Idézet:
A vitában a másik oldalon állóknak inkább így teszem fel: biblikusak-e a Magyar Református Egyház hivatalos hitvallásai? Ha igen, akkor további kérdésekkel is előállok. Ha nem, akkor miért hirdeti magáról a MRE, hogy ezek alapján áll?
Kedves VaD!
Leírok néhány dolgot magamról is, hogy nehogy félreértsük egymást, és nagy vonalakba lásd is hogy mi a látásom.
De hát nem is én vagyok az eredeti megszólított...ne haragudj, hogy beleszóltam.
Én magam református lelkész családban születtem számos lelkész rokonnal.
Sok információt tudok az egyházról, lelkészekről véleményeikről, sok oldalról némi ismeretre szert téve. Szóval elég összetett a kérdés.
Számos könyvet olvastam, így a hitvallásokat is. Kálvint külön becsülöm.
A dorti zsinat kérdései más lapra tartoznak, mégha ezt sokan azonosítják is a kálvinizmus igazi lényegével.
Szóval mondhatjuk úgy hogy kálvint nagy becsbe tartom, de ahová a dorti zsint eljutott mindennel nem tudok azonosulni, de Arminiussal sem. (ld korábbi vitám Tulippal a predesztinációnál)
De mindehhez hozzáteszem, hogy a református egyház és elődjeinek írásai nem egyenlőek a Szentírással.
Sok Református emberre csak felnézni tudok, sokat tanultam tőlük és hite nem egynek tényleg követendő.
Elég féktelen életet éltem tizenévesen, sok szégyent hozva a szüleimre. Ennek ellenére tetszett az Úrnak, hogy megállítson és megszólítson.
Sokat tanulmányoztam a Szentírást és láttam eltéréseket amivel én nem tudtam azonosulni.
Ilyen volt éppen a Sákramentumok kérdése ami éppen Kálvin és az hitvallási iratok szerint is az igaz egyház ismertetőjegyei.
Nem ebbe a rovatba tartozik, de annyit elmondhatok, hogy nem tudtam elfogadni a csecsemőkeresztség gyakorlatát(főleg válogatás nélkül, ahogy ma van gyakorlatban), ugyanígy az Úrvacsora mindenki számára nyitottságát bármilyen életet is élt.
Ha leszámítjuk a csecsemőkeresztséget, de mondjuk a lelkész nem osztana mindenkinek úrvacsorát, vagy csak a hívő ember gyermekét keresztelné meg és csak hívő emberek lehetnének egyháztagok, presbiterek az hamar az egyházi bíróságon találná magát. Ez már csak így van, ...teszem hozzá sajnos
Egy faluban laktunk, nem volt semmilyen más felekezeti hívővel kapcsolatom, aki mindezt megkérdőjelezte volna. Szerettem olvasni és sokat olvastam a Szentírást, és persze amit csak otthon találtam édesapám polcán.
Szóval a vége az lett, hogy beutazva a városba, megkerestem a baptista gyülekezetet ahová elkezdetem járni és hitem alapján 18 évesen 1987-ben bemerítkeztem(hitvalló keresztség). Gyakorlatilag ezzel a lépésemmel nem voltam tovább mint aki a református egyháznak a tagja. Nem kis gondot okozva ezzel a rokonságban, ez a nehézség mára persze elhalványult.
20 éve nem a baptista egyház tagja vagyok ennek ellenére(noha teológiát is végeztem a BTA-án nem lelkészképzőt, csak mint teológusi diplomát kapva).
A Baptista egyház számomra hitvallásilag, felfogásában nem teljesen találkozik a véleményemmel, máshogy vezetett az Úr. Ott is sok kedves hívő embert ismerek akiktől tudtam tanulni, és felnézni rájuk.
De például az egyetemes egyháztörténetet egy sárospataki református teológiai tanár tanította.
Szóval nem volt azért olyan vészes a helyzet.
Ahogy az ember idősödik(no ez vicces 40 évesen) úgy látja, hogy egyre kisebb jelentősége van azon vitatkozni, hogy ki a biblikusabb és az egymástól való felfuvalkodott elhatárolódásnak
Krisztushoz tartozunk felekezettől függetlenül-természetesen a biblikus talajon.
Ettől még megvan a véleményem, meggyőződésem, de már nem szeretem a kirekesztő felállást.
No de visszatérve az eredeti kérdésedhez:
Idézet:
biblikusak-e a Magyar Református Egyház hivatalos hitvallásai?
Heidelbergi Káté-ra és a II. Helvét Hitvallás-ra gondolsz?
Ja figyelmetlen voltam az írásoddal kapcsolatban, persze arra gondolsz.
Igen szerintem biblikusak, amivel nem értek egyet az az előbbi is említett csecsemőkeresztség.
De nem gondolnám, hogy ez üdvözítő kérdés. Aki hitből elfogadja nem hiszem, hogy ez olyan nagy probléma. Én nem tudtam elfogadni és hitem alapján cselekedtem, hiszem biblikus döntést hozva.
Ugyanakkor látni kell, hogy ezen hitvallások magukon hordozzák a kor jegyeit is pl éneklés-a gregorián ellen szólva stb.
Ezek nyílván nem hiszem, hogy lényegi kérdések ma. Az alapvető kérdésekben és kifejtésekben természetesen egy vagyok.
Az egyházi struktúra: amit példának hozol az apcsel15-ből az nem az.
Ez a helyi gyülekezetek egyeztetése és közös álláspontja. Nyílván ennek van helye.
Ami nehézzé teszi a kérdést exegetikailag az az apostoli tekintély, ez pedig ma nincs, ezt pedig nem pótolhatja egy gyülekezetek fölé rendelt intézmény.
Ez lehet a katolikusoknál megmagyarázható, de nem hiszem hogy ez helyes.
Amivel még nem értek egyet a református egyházzal, ahogy az előbb is írtam a módosított hozzászólásomban, az a népegyházi forma. Ez nem Biblikus. Ebben megállt a reformáció ezen ága. A kezdeti szakaszban is már összenőtt az állammal és a hitvallások egymás után születtek(protestáns ortodoxia) és aki valamivel nem értett egyet azt kivégezték, száműzték, bebörtönözték. Ezzel a történelmi múltal nem értek egyet, noha megértem, hisz nem voltak függetlenek koruk felfogásától teljesen.
Ma nem így van, de maradt a népegyházi forma.
Ugyanakkor azt is írtam, hogy nem helyes felfuvalkodnia a más, vagy kisebb más egyházaknak, gyülekezeteknek sem, hiszen emberek vagyunk akik kegyelemre szorulunk. Még nem találtam tévedhetetlen, teljesen tiszta egyházat.Ahogy Spurgeon mondta, szóljatok ha találtok, de az biztos, hogy ha oda beteszitek a lábatokat máris nem az.
Nyílván abban igazad van, hogy feltétlenül törekedni kell a biblikusságra és ha kell a változtatásra.
Bocs nem akartalak az előbbi hozzászólásommal megtréfálni, csak egyszerre írtunk, én meg az elküldésre kattintottam a megnézés helyett, egy befejezetlen levélnél és kész volt az egymás keresztezése.