Ez igaz. De az alábbi ige is:

"Róm 9,16 Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené."

Arról nem is szólva, hogy majd az egész Prédikátorok könyvét ideidézhetném.

Márészt van egy olyan naív elképzelés az emberek között, hogyha te előre engeded az embereket, akkor azok közül valakinek ez meg fog tetszeni és ő is így cselekszik. Ez esetleg megtetszik másnak is, és így tovább. Aztán lehet, hogy egyszercsak valaki majd téged fog előre engedni az ajtónál.

Egészen olyannak hangzik, mintha egy keresztyén mondta volna...

Nem egészen, ugyanis a keresztény - per definitionem csak, de facto persze ritkán - olyan, hogy nem azé' csinálja, hogy akkor majd más is tegye ugyanazt, hanem Jézusért. Aztán lehet, hogy egyszercsak tényleg előreengedi valaki. De akkor már nem fontos neki ez az egész kérdés.

Lukács 14.
7. És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:
8. Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,
9. És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni.
10. Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek. 11. Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.

Kedves Rosta, amit írtál az tényleg naív gondolat.
A keresztyén ember nem számításból cselekszik, ha Jézust követi, hogy majd én jó példát mutatok és ha valaki ezt ellesi tőlem, végül nekem lesz jó.
Ebben a "jócselekedetben" végig ott van annak a rabsága, hogy mikor veszi már észre végre, hogy változnia kell, mikor másol már le végre és ezért nyűg az egész.
Fárasztó, izzadságszagú élet. (ugye érzed, hogy mind ezt úgy írtam le, mint aki tudja miről beszél )
Én hiszem, hogy nem erre hívott minket az Úr!

A keresztyén ember komolyan veszi az Úr tanítását, komolyan veszi, hogy Ő látja nem csak az adott pillanatot, hanem az ember életének a végét.
A fenti tanítás pontosan elmondja hogyan lehet szabad, boldog életet élni, a kérdés nem az, hogy értjük-e, hanem, hogy hisszük-e azt, hogy ezt Isten Fia mondja és bízunk-e benne, vagy félelmeinkben nem merjük ezt tenni, mert nem támaszkodunk az Élő Istenre.
Pedig annyira logikus és igaz, amit az Úr Jézus tanít, de valamiért még sem merjük azt tenni, amit mond!
Azt a valamit bennünk úgy hívja a Biblia, hogy BŰN!

Köszönöm Péter.
Ez így van.
Vagyis tehetséggel, szorgalommal, becsületességgel, Istenre bízva lehet boldogulni.
Nem kell futni, pláne könyökölni, ha egyszer ez a "könyörülő Istenre" van bízva.
A siker nem azt jelenti, hogy valaki előre könyökölta magát és a sikertelenség sem azt jelenti, hogy az illető csak udvarias volt.
De úgy kellene nézni a világra, hogy ha Isten áldásnak mondta azt, hogy fejjé teszlek és nem farokká, továbbá az igazaknak minden javukra van, akkor Isten gyermekei nem lúzerségre, hanem inkább sikerre vannak ítélve.
üdv
ex

Kedves Péter, Nemosinex, ebben a kérdésben benne van, hogy csak hit által, vagy cselekedet által is üdvözülünk-e. Azért, amikor hit által éljük az életünket és nyilván ennek szerint próbálunk meg élni, cselekedeni, van bennünk egy olyan remény is, hogy ez az élet valamiféleképpen, például a gyerekeink gondolkozásában, cselekedeteiben tükröződni fog.

Isten országát nem kapjuk készként, örökösként. Azt nekünk kell nap mint nap újra építeni. Azzal, hogy vízet adunk, vagy mást annak, akinek kell, előre engedjük a másikat, stb, ebből áll ez az ország. Ez az ország a mi hitünkből és a hitünkből sugárzódó cselekedetekből áll, no meg azoknak a hitéből, cselekedetéből, akiknek az általunk szóban, cselekedetben elmondott Krisztusi parancsolatok példája alapján és a Szentlélek által épül tovább az ország és így tovább.

