Légy szíves, szelídíts meg!

Kaffka Margit - Egy madár

Fehér a föld, fehér az ég,
S a hófúvásos táj felett
Kereng, leszáll, meg felrepül
Setét, zajos madársereg.

Szeret, gyűlöl, eszik, iszik,
Csácsog, pöröl, él mindegyik...
Ki érti meg a csókaszót
S a varjú-szívek titkait?

Csak egy fekete bús madár
Ül egymagába a fatőn, -
Gunnyaszt és nézi társait
Közömbösen, kételkedőn

S a furcsa kérdés úgy gyötör
A többi száz talány között:
- Elvonult bölcs-é az az egy
Vagy boldogtalan száműzött?!

Nem verset adok, csak szavakat,
nem komoly mondandót,
csak néhány pihe-puha lágy szót,
kedvest és bársonyost,
mely csapongó lepke szárnyán feléd repül

Nem dalt hoztam, csak hangokat,
nem zengő melódiát,
csak néhány eldúdolt foszlányt sodor feléd
a hulló leveleket gördítő szél

Ha én rózsa volnék
nem csak egyszer nyílnék
Minden évben négyszer
virágba borulnék
Nyílnék a fiúnak
nyílnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek
és az elmúlásnak

Barátok....akik szavak nélkül is megértik egymást......

hmmm....szóval így nézek ki....ez komoly..

Immár a nap leáldozott, Teremtőnk, kérünk tégedet:
légy kegyes, és maradj velünk, őrizzed, óvjad népedet.

Álmodjék rólad a szívünk, álmunkban is Te légy velünk,
Téged dicsérjen énekünk, midőn új napra ébredünk!

Adj nékünk üdvös életet, szítsd fel a szív fáradt tüzét;
a ránk törő rút éjhomályt világosságod rontsa szét!

Kérünk, mindenható Atyánk, Úr Jézus Krisztus érdemén,
ki Szentlélekkel és Veled uralkodik, s örökre él. Ámen

97 98 99 100...aki bújt, aki nem.........


én már elbúúújtam......

NEMES NAGY ÁGNES:
Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.
Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.
Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel
óriási tenyerével
befödné a fejemet.

Amíg van, egy-két jó falat, S egy jó falat az csak akad,
Se bú, se baj nem számít, rá se ránts!
Mert hiszen egy-két jó falat elűzi minden gondodat.......

Erdő mélyén, vén fák alatt
hangom viszi zúgó patak,
rohan tovább, meg nem állna,
múltból jött ő, jövő várja.

Ady Endre:A Gazdagság álma

Hűvös park, őszi reggelek:
Dér-ittasan leszállingóznak
Valakire
Vörhenyes tölgyfa-levelek.

Valakinek szeme ragyog,
Szórja a levelet marokkal
S cseng a szíve:
>>Halleluja, szép aranyok.<<

Kél a nap s irigyen nevet:
Valaki boldog. Csönd a parkban
És hullanak
Garmadával a levelek.

"A szárnyaknak össze kell érni: az én szárnyamnak, a fiaménak és akik utánunk jönnek. A vándorlást, a fészkeket ez köti össze, a kis fényt a nagy fénnyel, az utakat, melyeket berepülünk. Ezért nem félünk mi az elmúlástól, ami nincs is. Hiszen nemzedékek továbbrepülnek, s bennük mi is." (Fekete István)

Mint felém repeső szívek,
Rezegenek a falevelek,
S ábrándos suttogásukban
Mennyi kedves, szép titok van!
Fáktól vagyok körülvéve,
S mint édes fia fejére
Áldó keze az atyának,
Úgy hajolnak rám az ágak.