Lehet, hogy rám fogjátok vetni az első követ, amiért a felvetett téma komolyságát viccel "merem" feloldani - de bocsássátok meg, ha egyáltalán megbocsátható: eszembe jut ezzel kapcsolatban az az - állítólag róm. kath. körökben született vicc, amelynek apropója a Mária(! - és nem a Jézus...) szűzen való fogantatása és bűn nélkül való születése, mint hittétel elfogadása volt:
A vicc elején leírják a bibliai jelentet, amely így folytatódik: és akkor átzúg a tömeg fölött egy hatalmas kő, és agyoncsapja a bűnös nőt. Jézus felnéz, és csak ennyit mond: Anyám! Hogy te néha milyen idegesítő tudsz lenni!!
---------------
- Nos, ha emlékezetem nem csal, ezek a "szegények" - de meg is kerestem: Máté 9:3 Ekkor néhány írástudó így szólt magában: "Ez Istent káromolja."
4 Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: "Miért gondoltok gonoszt szívetekben?
5 Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj!? - "szegény"(!) írástudók voltak: szegénységüket egyetlen dolog jelentette: gazdagok (!!) voltak a Jézus ellen irányuló indulatban - és ezzel szegényítették meg magukat: az Isten iránti hűségben és engedelmességben! - És ezért kérdez tőlük Jézus így: "Miért gondoltok gonoszt szívetekben? - hiszen ami ezen a ponton jellemzi őket/magatartásukat-megnyilatkozásukat: az a Jézusnak ellenálló és ellene lázadó g o n o s z s á g .
------------------
folyt: - De mi is kellene ehhez?
Az, hogy az ítélkezőket ne ítélje el senki!
És ki ítéli el őket? - Jézus?? Ő nem ítélt - csak kérdezett, és kiben-kiben a feltoluló válasz, saját válasza vált ellene szóló váddá: saját magukat itélték el...
...de hogyan válhatott volna valóra az, hogy önmagukat ne ítéljék el? Csak úgy, ha maga az ÍTÉLKEZÉS kerül ki a szívükből...tehát ha ők VÁLTOZNAK/TÉRNEK meg...
És Jézus szava erre is utal - és ha belegondolnak, - mert belegondolhatnak, hiszen a farizeus csapat igen jól képzett volt ebben a tekintetben - akkor ők is eljuthatnak erre az eredményre (ez Jézus közvetett lelkigondozása...) - ha viszont ezt felismerve, fellázadnak ez ellen a gondolat ellen is...ezzel közvetett/közvetlen í t é l e t e t vonnak magukra.
--------------
S az elején utalt (s félig közölt) viccre térek vissza: nemcsak a Mária-dogma kritikáját tartalmazza, hanem egyúttal benne van a hit olyan "ideál-képének" a kritikája is, amelyben a kegyes azt állítja-véli (alítja - régies szóval) magáról, hogy ő az, aki bűntelen <hisz neki "megbocsájtatott">, s ezért ő jogosan ítélkezhet a másik fölött - s ez az ítélkezés ilyen (tkp. gyilkos!) eredményt fog szülni. Tehát ez a vicc egyúttal a "hívés ön-kritikája" is...

Kedves József!
Bocsáss meg, ha nem látom az erdőtől a fát.
A parázna asszony kapcsán gyakran eszembe jut:
csak igaz ítélheti meg a bűnöst.
A többit nem érem fel.
n.

Dear NX!
Valószínűleg igazad van - és sikerült "túllihegnem" a dolgot: annyi fát telepítettem egycsapásra, hogy nem látszik tőlük az erdő...sem...
NX.
Valójában ezt az egy mondatodat próbáltam "lereagálni"...(jelek szerint rosszul ).
- Rosszul, mert a gondolkodás irányát: "közülünk"=mi - átfordítottam: az ítélkező/-ni akaró tömeg felé, és elsősorban így gondoltam végig.
Legközelebb óvatosabb leszek...

Idézet 1:
csak igaz ítélheti meg a bűnöst.
+Idézet 2:
Valójában ezt az egy mondatodat próbáltam "lereagálni"...(jelek szerint rosszul ).
- Rosszul, mert a gondolkodás irányát: "közülünk"=mi - átfordítottam: az ítélkező/-ni akaró tömeg felé, és elsősorban így gondoltam végig.
Legközelebb óvatosabb leszek...

De jó, hogy nem mondtam végig! Akkor most, szeretettel:
Csak igaz ítélheti meg a bűnöst, de amely pillanatban magát ítéli meg az ember, immár nem bűnös, hanem igaz.
n.

