Részletek Studd T. Károly ( 1860-1931) életrajzából. „Isten követe” címmel Grubb P. Norman ismertetése szerint.

A könyv hátoldali, ajánló-ismertető szövegéből: híres sportzseni, korának egyik legtehetségesebb krikettjátékosa, egy gazdag ültetvényes fia meghallgatta egyszer Moodyt, az ismert evangélistát. A Biblia üzenete mélységesen megragadta. Életét ezután teljesen Isten és a Szentírás vezetése alá helyezte.

(Sok éves misszió – Kína, India, Amerika – után, két évet tölt otthon. Egyik alkalommal, üzletemberekkel elköltött reggelijén mondta az alábbiakat. – M. Z. megj.)

„Uraim, a bőséges étkezés után most fogékonyabbak néhány őszinte szóra. Nem akarok senkit oktató vagy akadémikus beszéddel untatni. Megszokott nyelvünkön, szívtől szívhez szólok. Régen más volt a vallásom; akkor ékesen választékosan, suttogva beszéltek. A Bibliában a rejtett igazságokat kutatták, de nem volt engedelmesség és önfeláldozás. Azután jött a változás. A valóság tárult elém. A szelíd beszédből csípős só lett, a gyermekszoba játékát a férfias krikett foglalta el a nyilvános játszótéren. (Studd T. Károly nemzetközileg ismert, igen tehetséges krikettjátékosi pályát hagyott el az Úrért. – M. Z. megj.) A szavakból cselekedet lett. – Krisztus parancsai nem voltak már vasárnapi prédikációk, hanem harci kiáltás, amelynek engedelmeskedni kellett, ha nem akartuk minden önbecsülésünket és férfiasságunkat feladni. Az ortodox elmélet helyébe döntő tett, a hitvallás és az engedelmesség lépett. A tiszteletteljes ’Uram, Uram’ helyett – miközben süketek maradtunk Isten legegyszerűbb parancsaival szemben is – kezdtem úgy látni Istent, mint igazi Atyámat. Építhettem szavára, bízhattam benne! Nem beszéltem a közösségről, hanem megtapasztaltam azt. Természetes és nyílt lettem, eltűnt a nyomottság és mesterkéltség. Úgy beszéltem Istennel és Jézus Krisztussal, mint barátommal és Ő ezt sohasem vette zokon. Ha valaki kész engedelmeskedni és önmagát megtagadni, hamarosan megtapasztalja, hogy Isten Fia tanítványának lenni áldott valóság; bensőséges és bizalmas a vele való kapcsolat. Más szóval: minden kenetteljességet és ünnepélyességet elvetettem és hívő keresztyén lettem. (Nem mondja ki ugyan Krisztus bizonyságtevője, akit az Úr addig és utána is számtalan esetben igazolt, mint „szíve szerinti férfit”, hogy ti. a hívő keresztyénség és a kenetteljesség nem fér össze… - M. Z. megj.) Az Újszövetségből azt tanultam, hogy a kegyesség nem külső alázatosság, amely nyilvánvaló engedetlenséget takar, hanem gyermeki engedelmesség, bizalom és szeretet.”


(Egy másik alkalommal e szavakat mondta):

