Igen, Pauler, sajnos a kommunisták is..
Már a demokráciában éltünk, mikor egy bibliaórán elkotyogtam, hogy nem szimpatikus a német nyelv a nácik,a gaztetteik miatt. Épp akkor voltak tele az újságok a gulágokkal- akkor már szabad volt nyíltan írni azokról a gaztettekről is- ...a lelkészünk elmosolyodott,s azt mondta: mi lesz most magával? az oroszt szerette eddig?

ÓRA-átállítás: Ora et labora.

ORRA-átállítás:
alázattal, amelyikünk fönn hordja;
reménységgel, aki orrát lógatja.

A főoldali hírekben olvastam:

Hegedűs a metróban

Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.

Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.

Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.
A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.

A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.

Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.
A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap? ......És Te?

Az Őrs vezér téren az aluljáróban szokott játszani egy hegedűs, aki elég nehéz darabokat ad elő rendszeresen. Ha nem is a világ egyik legnevesebb zeneművésze, de művész az biztos. Rendszeres kísérője is vele szokott lenni, egy rajongója, aki idős tanárnő lehet. A középosztálybeli hölgy a húzósabb daraboknál a kottát tartja, máskor a termoszból kávét önt a művésznek, máskor csak hallgatja a játékot egy kis összecsukható sámlin ülve. Szemmel láthatóan tetszik neki ez a kísérő szerep, élvezi a muzsikát. Persze az élet elrohan mellettük. Az Őrs vezér téri aluljáróban szerintem napi 400 000 ember is megfordulhat. Olyan nagy lehetőség nincs a műélvezetre, elmélyülésre, az emberek inkább csak belehallgatnak menés közben a programba, és haladnak tovább. Az ottani aluljáróban sok program fut minden nap, ezek közül ez a legjobb. Ekkora tömegben nincs lehetőség a megállásra.

Ezt a hatalmas tömeget van aki némi fóbiával kezeli. Egy kollégám azt mondta a metróban utazó tömegre, hogy az az érzése sokszor, hogy az emberek mennek a mozgólépcsőn lefelé, és lent egy nagy daráló várja őket, és mint egy húsdarálóval be lesznek darálva az emberek. Mivel ezt már többször említette, szerintem a számára ez minden bizonnyal problémás. Nos ő tutira nem élvez semmiféle művészetet ebben a vonuló tömegben.

Lukács evangéliuma 10:41-42

DOLGOK. Sürgősek. Fontosak. Szükséges.

I. Korinthus 4:9-13

"Magas" mérce. Szolgáló testvéreknek. Vagy mindegyikünknek...

-Lehet, hogy a Losung szerint olvasod az igét ? - Ez a mai ige és a nehéz igék közé sorolom.-

Te is elég röviden véleményezted... Bennem az alakult és mélyült el,-
hogy az apostol bár a saját nyomorúságaikról ír,- de ez igencsak minden
hívő életében bekövetkezhet.-

-Nem kell keresni,- megkeres minket a gyalázás, üldözés, rágalmazás,-
amikor mindnyájan úgy érezzük, mindenki söpredékévé lettünk !

-Döbbenetesen tud a Gonosz ármánykodást szítani, alakítani - amibe
egészen gyanútlanul bele lehet sétálni.- És akkor mi a teendő ? Az apos-
tol megválaszolja: áldást mondunk, tűrünk, jó szóval válaszolunk,... a
végén azért felhívja a figyelmet arra, hogy ezt azért teszi,mert gyermekeinek tekinti a korinthusiakat,- őt magát pedig Atyjuknak az evangélium által.

----Visszatérve magunkhoz, ha már volt ilyen tapasztalatunk,... tudjuk,
hogyan kell helyesen viszonyulni. - Mind a fölött, amit az Apostol elmon-
dott,- első helyen említeném, hogy ezekre a fájdalmas és nehezen el-
viselhetőkre, -különösképen, ha úgy érzi, nem szolgált rá- gondolatban
fel kell készülni.

Assisi Ferencnek van egy csodálatos gondolatmenete idevágóan:

"Nagyobb minden kegyelmi ajándéknál, melyet a Szentlélek ad barátai-
nak, - " a magunk legyőzésének kegyelme" és az a kegyelem, hogy
************************************************************
Krisztus iránti szeretetből s z í v e s e n (!) vállalunk szenvedéseket,
***********************************************************
sértéseket, gúnyt és gyalázatot."
****************************

-Életünk legnehezebb szakaszának tartom, amikor az "ént" ílymódon ha-
lálba kell adni... és Krisztus iránti szeretetből szívesen vállalni, amit nem
szeretek !

