Rákényszerítettetek és jónak látta ezt a Szent Szellem is.
Tamás12 írta:
Kedves Ex!az Ige szerint:
Idézet:
1Móz 4:3 Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
1Móz 4:4 És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
Hiányzik az első zsenge kifejezés Kain áldozatából, ami a 2Móz ben szerepel mint kedves áldozat az Úrnak.
Igyekezett szegény de -hm elügyetlenkedte? így nem volt Isten számára elfogadható ajándék!
Idézet:
2Móz 34:26 Földed zsengéiből az elsőt vidd fel az Úrnak a te Istenednek házába....
Ha mondhatom nem azt nézte ami Isten előtt kedves teljességgel , hanem ami a maga számára már megütötte a mércét!
Így inkább a maga munkájával dicsekedett--de jó földműves vagyok!
Könnyebb Ábel ajándékáról beszélni , mert benne le van írva az alázat , a hála és az Istenben való öröm , hogy Ő általa ilyen állatot tud nevelni , és annak első fajzását az Istennek adja hálásan!
Kain nem tett rosszat csak épp nem elég tisztelettel hálával és alázattal!
Ez a rituálé kapcsán jutott eszembe ami a szent dolgokat erre a szintre fokozza le!
Szeretettel Tamás
Biblia írta:
13.
És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14.
És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15.
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16.
Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17.
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.
20.
Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.
21.
És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.
22.
És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:
23.
Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.
Az megátkozott földnek a termését vitte Káin ajándékul az Úrnak, amit orcája verítékével kellett megművelni, azt vitte ajándékba ami utálatos Istennek, ami Istent a bűnre emlékeztette!
Figyelmen kívül hagyta Teremtője beszédét, a saját gondolatot tette a cselekvése idítékának.
Ábel ugyan olyan bűnös állapotban volt mint Káin, de Ábel ezt elfogadta, tudomásul vette, hogy állatbőrbe öltöztette őket Isten és a leölt állat vérén keresztül tudott Isten az emberre tekinteni.
Vérben van az élet a vér ontása az ami életet ad.
Ekkor még nem volt választott nép, nem volt az ünnepek rendje kijelölve, ekkor még nem volt törvény, a bűn nem számíttatott be.
Ekkor még az örönvíz előtt vagyunk és nem volt arra konkrét tanítás, hogyan lehet megmenekülni az ítéletből.
Ekkor még csak az áldozat törvényét kellett hitből elfogadni.
Amikor már konkrét megtapasztalás van, akkor azt már nem hitből kell elfogadni.
Mindég az a mérce, hogy hitből elfogadom e azt amit Isten kijelent.
Az a bizonyíték arra, hogy elfogadtam, hogy annak megfelelően cselekszem.
Istennek ez az igazsága vonul végig az íráson.
Jelenleg a Szent Szellem van itt a földön Ő az Isten, Ő vezet el minden igazságra, Ő juttatja eszembe az igéket (most is).
Figyeljétek meg, hogy a vallásos emberek visszamenőleg cselekszik, amikor már van tapasztalatuk, akkor teszik, erre nem tekint Isten, csak az Ábeli ajándék a hitből való ajándék, a tudásból való, már nem kedves Istennek, arra nem tekint.
Ami hitből nincs az bűn.