„Kétszer annyi keresztyén katonatiszt védi hazánk 4o milliónyi (ír származású – M. Z.), békés lakosságát, mint amennyi keresztyén az 12oo milliónyi pogány világban harcol. (Az adat az 1800-as évek idején értendő – M. Z.) Krisztus arra hívott el minket, hogy az éhezőknek adjunk enni, nem a jóllakottaknak; az elveszetteket mentsük és ne a megkeményedetteket; ne a gúnyolódókat, hanem a bűnösöket hívjuk megtérésre. Nem azt akarja, hogy hazánkban kiváló kápolnákat, templomokat és dómokat építsünk, hogy azokban liturgikus imádságok és művészi zenés élmények a névleges keresztyéneket álomba ringassák, hanem hogy élő egyházat formáljunk elhagyatott lelkekből; embereket ragadjunk ki az Ördög karmaiból és mentsük ki a Pokol torkából. Jézus azt akarja, hogy sereget gyűjtsünk a mindenható Istennek. De ezt a feladatot csak izzó, Szentlélekkel teljes hit végezheti; nem pedig szabályokba szorított vallásosság. Nem egyházat és államot, nem embereket és tradíciókat kell tisztelni és prédikálni, hanem csak Krisztust, mégpedig, mint megfeszítettet. Krisztust nem luxusláncokkal, talárokkal, ezüst püspöki botokkal, nem ékszerekkel, aranykeresztekkel kell tisztelnünk, hanem fenntartás nélküli áldozatkészséggel és hősies odaszánással.
Ha az Ördöggel és a világgal szembe akarunk szállni, akkor nem tálalhatunk fel kedves és kellemes bibliai édességeket. Ez olyan lenne, mintha valaki trombitával akarna oroszlánt lőni. Itt olyan emberekre van szükség, akik nem törődnek saját magukkal, jobbra és balra odavágnak, miközben a Szentlélekre bízzák magukat. Nem a prédikálás, hanem a hitbeli megtapasztalás sebzi meg az Ördögöt, és rázza meg a világot. Csak ez a hit megdönthetetlen. A kiképzést nem az iskolában, hanem az életben kell megszerezni. Az izzó, felszabadult szív veri le az Ördögöt, nem a kiegyensúlyozott értelem (ezt mintha Rosta fórumtársnak üzenné, úgy hangzik…- M. Z.). Csak azok a keresztyének számítanak itt, akiknek szeretete fáklyaként lobog. Aki elveszítette világi jó hírét, az készült fel legjobban Krisztus szolgálatára.
Most még inkább elhatároztam, mint valaha, hogy munkánkra, az evangélium hirdetésére vonatkozólag nem fogadok el más határt, csak amit az Úr maga állapított meg: ’a világ végéig’ és ,minden teremtménynek’. Szinte hihetetlen, hogy Isten ilyen nyomorúságos embereket eltűr a szolgálatában, mint amilyenek mi vagyunk. De az bizonyos, hogy több súlyt helyez a hitre és a ,bolondságra’ (1Kor 3,16), mint a tehetségre és képzettségre. Isten előtt a szív a fontos. A fejet egy káposzta is pótolhatja. Ameddig üresek vagyunk, minden rendben van. Akkor Ő megtölthet Szentlelkével.
A Szentlélek tűzkeresztsége a szelíd, lagymatag keresztyénekből tüzes, hős harcosokat formál, akik előrenyomulnak, küzdenek és meghalnak. Csak ne topogjatok egy helyben! Ostromoljátok meg az Eget! Ha valakinek valami baja történik, az egyenesen Jézus karjaiba zuhan. Az ilyen baleset Isten különleges áldása. Csak ne legyetek tehervonatok!
A bolondok azt állítják, hogy nincs Ördög, mert nem látják. Okosak legyetek! Ne tagadjátok le, és ne temessétek el az Ördögöt, hanem támadjátok és ejtsétek el az evangélium karjával.
Emeljétek mindenütt magasra a zászlót! Ez a mi dolgunk most. Milyen zászlót? Krisztus zászlaját azért a munkáért, amivel megbízott bennünket. Krisztus nem használhat olyan embereket, akik még az elérhető dolgokhoz is csüggedten nyúlnak. Neki olyanokra van szüksége, akik bátran megragadják a lehetetlent is, bíznak a Megváltó hatalmában, hűségében és bölcsességében, aki a megbízást adta. Utunkat kőfal akadályozza? A mi Istenünkkel kőfalon is átugrunk. Oroszlánok és kígyók fekszenek előttünk? Rájuk taposunk. Hegyek tartanak fel minket? Azt mondjuk a hegyeknek: ,Keljetek fel és essetek a tengerbe!’ tovább haladunk. Jézus harcosai, ne adjátok meg magatokat! Vonjátok fel a zászlókat!
Aki Jézusra néz, az önmaga előtt olyan kicsi lesz, mint egy tücsök; az Ördög azonban veszélyes ellenségnek tartja majd őt. ,Kövess engem!’ – mondta Jézus. Mi azt feleljük: ,Igen, Uram!’ De elfelejtjük, hogy Krisztus sohasem kereste a magáét, hanem önként lett szegénnyé, hogy másokat megmentsen, és így Ő volt az első pogánymisszionárius. Azért imádkozunk, hogy hasonlók legyünk Hozzá, de nem vállaljuk ennek az árát. Hogy lehet Hozzá hasonló az, aki a gazdagságot szereti? A gazdagok asztaláról lehulló morzsákkal nem lehet megvendégelni Jézust, a királyt.
,De mi lesz, ha Studd Károly meghal?’ – Erre a balga kérdésre, amit olyan gyakran feltesznek, csak egy a felelet: akkor mindnyájan halleluját fogunk énekelni. Akkor ne legyen nagy temetés, koszorúk, fátylak, könnyek, még csak gyászinduló se! Akkor kívánjatok egymásnak minden jót, sok örömet. Nincs-e megírva a Filippi levélben: ,Ha kiontatom is…a ti hitetek áldozatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal.’ Az a külön kérésem, hogy a nászindulót játsszák akkor. Istenünk akkor is élni fog; semmi más nem számít. Az afrikai misszió első gyászünnepélyét akkor tartanánk, ha meghalna Isten. De mivel ez nem történik meg soha, azért hát örüljetek! Mindenki tartson egyenesen előre! Hallaluja! ,A meghalás nyereség!’”