Dear NX!
Ha nem haragszol meg, igaz mondatodba ennyivel "belerondítanék" :
Mihely m a g á t hajlandó/tudja meg/(el)ítélni - máris NEM kívánja a másikat el-ítélni!

Ahogy felénk, Erdő elvén szokták volt mondani:
"Így es jó!"

n

---Kedves nX !

Valóban, még sok "rágni való" van ezen a történeten,- jó, hogy folytat-
tad!- Az idézet 1: "csak igaz ítélheti meg a bűnöst" - honnan való ?
Vagyis, a Te értelmezésed alapjaként miképen szolgál ?

-Az én ismeretanyagomban valahol ez a mondás Jézusra vonatkozik, aki
egyedül Igaz.- Az emberekre nézve mind az Ó-, mind az Újszövetség
számtalan helyen kimondja: "mindnyájan vétkeztek, nincsen igaz egy se."

Ézs.53,6: "Mindnyájan, mint juhok, eltévelyedtünk, ki-ki az ő útára tér-
tünk, de az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté."

Róma 2,1: "Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki
ítélsz; mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyan-
azokat míveled te, aki ítélsz." (Károli)


L.

Az Úr Jézus azt mondja, hogy abban ítéltetik meg az ember, amiben ítél!
Az ítélet feltételez egy logikai, érzelmi részekből álló rendszert.

pl. ítélem a másik embert abban, hogy helyesen ír, vagy sem.
Hogyan tehetem ezt meg? Kell hozzá egy szabály rendszer, amiben lefektetem, hogy mi a helyes és mi a helytelen.
Itt kezdődik a dolog. Minnél kifinomultabb a helyesírásra felállított rendszerem és ismeretem, annál komolyabban tudom ítélni az adott szöveget és utána az azt leírót.

Itt jönnek be a képbe a farizeusok.
Ők a kor legtökéletesebb "helyesírás ismerői" voltak. Azaz ismertek minden törvényt, pontosan tudták a szabályrendszert, mi a helyes és mi a helytelen.
Ha ránéztek egy "írásra", 1 perc alatt meglátták, hogy hol van benne a hiba.

Mi történik a parázna nő történetében?
Semmi más, mint hogy az Úr Jézus a lelki törvényeket jobban ismeri, mint a farizeusok és alkalmazza velük szemben.
Tudja, hogy aki valamiben ítél, abban ítéltetik meg. Ezért mondja ezt a mondatot, hogy aki nem bűnös közűletek, az vesse rá az első követ.
És itt nem "valamiféle bűnről" lesz már szó, hanem a paráznaság bűnéről.
Konkrétan nem mondja ki, de nem is kell, mert a lelki törvény értelmében a felbőszült és a törvény ezen paragrafusát tisztán látó farizeusok szembe találják magukat az általuk élesen felvetített törvénnyel.

Akkor ne beszéljünk arról, hogy nem szabad a másik embert megcsalni?

Fárasztó...

Aligha lehet az ÚR Jézust analizálni, kategorizálni, laboritorizálni - s abból adekvát (naponta két kávéskanállal) módon leképezni. Ennél sokkal tágabb, több az Ő szabadsága s felszabadítása.

Szegény Bulányi György - anno - azzal kívánta "feltalálni a spanyolviaszt, hogy - analizálta a Szentírást, majd összeállította a tanulságot s a következtetést.

Kedves Figyelő!
- Hadd kérdezzem meg, mire is figyeltél oda, ami miatt ez ötlött fel benned:
"Fárasztó"
- Nekem a Préd. 1:8 Minden dolog fárasztó, el sem tudja mondani az ember. Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani.  - jutott a Te szavadról az eszembe...
...de inkább leállok, hadd ne én magyarázzalak meg Téged (akkor nagyon elfelejteném Exupéry rókájának mondását: a szavak csak félreértések forrásai...)

törölve, várva....

Közben azért visszatérve a témához....

Ki az aki lelkigondozni tud?
Nem lelkiártani, meg lelkirombolni, hanem LELKIGONDOZNI?

Szerintem ez az asszony tudott. Mi kellett hozzá? Nem sok!
Jézus Krisztus ismerete, önmaga ismerete, kegyelembe fogadott élet, Jézus Krisztus védő szeretete.

Azt gondolom - ugyan nincs leírva a Bibliában- hogy ez az asszony lelkileg kész volt arra, hogy utcalányokat mentsen meg a bűn gyilkos természetéből.
Azt hiszem, hogy Pál is azért lehetett áldott eszköze az Úrnak, mert kegyelembe fogadott élete volt. Ezért tudott kitartani a főpapokkal, farizeusokkal, törvénykezőkkel folytatott lelki csatákban.
Mert egyszer átélte az Isten által adott bocsánat erejét és vehette a Szent Lelket.
Így vált maga is lelkiGONDOZÓVÁ, így maradhatott meg mind végig a szeretetben.

