Sziasztok!

Itt a tavasz, jön a nyár: indul az esküvői szezon...

Az az ötletem támadt, hogy gyertek, és rakjunk össze egy esküvői liturgiát.
Vagyis egy református "házasságkötés megáldása" című istentisztelet menetét. (Ha ez kész, lesz még egy másik ötletem is... )

Ha van kedvetek hozzá, és legalább egy valaki visszaír, hogy rendben, akkor beírom a jelen kiindulási alapot...

Szép napot mindenkinek!

Üdv Anti

Kedves Anti, mi az hogy szeretnénk megismerni a legjobb liturgiát?! Hogy a klasszikust idézzem, nagyon is jó lenne!

Én mondjuk már idős vagyok hozzá, de a gyerekeim miatt engem is érdekel a dolog. Másrészt folyamatosan szoktak beírni házasodni akaró párok az ő problémáikkal, szóval jó, életrevaló az ötlet... !

Üdv!

Tehát egy sima református házasságkötés megáldása istentisztelet így néz ki:

Köszöntés
Ének
Fohász (ima)
Textus
Igehirdetés
Eskü
Intelem
Imádság
Uri imádság
Áldás
Emléklap (Biblia..) átadás
Ének

Ebben van némi variáció... pl.: a köszöntéssel, vagy a fohásszal kezdünk... stb, de a lényeg ez.

Tehát gondolat ehhez?

Üdv Anti

Szia Anti!

Szerintem ez így rendben van.

Ha megengeded leírom az öcsémék esküvőjén történteket.
Nem rég volt és ezért élénken él bennem.

Mivel nem hívők, ezért csak polgári esküvőjük volt, ami nagyon szép volt a maga módján.
Jó volt az anyakönyv vezető által elmondott szöveg és vers, igaz a "sors" elég sokszor szerepelt benne, de ez így rendben is van ezen a szinten.
A lehetőségekhez képest tényleg a maximumot hozták ki.

Azután írtam egy rövid Igemagyarázatot az 1 Mózes 2. részhez, tudod, ahol a házasságról van szó.
Arról, hogy "elhagyja, ragaszkodik és egyé lesznek".
Volt benne személyes dolog is, öcsémék eddigi közös élete és volt benne általános rész az Ige alapján.
Ami kimaradt, hogy ha valaki ez ellen vétkezett, annak is van bocsánata Krisztus keresztjének a tövében.
Azért hagytam ki, mert csak az ifjú párra gondoltam és elfelejtettem a násznépet.

Mint később hallottam, az Ige bevilágított mélyen a násznép között élők házasságába és felszínre hozott nagyon komoly dolgokat és mivel a kegyelem Igéi most kimaradtak, a bűn nem kerülhetett oda, ahova való.

De azért jól sikerült az alkalom, ugyan nem volt se ének, se közös ima, mert egy étteremben voltunk, de az Ige önmagában is hatalommal bírt.

Az én esküvőm 7 évvel a polgári után volt, amikor már mint Isten gyermekei áltunk oda feleségemmel az Úr elé és tőle egymást elfogadva, előtte hűséget fogadva éltük meg ezt az ünnepet.

Köszi:
Péter

Kedves Anti, csak egyet tudok érteni a Paulerrel. Egy polgári esküvő önmagában annyit ér, mint egy jó kocsmázás, egy jó buli.

Két rokongyerek házasodott, akiknek a szülei elhagyták a vallásukat, így a gyerekek egyházi esküvő nélkül házasodtak össze, hiszen még csak meg sincsenek keresztelve. A egyik gyerek esküvőjén az egyik külföldi vendég szólásra emelkedett, és egy nagyon szép, kerek beszédet mondott. Meg kell mondjam, már ez a kis lelki töltet is adott az alkalomnak egy olyan emelkedettséget, amely kell egy összeházasodó párnak ezen az alkalmon.

A másik esküvőn nem volt semmiféle beszéd, no ott nem is volt semmiféle emelkedettség, ott csak éppen bulizott a társaság egyet.

Szóval abban a pillanatban, ha valaki ténylegesen meg tudja szólítani az embereket, már valamit sikerült elérni abból, amit úgy hívnak, hogy esküvői liturgia.

Nem tudom, Anti, mit akar kihozni ebből az esküvői liturgia tervezéséből, mindenesetre érdekesnek ígérkezik.

Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy esetleg – ha van hozzá kedvetek – itt az „Esküvő” topikban lehetne arról írni, hogy ki-ki a párjával milyen esküvői áldó igét kapott. Hmm?

Sziasztok!

Bár teljesen igaz, hogy az esküvőnél is az a lényeg, hogy milyen az egésznek a lelkisége, mégis talán lehet még gazdagítani a fent leírt liturgiát.
Mit szóltok ahhoz, ha az esküvőben van gyűrűhúzás is?