Egyik munkatársunk egyszer a váltság ajándékát akarta szemléltetni. Egy pénzdarabot nyújtott hallgatói felé: „A legelső, aki érte jön, megkapja.” – Soha nem felejtette el a választ, amit erre kapott: „De uram, mi nem pénzért jöttünk ide, hanem hogy Isten szavát halljuk!” – Egy másik pedig kicsit hosszan beszélt, és amikor befejezte, bocsánatot kért érte. A hallgatóságból megszólalt egy öregember: ne hagyd még abba uram, ne hagyd abba! Néhányan közülünk már öregek vagyunk, és soha nem hallottuk ezt a jó hírt, Már nagyon kevés időnk van, hogy hallhassunk róla.”


„Ha emberek tanácsára hallgattam volna, soha nem leszek misszionárius, és nem lenne belső-afrikai misszió sem. Mint ahogy Mikeás szólt: ,Azt mondom majd, amit az ÚR adott a számba’ – én is azon igyekszem, hogy befejezzem ezt a munkát, amit Isten rám bízott, még akkor is, ha belehalok ebbe a próbálkozásba.
Negyven évvel ezelőtt Isten parancsára anyámat, testvéreimet, barátaimat, vagyonomat és mindent elhagytam, ami a legtöbb ember véleménye szerint értéket jelent az életben. Újra meg újra vállaltam, hogy bolondnak, fanatikusnak csúfoljanak. De megpróbáltam az életemmel bizonyítani, hogy éppen ezek a világi tanácsadók voltak bolondok. Ha erre gondolok, nem hiszem, hogy sok örömem lenne abban, ha most úgy fejezném be az életemet, hogy hagynám magam visszariasztani a kötelességemtől, és emberi tanácsra hallgatnék. ,Átkozott az a férfi, aki emberben bízik’ – ez nem jó nyugvópárna egy haldoklónak. De nagyon vigasztaló a másik Ige: ,Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik.’”


Egyik misszionáriusnak ezt írja:
„Meg kell mondanunk az embereknek az igazságot. És az igazság az, hogy:
1.) Rosszak, és így rossz helyre, az örök gyötrelemre mennek;
2.) Ha nem fordulnak meg, és nem változnak meg, nem juthatnak el az igazi jó helyre
3.) Készek-e elhagyni a gonosz utat, lemondani bűneikről, és más emberré lenni?
4.) Ha igen, akkor Isten szeretete utat nyit nekik erre. Isten kész visszatartani a bűnös iránti igazságos haragját, ha megtisztíthat minket múltunk bűneiből és erőt adhat ahhoz, hogy szent életet éljünk Krisztus vére és Krisztus Lelke által.
Most az a fő feladat, hogy megnyissuk ezeknek az embereknek a szemét. Meg kell látniuk a Poklot, és bűneik következményét; ez félelmet ébreszt bennük; Isten félelmét, amely a bölcsesség kezdete. Ahol ez a félelem megvan, ott aránylag könnyű a helyzet. De, ha ez az istenfélelem nem ragadja meg az embert, akkor ez az ő ún. megtérése csak öncsalás. Az igazi szeretet felébreszti, hogy megismerje az igazságot. A képmutató szeretet csalfa módon a Pokolba viszi. Sokan félig alusznak, saját, kitalált tanokkal ámítják magukat, azt mondják, a meg nem szentelt ember is bejuthat a Mennybe. De gondolj arra, hogy Krisztus nem azért halt meg, hogy minket kívülről bemázoljon, hanem, hogy újonnan szülessünk; és aki újonnan született, megy be majd a Mennybe.”


