Először a teológia című topikban akartam feltenni ezt a kérdést, de úgy döntöttem, hogy megér egy külön topikot. Tegnap voltam egy ifikonferencián, ahol a csoportos beszélgetésen előkerült a téma és arról beszélgettünk, hogy a keresztelés/bemerítkezés egy jelkép, méghozzá annak a jelképe, hogy valaki megtért. Az egyik srác mondott egy hasonlatot, ami nagyon tetszett; a házzassághoz hasonlította a megtérést és a gyűrűhöz a keresztelést/bemerítkezést. Tehát a k./b. azt jelképezi, hogy Krisztushoz tartozom, ahogyan a gyűrű azt, hogy ahhoz a bizonyos illetőhöz tartozom. Nos erről szerintem senki más nem dönthet rajtam kívül. Tehát ha úgy döntök, hogy feleségül veszek valakit, akkor ezután vesszük meg a gyűrűt és házasodunk meg és nem fordítva. Hasonlóképpen gondolkozom én a k./b.-ről. Ezt továbbgondolva arra jutottam, hogy a gyermekkeresztség igazából olyan, mintha a szüleim és mondjuk Katika szülei úgy döntöttek volna gyermekkorunkban, hogy mi ketten össze fogunk házasodni. Aztán megvan rá az 1% esély, hogy pont Katikába leszek szerelmes és őt fogom feleségül venni (a többi 99-ről most ne beszéljünk). Nos ugyanebben a helyzetben vagyunk mi a keresztyénséggel. Minden embert megkeresztelnek, olyat is, akinek a szülei évente 2-szer voltak temploban, aztán jó, ha az 1%-ukból tényleg hívő lesz. Nos én ebben az 1 %-ban vagyok benne. És akkor felmerül a kérdés, hogy felhasználjam-e azt a bizonyos gyűrűt, amit még a szüleim adtak nekem, hogy majd azzal vegyem el Katikát? Vagy talán ezesetben egy saját gyűrűt akarnék, ami tényleg azt jelképezi, hogy szerelmes lettem abba a lányba és tényleg annak a döntésnek a következményeként vettem meg, hogy el akarom venni azt a lányt.
Nos én református vagyok és nem is akarok más lenni, félreértés ne essék. És nem akarok senkit megbotránkoztatni, hanem egy vitát akarok elindítani, amire mindenki leírhatja a véleményét,amiből megismerhetjük egymás véleményét és tanulhatunk egymástól.
Nos egyelőre én úgy vagyok a dologgal, hogy elfogadom azt az utat, amit még a szüleim kijelöltek számomra a kereszteléssel. És hálás vagyok az Úrnak, hogy abban a bizonyos 1%-ban vagyok. De helyesebbnek tartanám azt, ha érett fejjel mindenki maga dönthetne saját sorsáról.
Nem is a jelkép milyenségéről akarnék vitatkozni (tehát, hogy teljesen alá kell-e merülni vagy elég a három leöntés), hanem a sorrendről (ezért is írtam nagybetűvel a szavazásnál a "gyermek" és a "felnőttkori" szavakat, hogy nem a módján van a hangsúly). Tehát, hogy először megtérni kell és utána k./b. vagy fordítva. Az alábbi igéből pl. az előbbi derül ki:
Márk 16, 16 írta:
"Aki hisz és bemerítkezik, az üdvözül."
(direkt ezt a fordítást írtam, ugyanis az eredeti szövegben a "baptisztheisz" szó áll)
Azért azt megemlíteném, hogy eredetileg az ősegyházban felnőtteket merítettek be és víz alá is merítették őket. Később, nagy szárazságok idején, amikor egyszerűen nem volt annyi víz, amibe bele lehessen merülni, akkor kezdték el csak lelocsolni a fejet. Bár igeileg helyesebbnek tartom az alámerülést, úgygondolom, hogy végülis nem a jelkép a lényeg. Ha pl. visszatérek a gyűrűs példára, akkor azt kell mondanom, hogy végülis mindegy, hogy milyen a gyűrű, akárt lehetne műanyagból is, senkit ne akadályozon meg a házasságban az, hogy nincs pénze több százezres gyűrűre. Viszont Bill Gates-től elég furcsa lett volna, ha egy műanyaggyűrűvel áll elő szíve hölgye előtt. Tehát úgy gondolom, hogy nekünk, akiknek van vizünk bőven, miért kéne átalakítanunk a jelképet? De erre csak kitértem, igazából a tudatos döntés lényegéről illetve a hitre jutás és k./b. sorrendjéről szeretnék vitatkozni.
Persze mindezekre lehet at mondani, hogy ott van a konfirmáció, ami megerősítés és igazából a keresztelés beteljesülése. Ez OK, de tapasztalataim alapján nem azok járnak konfirmáció előkészítőre, akiket érdekel is. Jó ha a konfirmálók egyharmada ottmarad a gyülekezetben. A többiek pedig fogalmam sincs, miért jártak, talán a szülők küldték őket.
Tehát a konfirmálással még mindig az a helyzet, hogy először konfirmálunk, aztán esetleg hitre jutunk. Meg eleve azt nem értem, hogy miért kell kettébontani ezt a sákramentumot. Tehát csecsemő korában, (amikor még nem tud tiltakozni szegény) leöntik vízzel, aztán 13-15 év múlva ezeknek egy kis része elmegy a konfirmálásra és ezek egy részéből gyülekezeti tag lesz. Szóval mi értelme kettébontani egy sákramentumot? Amikor erről szó sincs a Bibliában. Az ellenkezőjéről viszont igenis van szó benne.
Szóval keresztelés vs. bemerítkezés. Várom a hozzászólásokat.