-Külön téma, hogy szóvá kell-e tenni, vagy csak némán tűrni...- az apos-
tol szóváteszi - szeretetből.--- Ez az okos. Ezt kell tenni, mély imádkozás-
sal előtte.- És nyiltan beszél arról, hogy szemtől-szembe állva, csak beszéddel fog találkozni, vagy megnyilvánul a korinthusiak "ereje" is,-
"Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem "erőben".


L.

János evangéliuma 17:22-23

Ez is "magas mérce".
De hát... nincs más mérce.

Ma különösen elkeseredtem magamon, s most, hogy ideültem a géphez, nem akartam hinni a szememnek, mi volt a postaládámban!
Olvastam már talán itt a fórumon ezt a levelet, de mivel nekem nagyon biztató volt, bemásolom, akkor is ,ha ismétlés:

Csak egy anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei
hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A
nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.

- "Úgy értem," - magyarázta a hivatalnok- ''van munkája, vagy csak egy...?"

- ''Persze, hogy van munkám," - csattant fel a nő - ''Anya vagyok.."

- ''Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő
szó!" - hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer
csak ugyan ebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.
A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott,
hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint:
"Hivatali Vallató" vagy ''Városi Nyilvántartó".

- ''Mi a foglalkozása?"-kérdezte. Mi késztetett rá, hogy ezt
válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak.

- ''Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi
kapcsolatok területén.'' A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt
a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem
lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem,
amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos
nyomtatványra írta.

- ''Megkérdezhetem,"-kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - "Pontosan mit
csinál ezen a területen?"

Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:

- "Továbbképző kutatómunkát végzek,
laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom a házban és a házon
kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész
családnak) szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez
a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki
ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a
valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb
átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a
pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat,
felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint

ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben
elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim -13, 7 és 3 évesek. Az
emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti
modelljét (egy 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt.
Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük,
mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára,
mint "csak egy másik anya''. Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier!
Különösen, ha egy cím is van az ajtón. Akkor a Nagymamák "Vezető
tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok
területén '', és a Dédnagymamák ''Ügyvezető tudományos munkatársak"?
Szerintem igen!!! És hiszem, hogy a nagynénik a Tudományos munkatárs
helyettesek".

Tépelődtem, hol is lenne beírásom helye. Talán a segítsetek is szóba jöhetett volna, vagy egyik sem.
De mikor megláttam itt Semi beírását - csatlakozni óhajtottam, már csak a régi ismeretség okán is, hogy szeretettel köszöntsem őt..

Ami a magam dolgát illeti, egy kérdést szeretnék intézni mindenkihez!
Küszöbön áll egy könyv megjelentetése, magánkiadásban. Viszont nincs hozzá egy buznyákom se, s nem is értek a kivitelezéshez.
Mackintosh Elmélkedések Mózes öt könyvéről , ami két kötetes mű, kb. 1000 oldalon, készítettem egy kivonatos gyűjteményt, alkalmi kommentálással, vagy ellenvéleménnyel. Az A5 méretű, 200 oldalas kiadvány 1100 ft-ot kóstálna.
Mekkora kereslet lenne rá részetekről?

Ha jól értem te írtad a könyvet, mármint az összefoglalót. Gratulálok hozzá látatlanban is, hiszen ez egy nagyon komoly dolog!

Szerintem csak egy-egy példányra lesz közöttünk kereslet. Próbálkozz meg valamelyik kiadóval, ha megtetszik neki lehet, hogy kiadja. Arra vigyázz, hogy te ne vállalj be semmiféle költséget, mert kiszámíthatatlan a könyvpiac. Több ismerősömnek is nyakán maradtak kiadványok, vallási tárgyú könyvtől kezdve a naptárakig mindenféle műfaj

Gratulálok mégegyszer! .

Köszönöm Rosta. A kiadók megkeresésén már túl vagyok. Egy világi (vallásosat is megjelentető) kétszeri kérdésemre sem válaszolt. Egy "szakkiadó" (Harmat) bő két hónap után elhajtott.
Maradna a magánkiadás, amire se szponzor, se tőke, de az ÚR útjai nem a mienk..

Hú ez kemény dió. Óvatosan kezdj bele, merthogy egy ismerősöm 3-4 millió tartozást halmozott miután a művészi képeket ábrázoló albumát nem vették meg. A másiknak, egy volt évfolyamtársamnak meg több mint 10 milliója bánja, hogy naptárat akart kiadni. Mondjuk neki volt is ennyi pénze. Légy óvatos!

Köszi, engem az ÚR megóv a meggondolatlanságzól, mert nincs tőkém, s remélem mást se viszek a jégre...
Itt egyébként max. 100 ezerről lenne szó...