„Ezek az emberek szeretnének megmenekülni a Pokoltól és az Ördögtől. Nyomorult, piszkos, varázslásaikat elhagyták és ez nem kis dolog. Átmentek a Vers-tengeren, örvendező énekeiket énekelték, beérkeztek a pusztába. De most elkezdődik a kísértés és a kereszt próbája, és íme, zúgolódnak. Az egyik élenjáró keresztyént megkorbácsolták. És most azt híresztelik mindenfelé, hogy minden keresztyént meg fognak korbácsolni. Ez sokakban szörnyű félelmet keltett. Sokan nem akarják tovább követni Krisztust, hanem elmenekülnek. Az érintett maga is rossz néven vette és hosszú ideig keserves arccal járt. Nem örült annak, hogy Krisztusért szenvedhet.
Más nyugtalanító jelenségek is mutatkoznak. Ezeknek az embereknek egyik leggonoszabb bűne a szörnyű lustaság. Ülni és fecsegni, ez minden vágyuk. A munkát butaságnak tartják. Minden munkát a másikra hagyni, ebből áll a bölcsességük. A keresztyénség, amit elfogadtak, nem változtatott ezen; nem hozta meg a szeretet gyümölcseit. Hol van az Isten iránti szeretetük? Énekelnek róla, de ha áldozatot is kell hozniuk Isten ügyéért, ha érte kellene dolgozni, eltűnik a szeretetük. És szörnyű hiány van istenfélelmükben. Az istenfélelem abból áll, hogy gyűlölöm a gonoszt, és az Isten iránti szeretet pedig, hogy szeretem az igazságot. Talán van ilyen is köztük, de ritka, mint a fehér holló. Általában megnyugtatják magukat azzal: hiszen most már meg vagyok keresztelve, tiszta vagyok a bűntől, be kell jutnom a Mennybe! Mintha a hazugságok, csalások, lopások, házasságtörések és más igazságtalanságok nem ide tartoznának. (Van ennek áthallása a mai keresztyénségre nézve?)
Mi a helyzet ezekkel az emberekkel? Kétségtelen, hogy gyümölcseikről kell őket megítélnünk. ,Akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé’ és ,Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai’; ,Szentség nélkül senki sem látja meg az Urat’ és ,Távozzatok tőlem, ti hamisság cselekvői!’
Képzeld el, milyen erőre van szüksége ahhoz, hogy ilyen környezetben egyetlen embert is megmenthessünk. Új életre, Istenből való új életre van szüksége; tiszta szívet kell kapnia, új teremtéssé kell lennie; isteni szeretetre és isteni gyűlöletre van szüksége. Szeretnie kell Istent, és gyűlölni a gonoszt. Ez mind elengedhetetlen feltétel; ezek közül akár egyről is lemondani annyi, mintha az ember a Niagara-vízesés felett száz méterrel egy evezős csónakkal akarná elérni a túlsó partot.
Igen, valóban egészen közel élünk a Pokolhoz, és az onnan felszálló füst éjjel-nappal körülvesz. És mégis…és mégis! Levertek vagyunk? Nem, halleluja! Istennek legyen hála érte! Tudjuk, hogy győzni fogunk a Bárány vére, a Szentlélek hatalma és a ti imádságaitok ereje által. Biztos a győzelmünk, de lehet, hogy a győzelem nagyon sokba kerül majd. És végül mégis beteljesedik rajtunk Isten csodálatos ígérete: ,Életüket nem kímélték mindhalálig’. Végső fokon jó lesz meghalni az Úr Jézusért, a családért és ezeket az emberekért. De gondoljunk arra, amit Pál apostol mondott: Kicsoda alkalmas erre?”


„Ne azért menjetek a dolgozószobátokba, hogy prédikációt dolgozzatok ki – mondta egy alkalommal. Ennek nincs értelme. Hanem keressétek Istent, és akkor úgy áthevültök, hogy ég majd nyelveteken a szó, mint az eleven szén! Akkor majd jól prédikáltok.”

(Az egyik afrikai istentiszteletet így írja le):
Éneklés után kb. 4o percen át imádkoznak. Egyenként állnak fel imádkozni, s míg az egyik imádkozik, már feláll a következő. Ha nem vezették volna be ezt a szabályt, akkor több is imádkoznék egyszerre. Minden imádságot így fejeznek be: ku jina Ya Yesu, a Jézus nevében. Ezt az egész gyülekezet megismétli. Csodálatosan elevenek ezek az imádságok; legtöbbször azzal végződik, hogy Isten és emberek előtt kijelenti, hogy Jézus útján akar járni és kéri, tisztítsa meg vérével, és töltse meg Szentlélekkel.

Kedves Figyelő, hozzád csatlakozva, Studd Károlyról, akinek az élete bizonyság Krisztusban.


Studd Károly (Charles Studd, 1860-1931) élete

"Van, ki harangszót hallgatva élné le életét;
Én pokol tornácán lélekmentő boltot nyitnék."

Charles T. Studd személyében a hitből való élet legjobb példáját ismertem meg (a bibliai példákon kívül). Apja, Edward 1877-ben tért meg D.L. Moody (1837-1899) igehirdetésén, s kb. egy év múlva közvetve előidézte három fiának megtérését is. Károly 1878 és 1884 között világhírű krikettjátékossá vált, de a sport bálványozása közben visszacsúszott a keresztény életben. Később testvérének, George-nak a betegsége és meggyógyulása erősen elgondolkoztatta őt az élete értelméről. Studd Károly is meghallgatta Moodyt, s nagy energiával és sikerrel kezdett munkálkodni sportbarátai megtérésén. Élete további alakulását illetően azonban bizonytalanságba, mély sötétségbe és nyugtalan állapotba került, amikor Isten vezetése helyett a barátaihoz fordult, s emberi értelemre hagyatkozott. Ekkortájt olvasta egy ateista szavait (ld. a szegénységről szóló írás 6. bekezdését): "Ha szilárdan hinném azt, amiről milliók mondják, hogy hiszik..., elmennék szerte a világba, alkalmas és alkalmatlan időben hirdetve ezt az üzenetet: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" Utána teljesen rábízta az életét Krisztusra, s megkapta "a Szentlélek teljességét", és vele a belső békességet, követve Jézust, aki a misszióba hívta őt. 1885-ben a híres "cambridge-i hetes" egyik tagjaként Kínába utazott, hogy a Hudson Taylor (1832-1905) által alapított Kínai Belföldi Misszióban szolgáljon. Indulásuk előtt ez az öt sportoló (köztük Stanley Smith, a cambridge-i evezősök vezetője) és két katonatiszt komoly ébredést indított el az angol nyelvű egyetemeken tartott beszédeivel.