Üdv. Anti

Nem tudom, hogy mennyire tűnik afféle amerikai típusú túlzásnak, de szerintem nem lenne rossz, ha valami személyes hang is megszólalna ezeken az esküvőkön. Általában akkor szokták köszönteni az ifjú párt, amikor felszabadultabb a környezet, mondjuk az asztal mellett. Mi lenne, ha egy-egy a szülők közül pár felírt, de keresetlen szót intézne a gyerekekhez, az egybegyűltekhez?

Emlékszem, amikor az esküvőm volt örültem, hogy el tudtam mondani az eskü szövegét, nemhogy még valami kiselőadást tartottam volna. Dehát ezt miért ne tehetnék meg a tapasztalt szülők? A lelkésszel meg lehetne beszélniük egy igét és még egy-két gondolatot hozzáfűznének. Mi a véleményetek?

Amúgy szerintem az lenne az igazi, ha kérésre elmaradhatna a polgári, és az egyházi is szerepelhetne úgy, mint hivatalos esküvő. Anyakönyvvel együtt. Ez esetben a gyűrűhúzás is, az aláírások is a templomban lennének megtartva.

Nálunk az egyházi esküvő is hivatalosan elfogadott, gyűrűhúzással, aláírásokkal együtt.
Vers,ének, orgonán vagy egyéb hangszeren előadott zenei köszöntés teszi meghittebbé a nagy eseményt. Kedves apróság, hogy a fiatalpár egymás kezét fogva, egymás szemébe nézve mondja az esküt.

A mi esküvői Igénk az Énekek É. 8:6 volt , ugyanez - nem megszervezetten- megzenésítve is elhangzott.
Köszöntésekkel telt el az esküvői vacsora. Közben pár soros énekekkel meg is énekeltették a vendégsereget. Azt mondta a barátnőm,-akkor még ateista volt-- régen hallott egyszerre ennyi értelmes dolgot.
A köszöntések közül különösen egyre emlékszem, amit az itt régebben fórumozó prophet mondott: a rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova lehajtania a fejét- legyen a ti szívetek, otthonotok az a hely, ahol az Úr Jézus és az ő népe otthonra talál.

Meghitt, szép nap lehetett, az áldó igétek is gyönyörű! Nem csodálom, hogy Prophet köszöntése megmaradt benned, tényleg nagyon jó!

Üdv!

Szerintem is meghatározó a személyesség! Ez annál könnyebb, minél jobban ismerem a párt.

A szülők köszöntéséről annyit, hogy egy alkalommal nálunk igen meghitt volt attól egy esküvő, hogy az egyik fél édesapja kiállt és csodálatos verssel köszöntötte az ifjú párt. Nagyon szívből jövő, természetes, fennkölt és megható volt. Az pedig, hogy a családból, barátok közül, valaki (vagy éppen fizetett előadóművész által), vagy többen is énekkel, zenével köszöntsék a párt többször is előfordult. Igen gazdagító, az együtt örvendezést, együtt ünneplést teszi igen nyomatékossá.

És mit szóltok egy első hitvesi csókhoz a templomban?

Üdv.
Anti

Nálunk nem egészen ez a helyzet, ez tilos magyar földön. Voltak olyan huncut keresztyének, akik ki akarták játszani ezt a tilalmat, és az anyakönyvvezető alkalmazottat szerették volna felkérni, hogy a templomban tartsa meg a hivatalos ceremóniát. Nos ez is tilos. Az anyakönyvvezető megtarthatja a ceremóniát mondjuk a börtönben, vagy ejtőernyővel zuhanva a levegőben, a víz alatt búvárruhában, bárhol az országban, egyetlen helyet kivéve, és ez a templom.

Többek között így akarják védeni az államot a balliberális politikusok attól, ami ők klerikális reakciónak mondanak, mi meg szabadságnak...

a szakadárlétnek is megvannak az előnyei , persze, csak a demokrácia óta.

Tudjuk, hogy nyugodtan lemehetne az ünnepélyes alkalom csók nélkül is, de ez a csók ugyanúgy hozzátartozik az esküvői alkalomhoz, mint maga az eskü. Amint szépen egymás után sorban haladunk a szertartásban időben előre, úgy lassan elérünk a csúcspontig, az igen kimondásáig, és annak kimondásáig, hogy házastársak vagytok Isten előtt. Ezen csúcs után a házas létnek az első tette nem a tétovázó téblábolás, figyelmes hallgatás, pislogás, vagy más passziv jelenlét, hanem egy nagyon tevékeny, és nagyon lelkesítő, a csúcsponthoz illő, az érzelmek fellobbanását szemléltető esemény, aminek mindenki lelkesen örül, a pár is, no meg mindenki, aki szereti, kedveli a fiatalokat és rokonszenvez velük. Ez nem más, mint az örömmel elcuppanó csók. Az összeforró ajkak jelképezik, hogy a pár immár valóban egy test, egy lélek! Ez szervesen hozzátartozik a szertartáshoz, ezt nem lehet kihagyni!

Rosta, viccelhetek?..a Csók áriát nem te írtad?