Ha előre engedtek egy embert, az voltaképpen nem más, mint cselekedetben elmondva a Krisztus igéje. Már csak a Szentlélek ereje kell ahhoz, hogy a cselekedeted által elmondott ige segítségével - amihez verbálisan is kell az embereknek közvetíteni Jézust valamikor - valaki ténylegesen rájöjjön a mai világban, hogy ki itt az Úr.

A keresztyén ember viselkedése maga Isten igéjének a felolvasása a külső szemlélő számára. Mi keresztyének tudjuk, hogy nem vagyunk méltók és alkalmasak ennek a megmutatására, de a külső szemlélő, aki a mi viselkedésünk alapján gondolják el a Krisztus igéit, ő azt hiszi. Hát ezzel a példamutatással vagyunk nagy bajban az életben, merthogy hiába olvassa az igét pélsául a hitre vágyó ateista, ha mi egyénileg és mondjuk közösségileg teljesen másként cselekszünk. A Biblia tekintélye mellett fontos volt a keresztyének viselkedése is , gondoljatok az őskeresztyénekre, amikor csak az ő viselkedésük által és az elmondott igékkel és a Szentlélek ereje által lett olyan hatalmassá a keresztyénség, amennyire lett, amikor még nem is volt kanonizált Biblia. És hát ez itt is összefügg az eredeti Eeyore gonddal, a szégyennel, azaz a keresztyén ember állandó gondjával, hogy megfelelek-e a Krisztus igéinek.

Kedves Eeyore!

Jézus hatalomhoz állása két mondatban összegezhető.
Pilátus állítása, Jézus válasza.

Néha, ha rendesen meg vagyok töltekezve Igével és Lélekkel, ha engedeg, akkor működik az a dolgo.

Kedves Rosta!

Isten Országát Isten építi. Ezért mondja, hogy járjunk az ELŐRE ELKÉSZÍTETT jó cselekedetekben.
Persze az ember is építi, mert Isten bevonja az embert ebbe a munkájába, mert ember szerető.

Kedves Ex!

A fenti Igerészből nekem több jön át, mint sem munkahelyi sikerek. Az előre ültetés a fenti példázat szerint nekem több, mint egzisztenciális siker.
Persze a direkt lúzer vagyok, hogy sajnáljanak és ebből előnyt kovácsoljak legalább olyan bűn, mint a pökhendiség.

Péter

Rosszul értetted, nem a hatalomról beszéltünk.

Kedves Péter!
Mert nem is arról szól első sorban, meg nem is a hatalomról.
üdv
ex

1Móz. 2,25
Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.
- Az ember "igen jó" (Isten minősítése szerint!) - ami azonban még nem "teljes és tökéletes"-t jelent. Hiszen tudás nélkül(!) jó. És ezt a tudást meg lehetne(?) szerezni jó úton is - de nem így történt. Következmény:
1Móz. 3,7
Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.
A tudás: leleplez. Ekkor ébred fel bennük a szégyen - az első öltözet elkészítésének mozgatórugója. A félelem(:1Móz. 3,10 Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el.) az ember állítása szerint mezítelenségéből ered. Félig talán igaza is van (szerepet játszik a dologban). Valójában a bűn által elrontott=megtört Isten-kapcsolat következménye látszik meg. Amíg jó volt az ember, jó volt a kapcsolata Teremtőjével is. Amikor megszakadt ez a kapcsolat, az Istennel való találkozás máris zavaró, kényelmetlen... lett. Az első ember saját tudásával sem tudott mit kezdeni, mert a szégyent ébresztette föl benne, saját szégyenét sem tudta kezelni, mert Istennel találkozva még inkább megrémült (elrejtőzött - el lehet-e rejtőzni Isten elől?)
Ez a szégyen itt az adott helyzet következménye, ott születik, s ős-szégyenként bevésődik a bűn terhe mellé az emberi szívbe.

