kérdés hogy kölcsönös-e az érzés. főleg hogy a neje nem hívő. sok sikert kívánok nekik és boldogságot.

Elméletileg lehetséges igazi barátság, ha egyébként mindkettő elkötelezett kapcsolatban él, ami egyéb vonzódást kizár.
Ha ez nem áll fenn, akkor előbb-utóbb törvényszerűen, legalább az egyik a barátságnál többet szeretne a kapcsolattól.
üdv
ex

Ez így működik. Valódi megtéréskor a házasságok és egyéb kapcsolatok is meg szoktak újulni/változni.
Legjobb ha egyszerre térnek meg, mint mi a nejemmel.
üdv
ex

nálam ez úgy volt régebben, hogy ha egy lánnyal vagy egy asszonnyal kerültem kapcsolatba és megbarátkoztunk, akkor inkább mintha a testvérem vagy valamilyen más női rokonom lett volna az illető, nagyon erősen szerettem, de egyáltalán nem "úgy". és ez egy nagyon klassz érzés volt.

csatlakozom az előttem szólókhoz

én úgy szoktam mondani, hogy a ffi-nő barátság alapfeltétele az AKADÁLY

ami nem feltétlenül CSAK az elkötelezett kapcsolat lehet, hanem pl. életkor-különbség is, vagy más ok, ami miatt "nem jöhet számításba" a barátság "átlényegülése"

és igen, saját példámat is ide tudom hozni: RENGETEG fogadott hugom-nővérem-lányom-unokahugom rohangál szana-szerte

teljesen TERMÉSZETES volt például, hogy nyáron pár hétre ODAKÖLTÖZÖTT egyik fogadott lányunk, amíg munkát keresett, ez nálunk "benne van a családi mentalitásban"

Nagyon régen, diáklány koromban egyszer a 125. zsoltár 2. versét olvasva azt kértem imádságban, hogy vegyen körül az Úr, hogyha fiúval beszélek, ne a lányt lássa bennem, hanem az embert.Már akkor leveleztünk a férjemmel, mondhatom elkötelezetten, de szívesen elbeszélgettem a fiú csoporttársaimmal is, viszont nem szerettem volna , hogy bármelyik is egyszercsak mondana valami meglepőt.
Aztán röviddel ezután beszélgettem egy sráccal, akinek épp az volt a problémája, hogy mindenki felé beindult...s azt mondta: érdekes, te mint nő, nem vagy hatással rám-akkor eszembe jutott, mit is kértem , s nagyon hálás voltam, hogy megadta az Úr.

Úgy látom férfi-nő barátság témában elég nagy az egyetértés.
Valszeg azért mert ezt a területet kihagyták a teológusok.
üdv
ex

Nemrég volt egy csendes hétvégénk,és ott is ez volt az egyik téma. Két táborra lettünk osztva,az egyik próbálta bebizonyítani,hogy van barátság fiú és lány között,a másik azt,hogy nincs. A "nincs" pártolók jobban tudtak érvelni

Igaz lelki barátság szerintem is csak akkor lehetséges,ha van egy bizonyos határ a két fél között,ami nem engedi a "más" érzést kialakulni,ilyen pl. a korkülönbség.

Viszont ha az egyik vagy mindkét fél házasságban él akkor szerintem nem maradhat meg ez a mély barátság,mert akkor a házastársnak kell lennie a legjobb barátnak,akivel mindent megoszthatunk.

az én feleségem még a fiú barátaimra is féltékeny volt. mostmár nincs kire

nincsenek barátaid?

gyakorlatilag nincsenek, de ez belőlem is fakad.

hogyhogy?

azt hiszem túl "firkás" vagyok, túl nagyok az elvárásaim, túl speciális a beállítottságom, a barátságok amúgy is akkor tudnak mély gyökeret ereszteni két emberben ha viszonylag fiatalon ismerik meg egymást, én viszont messzeköltöztem a régi barátaimtól és eltávolodtunk. csalódtam is és csalódtak is bennem, az abszolult ateizmusból mély hitbe fordulva más vágányra is kerültem, szóval sok oka van. egy darabig még próbálkoztam de mára azt hiszem feladtam.

mi neked a viszonylag fiatal?

tapasztalatom szerint a középiskoláskor és talán még pár év amíg a sok közös élmény és a zaklatott lelkiállapot fogékonnyá teszi az embert.