon ajakad..."
Egy másik nyög: "Nehogy, ki távol sír e nemzeten..."
Még egy hörög: "Megutálni is kénytelen legyen."
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől: miért?
Vagy: "Rosszabb voltam, mint ezek?..." Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román... Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet,
A rádióaktív hamu mindent betemet.
Tűrd, hogy már nem vagy ember ott, csak osztályidegen,
Tűrd, hogy már nem vagy ember itt, csak szám egy képleten,
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt, s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség.
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet,
Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet.
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat,
Ne mukkanj, amikor a boss megszámolja fogad.
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt --
Mert ez maradt. Zsugorian még számbaveheted
A Mikó utca gesztenyefáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet,
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet,
És elszáradnak idegeink, elapad vérünk, agyunk,
Látjátok feleim szem'tekkel, mik vagyunk?
Íme, por és hamu vagyunk.

Posillipo, 1950

természetesen NEM Máraira gondolt a levélíró, de én igen... aki NYOLCVANKILENC évesen lesz öngyilkos... az "tud valamit"

(SzarkaMiklós beszélt erről, EZÉRT tudom a hátteret, ahogy fokozatosan MINDENt elvesztett)

de hogy ÖTVENBEN ezt ELŐRE megírja...

bevallom: megkönnyeztem...