Studd Károlyra 1779-ben elhunyt apjától tekintélyes örökség szállt. Studd szó szerint magára értette Jézusnak a 100-szoros "megtérülésre" vonatkozó ígéretét (Mk 10,29k) és a gazdag ifjú történetét (Lk 18,18-23), s elhatározta, hogy lemond minden vagyonáról. Ezt a szándékát aztán Hudson Taylorral is közölte, aki azt tanácsolta neki, hogy a végső döntéssel várjon két évet 25 éves koráig, amikor apja végrendelete szerint megkaphatja a vagyont. Studd nem változtatott a döntésén, s két év múlva (már Kínában) missziós célokra adta becsült pénzét. Kínában megismerkedett az ír Priscilla Stewarttal, és eljegyzésüket követően neki ajándékozta megmaradt vagyonát, melynek akkor már a pontos értékét is tudta. Menyasszonya viszont "tiszta lappal" akarta kezdeni közös életüket, úgyhogy a Studdtól kapott pénzt William Boothnak, az Üdvhadsereg alapítójának adta, amely közösséghez korábban tartozott. Házasságkötésükkor megfogadták, hogy sosem fogják akadályozni egymást az Úr követésében.
Tíz év múltán, 1894-ben négy kisgyermekükkel tértek haza Kínából, eléggé megromlott egészségi állapotban. Feleségénél és magánál is többször alkalmazta az olajjal való megkenést (Jak 5,14k), és megtapasztalta Isten csodálatos gyógyításait. 1900-ban Studd a családjával Dél-Indiába ment, ahol 1906-ig Utakamandban szolgált a Független Egyház lelkészeként. Hazatérésük után, 1908-ban a következő hirdetés keltette föl a figyelmét Liverpoolban: "A kannibálok misszionáriusokra várnak". Bár 15 éve gyengélkedett, s eleinte felesége sem támogatta tervét, elhatározta, hogy elmegy Afrikába, ahol már sok fehér kutató és vadász járt, de számos területen még egyáltalán nem hirdették Krisztus evangéliumát. Amikor orvosa véleményére keresztény üzletemberek egy csoportja elállt anyagi támogatásának tervétől, így felelt nekik: "Uraim, Isten elhívott, és én megyek. Utat vágok, bár lehet, hogy a sírom csupán egy lépcsőfok lesz, melyre fiatalabb emberek fölléphetnek." Akkortájt szörnyű asztma kínozta, később pedig többször szenvedett szívrohamoktól, gyengeségtől és betegségektől, elveszítette összes fogát, s végül 71 évesen epekövek miatt halt meg nagy fájdalmak közt, de diadalmas "Halleluját" kiáltva. Nagy döntéseit sosem bánta meg, sőt rendkívül boldog volt, hogy meghozta őket, s Isten igazolta elhatározásait - többek között igen sikeres szolgálatával (különösen Afrikában). Egy nappal azelőtt, hogy betegen és pénz nélkül elindult Afrikába, egy fiatalember megkérdezte tőle: "Igaz-e, hogy 52 évesen itt akarja hagyni a hazáját, az otthonát, a feleségét és a gyermekeit?" "Ha Jézus Krisztus valóban Isten, és meghalt értem, akkor nem létezhet olyan áldozat, amit túl nagynak tartanék érte" - felelte. Később felesége változtatott a véleményén, s bár betegsége miatt nem követhette férjét Afrikába, otthonról többek között kiadványok terjesztésével és szervezéssel támogatta őt. Segítségével Studd megalapította a Worldwide Evangelization Crusade (WEC) nevű missziós szervezetet, melynek már halálakor több mint száz misszionáriusa, 1967-ben pedig a föld 28 országában kb. 1150 munkatársa volt. Ez a felekezetközi szervezet (korábban Heart of Africa Mission, ma Worldwide Evangelization for Christ International) jelenleg több mint 1700 munkatársa révén több mint 80 népcsoporthoz próbálja első ízben eljuttatni az evangéliumot (ld. www.wec-international.org).

