pauler írta:
Nekem ez nehéz téma, mert most itthon vannak a gyerekek és kereszt fiam is sok időt tölt nálunk és a viták bizony előjönnek, előtörnek, és van amikor én már csak arra lépek be a képbe, hogy az egyik sír, a másik kiabál.
Eddig én is azt az egyszerű megoldást láttam jónak, hogy mind a kettő kap, oszt jó van, de mostanában arra jöttem rá, hogy nekem az Urat kell KÉPVISELNEM a családban, amíg nevelem őket.
Persze, elsőre általában azt csinálom, hogy mind a kettőre rászólok, hogy hagyja abba, ne üvöltözzön és ne sírjon.
Ezután elkezdem kifaggatni őket (ez részben nehéz, részben könnyű), hogy ki mit tett.
Egymás tetteit általában élesen látják és szinte egymás szemébe üvöltik ezt a sértődöttség lelkületében.
Na itt is nehéz megtartani azt, hogy ne ugorjanak egymásnak a "nyomozás" kapcsán
utána megpróbálom megkérdezni a történetben ott állókat, hogy ők mit láttak (ha volt több gyerek a közelben).
Azt, hogy belássák, ők is hibáztak, mi volt az ő hibájuk nagyon ritkán látják meg, vagy csak nem beszélnek róla (szeretném ezt hinni!)
Jó lenne gyakorolni többet a bocsánat kérést, de ez akkor az igazi szerintem, ha nem kényszerből jön, hanem tényleg meglátja az egyik gyerekem, hogy bizony x dologban ne úgy kelle volna tennie. (amikor ez így "spontán" megtörténik néha, azok életem legszebb pillanatai)
A homokvárra nézve azt gondolom, hogy amikor Jézust elküldték Gadarából, akkor valószinüleg az emberek csak annyit láttak, hogy elpusztult a disznónyáj és mást nem is vettek észre és ezért "rugtag bele Jézusba"
Nagy érték volt számukra a disznó, élelmiszer forrás. (Talán azt élhették meg, mint ha valaki egy faluban a kocsmát lerombolja)
imádkozzatok értem, mert jövő héten gyermekekkel leszek és az "Igazi kincs" lesz a téma 5 napon keresztül, amiből készülnöm kell
áldott napot!
-Egyetérzek a "nehéz" témáddal ! - De milyen jó, hogy most itt éppen ebből sok
minden "előjött".
-A bocsánatkérés valóban manapság nagyrészt "kiment a divatból" a gyereknevelés-
ben.- Másrészt viszont -érdekes módon- ország-világ-viszonylatban, sőt bírói
ítéletekben így rendezik le a dolgot: "kérjen bocsánatot." - Ez meg felértékeli !
-Sajátos, hogy ker. körökben is ebben a témában elsőnek fontos, hogy "kérjen", de
sokszor elmarad az "adás",... tehát annak kifejezése, hogy megbocsátok ! - Pedig
ez hozzátartozik, - a kettő együtt érvényes - szerintem.-
-Gyerekkoromban "divat" volt a "sarokba állítás", a fal felé fordulva, - mindaddig,
amig (meg nem - át nem gondolja a gyerek a vétkes magatartását és)
bocsá-
natot nem kér és kap a szülőtől, aki ezzel büntette.-Nagyon "erős" hatása volt,
lelkileg fel kellett dolgoznia -és főként a dacos gyerekkorban ez óriási dolog !- a
saját vétkét,--- hiszen tudjuk, hogy ez a felnőttnek is a legnehezebb.-
-Gyerekmunkádat imádkozva hordozom.
Üdv.
Loisz