Kedves Pauler!
Most nincs időm, hogy beleássam magam a témába- de tetszik a felvetésed:
Pál apostol munkájában hogyan folytatódik Jézus lelkigondozói munkája...?
Belegondolva, a felvetés jogos, hiszen Jézus éppen azért választotta Saul/Pault, hogy az általa megkezdett munkát folytassa: vigye ki a zsidó nép köréből a népek körébe...
S igaz, hogy Pált főleg vitáiról ismerjük: hiszen sok levelében volt kénytelen tévtanítókkal és tévtanításokkal megküzdeni - de még ezek is szemügyre vehetők abból a szempontból: mit is jelentett Pál számára ez a küzdelem? "Beszólást" az ellenfeleknek? "Vagdalkozást" a dolgokat másképpen gondolók felé? "Erő" /vagy "erőszak" alkalmazását a "másként gondolkodók"(sic!) irányába...??
Eszközei pusztán vita-eszközök-e, vagy szavaiban és viselkedésében megérezhető-e másfajta lelkület?
Bocs, hogy csak a kérdésekig tudok most eljutni (a válaszokhoz jóval több idő kellene nekem...), de talán nem volna haszontalan ebbe az irányba is előre pillantani...

Első lépésként úgy, hogy átvette a kegyelmet.



Hogy meg tudjon maradni a szeretetben, abban a kegyelemben, amit kapott, hogy adja tovább és vegye ismét.



Igazságot SZERETEBEN.



Átgondolt, "megimátkozott", az Úrtól vett válaszokat.



Isten erejének a felmutatását! Isten hatalmának az előre engedését. A kereszt az az erő, ahol megtartatik az ember élete.
Ez volt Pál életének is megtartó ereje a viták, a megverések, az elutasítások, a testvérek közötti harcok, a bolondnak nevezések között.



Sokszor nem érezhető meg a szavaimban a másfajta lelkület, ezért köszönöm a kérdéseidet.

Péter

Kedves Loisz!
Vissza kell kanyarodnom a kérdésedhez. Ne haragudj, hogy csak most. Az idézet, ti. hogy csak igaz ítélheti meg a bűnöst, nem úgy idézet. Az Egészből jött le valahogy.

Pauler írta:
Akkor ne beszéljünk arról, hogy nem szabad a másik embert megcsalni?

De beszéljünk. Lehetőleg egyes szám első személyben, illetve egyes szám másodikban lehetőleg négyszemközt. De semmiképpen sem egyes szám harmadikban, mert akkor rövid úton el lehet jutni ahhoz a bizonyos kérdéshez: „Vajon ki vétkezett, ez-é vagy ennek a szülei?” És az ilyesféle analizálgatás az, ami valóban fárasztó.
Hálás vagyok a helyesírási példádért, mert személyesen tapasztalom, hogy ezen keresztül is hogy tanítgat az Úr. Önző módon megint magamról beszélek, de nem tudom kihagyni. Régebben (Kr. e. ), ha egy sűrűn teleírt lapon egyetlen helyesírási hibát láttam, rögtön elsőre kiszúrtam. Nem érdekelt a többszáz hibátlanul leírt szó, ha ott volt egy szerencsétlen helyesírási hiba. Leírtam (az embert). Ma már sokkal kevésbé érdekel az a hiba, és hiszem, hogy lesz idő, amikor egyáltalán nem fog érdekelni.
Korábban Cilla hozott ide egy szöveget, amely azt illusztrálta, hogy amennyiben egy leírt szónak az első és az utolsó betűje a helyén marad, hiába hogy a többi betű össze van keverve, az agy képes megfejteni a szó jelentését. Nem tudom megkeresni Cilla példáját, de találtam egy hasonlót (igaz, angol nyelvűt) a neten:
Aoccdrnig to rscheearch at Cmabrigde uinervtisy, it deosn't mttaer waht oredr the ltteers in a wrod are, the olny iprmoatnt tihng is taht the frist and lsat ltteres are at the rghit pclae. The rset can be a tatol mses and you can sitll raed it wouthit a porbelm. Tihs is bcuseae we do not raed ervey lteter by itslef but the wrod as a wlohe.
Szóval ez is arról szól, hogy az agy úgy van megcsinálva, hogy a hibákat korrigálja. De csak akkor lehetséges ez, ha hajlandó a magáéból kiegészíteni a másikét. Ez pedig akarati kérdés. És fárasztó is lehet adott esetben.
üdv
n.