Alfred Buxton a következőket írta róla Norman Grubb Studd-életrajzának előszavában: "Studd Károly élete úgy áll előttünk, mint Gibraltár viharvert sziklája - jelezve minden későbbi nemzedéknek, hogy érdemes elveszteni mindazt, amit e világ nyújthat, s mindent kockára tenni az eljövendő világért. Élete örök feddés lesz a kényelmes kereszténységnek. Ő megmutatta, mit jelent anélkül követni Krisztust, hogy ennek árát számolgatnánk és hátratekintenénk... Emlékezetes marad minden nehéz helyzetben megnyilvánuló bátorsága; visszavonulót soha nem fújó elszántsága; az a meggyőződése, hogy Isten akaratát cselekszi, és Isten mindvégig segíteni fogja őt; az emberi erőt megvető hozzáállása, valamint az a készsége, hogy mindent kockára tegyen Krisztusért." Studd így fejezte be egyik beszédét, melyet üzletembereknek tartott egy reggeli közben: "Az Újszövetségből azt tanultam, hogy a kegyesség nem külső alázatosság, amely nyilvánvaló engedetlenséget takar, hanem gyermeki engedelmesség, bizalom és szeretet"

"Voltaképpen akkor kezd mindenki öregedni, amikor már nem lehet nevelni." (A. Graf)

"Egy gramm jó példa többet ér egy mázsa szónál."

"Semmi sem tesz hasonlóbbá Istenhez, mint az, hogy ellenségeinknek és bántalmazóinknak megbocsátunk." (Szt.Ágoston)

"A világnak leginkább olyan emberek hiányoznak, akik mások hiányaival törődnek." (A. Schweitzer)

"A boldogtalanság felé azok haladnak a legbiztosabb úton, akik a boldogságot hajszolják." (Gárdonyi Géza)

"A nagysághoz vezető út mindig mélységeken visz át." (Bodelschwing)

"Nem lehet a szíve tiszta annak, akinek a nyelve tisztátalan." (Vida Sándor)

"Krisztus senkit sem küld el üresen, csak azt, aki telve van önmagával." (Vida)

Bocsánat! Töröltem a duplikációt..

"Isten sohasem teszi meg értünk ma azt, ami holnap függetleníthetne Tőle, mert Ő a hit iskolájában neveli gyermekeit."

"A nagy hitnek nagy megpróbáltatások az ára. A hívő ember minden megpróbáltatása a lelki életben előléptetésnek számít."

"Nekünk már akkor is nehéz hinni, amikor körülöttünk sötét van, de a jobb lator még akkor is hitt, amikor Isten körül volt sötét."

"A kiszáradt folyómedret senki sem értékeli csupán azért, mert valamikor folyó volt." (Tagore)

"Ahol a szülők elengedik az Isten kezét, ott a gyermekek rendszerint még mélyebbre süllyednek."

"A szájhős keresztények sokat kérkednek, de Isten valódi gyermekei méltatlanságuk tudatában kegyelemért kiáltanak."

"Az egész keresztény élet abban áll, hogy állhatatosan szívünkben hordozzuk az Urat, és szakadatlanul gyümölcsöt termünk."

"A tévtanítások nem az értelem fogyatékosságából származnak, hanem a szív Istentől való elfordulásából."

"Ha Istennek valamelyik igazságát felismerted, soha ne engedd elmenni melletted anélkül, hogy meg ne cselekedd."

"Vannak dolgok, amelyekben először hinnünk kell ahhoz, hogy megláthassuk őket."

"Ahol a hit növekedik, ott a szeretet erősödik."

"A hívő ember átéli azt a csodát, hogy nem ő hordozza az igazságot, hanem az Igazság hordozza őt."

"Aki ellöki magától az Igazság fényét, az mindig a hitetlenség és babonaság éjszakájába jut."

"Az örökkévalóságban lesz csak nyilvánvalóvá, hogy mennyi szent nyereség, a hitnek mennyi erősödése és érése történt éppen az Isten segítségére való várakozás nehéz időiben."

"Az ima csak akkor irányul Isten felé, ha feltétel nélküli." (Simone Weil)

hogy ez mennyire igaz!

"Amit mi jelentéktelennek tartunk, súlyos következményekkel járhat." (John Wesley)

"A félelem a bűn egyik életteljes szülötte."

"Nyomorúságodat csak Isten dicsőítése által győzheted le."

"A legnagyobb erőfeszítés sem sok azért, hogy a helyes úton járjunk."

"Nagy különbség, hogy a nehézségeken át nézed Istent, vagy a nehézségeket nézed Istenen át."

"Isten nem mindig azt adja, ami kellemes neked, hanem amire szükséged van"

"Három dologra gondolj: honnan jöttél, hová mégy, és kinek kell majd számot adnod..."

