Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútûrést;

Elszenvedvén egymást és megbocsátván köcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is;

Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele.

És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.

Kolossé 3:12-15

Igaz mérőserpenyőitek legyenek és igaz éfátok és igaz báthotok.
Ezékiel 45.10


Az atyafiúi szeretetről pedig nem is szükséges írnom nektek, mert titeket az Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek.
1. Thessalonika 4.9

4 Móz. 8,23
Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:

4 Móz. 8,24
Ez is a lévitákra tartozik: Huszonöt esztendős korától fogva és azon felül, menjen be, hogy szolgálatot teljesítsen a gyülekezet sátorának szolgálatában.

4 Móz. 8,25
Ötven esztendős korától pedig lépjen ki e szolgálatnak sorából, és ne szolgáljon többé.

4 Móz. 8,26
Hanem segítse az ő atyafiait a gyülekezet sátorában, hogy azok az ő tisztökben eljárjanak; de szolgálatot ne teljesítsen. E képen cselekedjél a lévitákkal az ő szolgálatukban.


Hm, vajon miért volt így?
Szerintem ma is lehetne alkalmazni.

...a megmaradt gyökeret ver alól, és gyümölcsöt terem felül.
2.Királyok 19:30

1. Mózes 42.r.7.-11

Amint meglátá József az õ bátyjait, megismeré õket, de idegennek mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földérõl jöttünk eleséget venni.
Megismeré pedig József az õ bátyjait, de azok nem ismerék meg õt.
És megemlékezék József az álmokról, a melyeket azok felõl álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.
Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk.


milyen abszurd helyzet! tragikomédia/vajon voltam már ilyen helyzetben, hogy az előtt az ember előtt bizonygattam az ártatlanságomat, aki nyilván tudta a viselt dolgaimat?/

Azok számára közlöm az alábbi írást, akik most ismerkednek a Bibliával, s szeretnének egy kis iránymutatást kapni, hogy miként olvassák.

"Bibliaolvasásról

Tisztelettel vegyük kezünkbe Isten nekünk szóló üzenetét, a Bibliát, és szánjunk kellő időt a tanulmányozására
Isten Igéje kijelöli számunkra a helyes „pályát”. Mindennapi életünk során sokféle vonzásban élünk, amik erről a pályáról letéríthetnek. A Biblia rendszeres olvasásával tudatos pályakiigazítást végzünk.

Hogyan olvassuk a Bibliát?

1. Rövid imádsággal kezdjük
Isten segítségét kérjük, hogy megérthessük üzenetét

2. Bibliaolvasás
Legyen rendszeres és folyamatos a Biblia olvasásunk (ott folytassuk, ahol legutóbb abbahagytuk)
Olvassuk figyelmesen, többször egymásután, egyre lassabban, a részletekre is egyre nagyobb figyelemmel a soron következő szakaszt.

3. Gondolkodjunk el az olvasottakon, rövid kérdések felvetésével, megválaszolásával bontsuk ki a mondanivalóját, üzenetét:
- Miről van itt szó?
- Mit mond Istenről?
- Mit mond az emberről?
- Mit mond nekem? Miről akar itt Isten beszélni velem?

4. Használjunk ige naplót!
- Írjuk fel, amit megértettünk
- válasszunk ki az olvasott szakaszból egy fontos, központi üzenetet magába foglaló verset, írjuk ki, és ha lehet, tanuljuk meg
- írjuk fel azt is (pl. a füzet hátuljába gyűjtve) amit nem értettünk meg, és alkalomadtán beszéljünk erről másokkal
Ilyen odafigyelő tanulmányozás során az Ige „beszivárog” a szívünkbe, és igeszerű, Istennek kedves döntésekre vezet. Átalakul bennünk erővé, megbocsátássá. Ezért ne érjük be felszínes olvasással.

5. Ezután hosszabb imádság következzen!
Válaszoljunk Isten megszólítására! Imádságunkban legyen
- dicsőítés, hálaadás, bűnvallás
- közbenjáró imádság a szűkebb és tágabb környezetünkben élőkért.
Kérésünket minden részletében elmondhatjuk. Az imádság nem kötelesség, hanem lehetőség."

