Eeyore írta:
Erika, megnéztem. Már csak azért is, mert más is többször ajánlotta már nekem.
A véleményem: hála Istennek jobb volt, mint amire számítottam. De sajnos így sem elég jó. Volt benne némi drámaiság és valódi feszültség a veszekedéskor, vagy amikor a feleség panaszkodik az anyjának, hogy mennyire megalázó számára, hogy a férje *ót néz. Meg nagyon bájosak voltak a mellékszereplők, főképp a recepciós nővérek tetszettek és az újonc a tűzoltóságon. Ők igazán üdére sikerültek.
Egyébként, sajnos, a film, hogy úgy mondjam: túl szemérmes lett. Ezt egyáltalán nem fizikailag értem - lelkileg maradt túl zárt a történet. Egy játékfilm ideje még kevés is ahhoz, hogy két ember közti kapcsolat drámáját, dinamikáját fel lehessen tárni. És az film készítői még ezt az időt sem használták ki, a fele tűzoltósági jelenetekből állt. Ami ugyan némi izgalmat és humort csempészett a sztoriba, ezek nélkül az alaptörténet siralmasan lapos marad. Talán leginkább egy mini szappanoperára hasonlított, még a jó és kedves orvos is feltűnt udvarló harmadikként, akárcsak az Esmeraldában. Vagy egy átlag amerikai romantikus filmre, mondjuk Jennifer Anistonnal a főszerepben.
De hogy a házaspárt mi köti össze, mit szeretnek egymásban és mi fáj nekik elviselhetetlenül, az nem lett világos.
Már az alaphelyzet furcsa: egy hitetlen házaspár, hét éve gyermek nélkül, és a konfliktusuk fő forrása az, hogy a férj *ót nézeget az interneten, emiatt a feleség ingerült, emiatt aztán a férj is ingerült és emiatt el akarnak válni - ez így, önmagában életszerűtlen. A férj nyilván azért lóg állandóan a szexoldalakon, mert függő. És a függőség nem merül ki abban, mint amit bemutattak. (Ld. hozzá: Anne Wilson Schaef: Menekülés a meghittség elől /"szeretet" függőségeink lélektana/ c. könyvét.)
Ráadásul, a házasok gyereket is szoktak akarni, máskülönben hitetlenül össze sem házasodnának, mert minek. Sokkal reálisabb lett volna, ha már két gyerek rohangált volna körülöttük, és a feleség ezek terhét vállalva akart volna szabadulni a férjétől. Kíváncsi vagyok, akkor a jó orvos milyen buzgón udvarolt volna neki. (Na meg hitetleneknél az udvarlás sem ilyen a 21. sz.-ban). Már csak azért is reálisabb lett volna, hiszen nyilvánvaló, hogy a gyerekvállalás mind anyagilag, mind érzelmileg, mind fizikálisan óriási próbatétel, teher és konfliktusforrás egy házaspár számára. Sokkal hitelesebb és drámaibb lett volna úgy a történet.
És borzongató volt az az amerikai tempó, amivel a főszereplő az anyagi javait kezelte. Valamint a szerelem végső bizonyítéka, amitől minden jég megolvadt - pffff.
Nah, szóval a fő hiányérzetem a következő: ugyan a feleség megemlítette, hogy magányosnak, társtalannak érzi magát a házasságában - és ez igaz is, ezt kellett volna érzékeltetni - nos, ez nem sikerült. Hogy mondjak rá jó példákat: Dühöngő ifjúság, (és hogy egy gyerektelen tűzoltós - pontosabban tűzőr - történetet is említsek) Fahrenheit 451. És persze a Bergman-film. Ez mindegyik a házasságon belüli magányt elemzi, intenzíven bemutatva a fájdalmat, amit okoz. Annyira, hogy amikor színházban a Dühöngő ifjúságot néztem, az első felvonás alatt alig vártam, hogy szünet legyen és hazamehessek. Végül persze maradtam, de maga az élmény sokkoló volt.
Ezért sajnálom, hogy a hitetlen műalkotások sokkal őszintébbek, mélyebbek és megrázóbbak, mint egy keresztény, ami csak néhány felszínesen sablonos jelenetig jut el. Hiszen pont az őszinteség hiányzik a rossz házasságokból. Egy azt gyógyító filmnek ennél őszintébbnek kellene lennie.
És végül, de nem utolsósorban: szívesebben végignéztem volna a tűzoltósági sztorik helyett a negyven ötlet megvalósítását. Végig, minden nap feladatát és a reakciókat, amiket kivált. A lelki átalakulást, amit okoz. A végső csavar nagyon tetszett, hogy az ötlet kitől származik és ki csinálta eredetileg végig. Az megható volt.
Szia Eeyore!
Most csak kutyafuttában annyit írok, hogy nem arról a linkről néztem meg a filmet, amit beírtam, azt utólag találtam meg,
hanem úgy, hogy a magyar felirat sokat késett,angolul kicsit értek, de kétfelé nem tudtam figyelni, úgyhogy nagyjából sejtem csak a történetet. Ezzel együtt mertem ajánlani, s hamarosan megnézem most már rendesen. Akkor majd bővebben írok.
még egy kérdés: melyik Bergman filmre gondolsz: arra a két részesre:1. ahogy a nő látja, és 2.ahogy a férfi látja ?