James Fraser (misszionárius) gondolataiból:

Az elszántság, amellyel a ma apró dolgaiban részt veszünk, akkor hoz gyümölcsöt, amikor nagy feladatok várnak ránk. Felkészültünk rájuk.

"Aki azt hiszi, Istennek és embereknek való szolgálatában mindig kedvező széllel vitorlázik, az a valóságtól elfordult bolond."

"Egyre jobban fölismerem, hogy Isten gyermekeinek az imádságai készítik elő (Isten) áldásának talaját, bármilyen munkába álljanak is. A növekedés a hívő imádság gyümölcse."

"A nem keresztyén hatásokat vízáradathoz hasonlíthatjuk, mely állandóan azzal fenyeget, hogy Isten tüzét kioltsa a gyülekezetben. Ezt csak Isten hatalma tarthatja vissza. Isten meg tudja ezt tenni, és még ennél sokkal többet is. De nem akarja ezt a közbenjáró imádkozók nélkül tenni. Jó, ha figyelünk erre a tényre."

"Minden bizonyságtevés Jézus Krisztusról betörés a Sátán birodalmába, és mindig harcot jelent."

J. Fraser (misszionárius) gondolataiból:

"Jézus Krisztus tanítványainak helyzete <<Krisztusban>> van, és ezáltal <<felül minden fejedelemségen, hatalmasságon és erőn>>" (Ef. 1:21)

"Ellenálltam a Sátánnak azzal, hogy Isten ígéreteit tartottam vele szembe. Bevált!"

"Minden csüggedés mögött a Sátán áll. Ellent kell állni, mint a bűnnek."

"A hit számol azzal, hogy Isten ígéretei nemcsak a jövőre, hanem a mára is érvényesek."

"A Biblia gyakran int bennünket, hogy nagy dolgokat várjunk Istentől. Ugyanakkor beszél a hit egészséges mértékéről. Lehet, hogy többet szeretnénk kapni, mint amennyivel a valóságban meg tudunk birkózni.

A hit nem gumiszalag, amit szinte minden kívánt hosszúságra meg lehet nyújtani. Inkább az izomhoz hasonlítható, mely a használat közben erősödik."

"Ha Isten egy meghatározott dologra nézve a hit bizonyosságát ajándékozza, a pokol erői sem tudják kioltani, még akkor sem, ha a kért dolgot lépésről lépésre el akarják vitatni tőlünk."

"Az a tény, hogy az ellenség teljes erejével ránk veti magát, egyenesen bizonyítéka annak, hogy Isten akaratának vonalában állunk."

MARADJ TANÍTHATÓ! (1)


„Az értelmes szív tudásra törekszik.” (Példabeszédek 15,14)


Ha tehetséges vagy, nehézséget okozhat számodra az, hogy tanítható maradj. A tehetséges emberek néha úgy viselkednek, mintha már mindent tudnának. Ez megnehezíti számukra a folyamatos fejlődést. A „taníthatóság” nem igazán a hozzáértésről vagy az értelmi képességről szól, sokkal inkább a hozzáállásról; a taníthatóság nem más, mint a felfedezés és növekedés utáni vágy. Készség a tanulásra, a tudatos elfelejtésre (!), és az újra megtanulásra. John Wooden azt mondta: „Csak az számít, amit akkor tanulsz meg, amikor már tudod.” Ha felhagysz a tanulással, a vezetést is abbahagyod. Csak, ha tanítható maradsz, akkor növekszel tovább, és így gyakorolhatsz továbbra is hatást másokra.
Amellett, hogy csodálatra méltó festőművész és szobrász volt, Leonardo da Vinci egy zseni volt, több területen, mint bármely kor, bármely tudósa. Jegyzetfüzetei évszázadokkal a saját kora előtt jártak. Előre látta a tengeralattjárókat, helikoptereket és más modern találmányokat. Egyik jegyzetfüzetében azt írta: „A vas berozsdásodik, ha nem használják; az állóvíz elveszti tisztaságát, és hideg időben befagy; ugyanígy a tétlenség elszívja az elme életerejét.” Őt az a vágy hajtotta, hogy többet tudjon. Tanult, és felfedezéseit leírta a jegyzetfüzeteibe, egészen élete végéig. És a jó hír az, hogy ahhoz, hogy tanítható légy, nem kell, hogy olyan eszed vagy tehetséged legyen, mint Leonardo da Vincinek. Csak legyen megfelelő a hozzáállásod!
A legfontosabb készség a tudás elsajátításához, hogy megtanuld, hogy tanulj. Próbáld meg ezt a jövő héten, kérj tanácsot másoktól, és szándékosan tartózkodj attól, hogy másoknak a szokásos tanácsokat osztogasd! Minden nap végén írd le, mit tanultál abból, hogy odafigyeltél másokra! Meg fogsz lepődni!