János írása szerinti Evangélium
18,28.-40.
Jézust Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát.
Pilátus ekkor kijött hozzájuk az épület elé, és megkérdezte: "Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen?"
Ezt válaszolták: "Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked."
Pilátus erre ezt mondta nekik: "Vegyétek át ti, és ítéljétek el a ti törvényetek szerint!" A zsidók így feleltek: "Nekünk senkit sincs jogunk megölni!"
Így kellett beteljesednie Jézus szavának, amelyet akkor mondott, amikor jelezte: milyen halállal kell meghalnia.
Pilátus azután ismét bement a helytartóságra, behívatta Jézust, és megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?"
Jézus viszont ezt kérdezte tőle: "Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták neked rólam?"
Pilátus erre így szólt: "Hát zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át nekem téged: Mit tettél?"
Jézus így felelt: "Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való."
Pilátus ezt mondta neki: "Akkor mégis király vagy te?" Jézus így válaszolt: "Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra."
Pilátus így szólt hozzá: "Mi az igazság?" Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: "Én nem találok benne semmiféle bűnt.
Szokás nálatok, hogy valakit szabadon bocsássak a húsvét ünnepén: akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?"
Ekkor újra kiáltozni kezdtek: "Ne ezt, hanem Barabbást!" Ez a Barabbás pedig rabló volt.

"...az én országom nem e világból való" (36).

Egymással szemben áll az akkori politikai-hatalmi élet és a Római Birodalom képviselője, aki arra hivatott, hogy ha kell, vérontással védelmezze meg az augustusi békét, és Isten békességének hírnöke, aki egy másik, létező hatalmat képvisel, a béke és az isteni szeretet hatalmát. Ahogyan magunk előtt látjuk e két küldöttet, egymással szemben állva, mi is választásra kényszerülünk.

(Kedves Erika, én ennél többet nem tudok ide hozni azokért a rossz érzésekért és félelmekért, amiből néhány beírásom fakadt)

Elfogadjuk, Péter.
Én a legutóbbi fórumos fekete pontjaimért a témához kapcsolódva a Zsidók13:14-et teszem:
Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.

Kedves Erika !

Remélem már túl vagy az influenzán ??? - Hiányoltunk ! -

Fenti soraid ekkora kérdőjel bennem.- Miről maradtam le ?Mivel
és miért vagytok ti a Péterrel elmarasztalva ? - Ha nem titok...

Üdv
L.

én leírtam a levelemben

Szia Loisz!

Köszönöm, már lassan kiköhögöm magam.
Hiányoztam?bevallom, örömmel töltött el, amikor olvastam...majd viszajárok erre a mondatra, ha elkeseredem valami miatt.


A fenti válaszokat a Beszélgessünk topik Kedd. Márc. 03, 2009 1:08 am hozzászólásom váltotta ki.

.

töröltem (2009.03.07)

Loisz

..ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Máté 18:20

.

A testvéri szeretet áldása
Zarándokének. Dávidé. (Új ford.)

"Ó mily szép és mily gyönyörűséges,
ha a testvérek egyetértésben élnek!

Csak odaküld az Úr áldást
és életet mindenkor."

Zsolt 133, 1,3


L.

A II. Korintus 11-ről van valakinek magyarázata/letölthető igehirdetése/véleménye?
Én nem értem . Hol ironizál Pál, és hol mondja komolyan? És miért áll neki úgy beszélni, mintha buta lenne, de közben azért nincs híján az ismeretnek, egyáltalán, mi a jelentősége annak, hogy ő mennyire buta vagy nem buta? Miért vétkezett volna, amikor magát megalázta, hogy hirdethesse az evangéliumot? Segítség!

1. Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.
2. Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
3. Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.
4. Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.
5. Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.
6. Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek.
7. Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát?
8. Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek.
9. Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.
10. Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén.
11. Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten.
12. De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is.
13. Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.
14. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.
15. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.
16. Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
17. A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,
18. Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is.
19. Hisz okosak lévén, örömest eltűritek az eszteleneket.
20. Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.
21. Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtlenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.
22. Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.
23. Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.
24. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.
25. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;
26. Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;
27. Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
28. Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.
29. Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?
30. Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.
31. Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.
32. Damaskusban Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;
33. És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.