2009. február. 14. „Mai Ige” (Buzdító üzenetek minden napra)

J. Fraser (misszionárius) gondolataiból:

"Aki imádkozik, kimunkált helyzeteket talál."

"Imádkozzunk rendszeresen, akár van hozzá hangulatunk, akár nincs. Ha Isten imádságra indít bennünket, és nem törődünk vele, akkor hosszú távon nem marad el tőlünk a kedvetlenség és a tompaság."

"A Bibliában gyakran megtaláljuk az imádság, a hit és a hosszútűrés hármasságát."

"Ha gyümölcstelennek látszik a munka, akkor imádkozz tovább."

"A Sátánnak mindig az a célja, hogy az embert kiszakítsa az Istennel való kapcsolatból. Hogy ezt elérje, szívesen elárasztja az embert a csődnek mindenre kiterjedő érzésével."

"Az ellenség legalattomosabb cselszövései közé tartozik az, hogy a szolgálatban nélkülözhetetlen, de másodrangú dolgokkal fog meg bennünket (ilyenek nálam a nyelvtanulás, iratterjesztés, beszámolók stb.), hogy semmi hely se maradjon az Istenre figyelésre, és a Vele való beszélgetésre."

MARADJ TANÍTHATÓ! (2)

„Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.” (Példabeszédek 18,15)


Ahhoz, hogy tanítható maradj, meg kell értened ezt a két dolgot:
1.) Semmi sem érdekes, ha te nem mutatsz érdeklődést. Philip B. Crosby írja: „Az emberi magatartásra vonatkozóan van egy olyan elmélet, mely szerint az emberek tudat alatt gátolják saját növekedésüket. Sablonokra és szokásokra támaszkodnak. Ha elérik azt a kort, amikor kiismerik magukat a világban, felhagynak a tanulással, és az elméjük ezután már csak „üresjáratban fut” életük végéig. Lehet, hogy szervezés tekintetében előbbre jutnak, lehet, hogy ambiciózusak és lelkesek, még az is lehet, hogy éjjel-nappal dolgoznak, de többé már nem tanulnak.” Tragédia az, ha megengedjük magunknak, hogy belekerüljünk egy kerékvágásba, és soha ne kecmeregjünk ki belőle. Ezzel elmulasztjuk a legjobbat, amit Isten nekünk szánt. Ezzel szemben a tanítható emberek teljesen elfoglalják magukat az életben. Ők tűzbe jönnek bizonyos dolgoktól. Érdekli őket a felfedezés, témák megvitatása, az alkalmazás és a növekedés.
2.) A sikeres embere másképpen tekintenek a tanulásra, mint azok, akik sikertelenek. Ez nem azt jelenti, hogy a sikertelen emberek képtelenek úgy gondolkodni, mint a sikeresek. Ha megvan benned a vágy és a fegyelmezettség, akkor képes leszel átnevelni magad arra, hogy másképp gondolkodj. A tanítható emberek mindig nyitottak új ötletekre, és hajlandók bárkitől tanulni, akitől van mit. Sidney J. Harris írta: „A győztes tudja, hogy még mennyi mindent meg kell tanulnia, még ha mások szakértőnek tartják is. A vesztes azt szeretné, ha mások szakértőnek tartanák, mielőtt még eleget tanult volna ahhoz, hogy tudja, milyen keveset tud..” Az egész hozzáállás kérdése. A lényeg igazán figyelemreméltó, hogy mennyit kell tanulnia valakinek, mire rájön, hogy milyen keveset tud. Tehát maradj tanítható!

2009. február. 15. Mai Ige. (Buzdító üzenetek minden napra)

J. Fraser (misszionárius) gondolataiból:

"Ha mások gyengék, és mi tudunk erről, Isten arra hív minket, hogy vállaljuk, hogy velük és helyettük higgyünk és imádkozzunk értük.

"A sietség belső nyugtalanságra utal. Elűzi Isten békességét."

"Egészséges belső növekedés csak ott van, ahol egy ember olyan mélyen belegyökerezik Isten Igéjébe, hogy száraz időben is táplálkozni tud belőle."

"A hit higgadtságát és a reménység türelmét Isten munkálja bennünk."

"Nem hiszem, hogy egy ember tanúskodhat Isten győzelméről a maga életében, ha az nem kerül neki valamibe.
Ha egy élet csak öncélúan akar kibontakozni, és ki akarja élni magát, soha nem fogja betölteni tulajdonképpeni értelmét."

"A kereszt a hívő ember életében - lemondás valamiről az Úr Jézusért, áthúzott életvonal - s ez nagyon fájdalmas lehet. De azért mégis legyen meg az Ő akarata!"

"Nem lehetünk áldássá a világ számára, ha önmagunkat nem engedjük el."