Szégyen, aminek ideje és alkalma van:
4Móz. 12,14
Az ÚR azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcul, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza.
- Mirjámnak "szégyellnie kell magát", mert megirigyelve testvérének, Mózesnek a hatalmát (látszik, hogy az irigység vak: különben látnia kellett volna, hogy mekkora teher az Mózesen, amit ő irigyel tőle!), Cippórát, mint "idegen" feleséget ürügyként felhasználva saját testvére és vezetője ellen lázad és lázít. Ítéletet von magára, ennek egyik jele, hogy "szégyenkeznie kell" - el kell viselnie, hogy lelepleződött, és el kell viselnie, hogy megbűnhődik.

Ahol baj van a szégyennel:
Jer. 6,15
Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak.
avagy: amikor a lelkiismeret "elhasználódik" és elnémul...

meztelenség és szégyen - mint a bűn "szinonimái: (bűnesethez is kötődik ilyen módon...)
Jel. 16,15
„Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét”
Jel. 3,18
tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.
- a szégyellni való - itéletre méltó - viselkedés és életvitel leírása - és elgondolkodtató, hogy a nudisták (akár a nyugatnémet turisták is...), hogyan is győzik le és hallgattatják el saját szégyenérzetüket...

s amire nagyon is vigyáznunk kell:
Mk. 8,38
Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”
- érthető beszéd: a megtérés nélkül, Krisztus nélkül élő embernek kellemetlen, kényelmetlen, zavaró sőt fájdalmas (szégyenletes!) az Istenre gondolni, Vele foglalkozni. Akinek nem Atyja az Isten (ő nem akar a gyermekeként élni), azt Jézus is "szégyellni fogja": nem tesz róla vallást, mint életre választott "testvéréről" - hiszen ez az emben maga tagadta, hogy testvére lenne Jézusnak.
---
csak pár bibliai szempontot dobtam fel, hátha érdekel valakit az adott témán belül...

Igen, első sorban Isten Országáról szól, mert Jézus mondta.
De Isten Országa jelen lehet egy munkahelyen is, ha van valaki aki benne él.

Kedves Eeyore!

A hatalomnak van egy tulajdonsága, amit gyakorolhat. Ami ellen két féle képen is küzd az ember, hol lázad, hol nyalizik. (ahogyan írtad is)
Tudod mi ez?

Péter

Kedves Pauler, nekem komolyan az a véleményem, hogyha én rendre előre engedem az embereket például udvariasságból, akkor egyszer csak engem is előre fog engedni egy ember. És ez különben működő dolog, előre is engednek. Emlékezz vissza például, hogy 10-20 évvel ezelőtt a gyalogosok a zebrához úgy közelítettek, mint antilop a krokodilos itatóhelyhez és rémülten rohantak át rajta, merthogy a vezetők még rájuk is dudáltak olykor a száguldás közben. Az utóbbi időben óriási változásokat látok, merthogy az emberek példákat láttak az németeknél, a sógoroknál és rájöttek, hogy azt a gyalogost nem üldözni kell, hanem ha az jelzi az átkelési szándékát, akkor automatikusan megállnak és átengedik azt. Általános már, hogy megállnak az autók és udvariasan mutatják, hogy csak menjünk nyugodtan.

Ha belegondolsz, ez is az Isten országa. És az emberek utánozzák a mintát és kezd működni a dolog nálunk is. Isten országát valóban Isten építi, az Ő Szentlelkével és az igéi segítségével, általunk. Nyilván meg kell tudnunk mosni a másik lábát, előre kell engedni a másikat, a sor végére ülünk. De ezt nem öncélúan tesszük, mondjuk önkinzásként, hanem azért mert ez jó. Istennek tetsző dolog, ez által épül Istennek az országa.

Nyilván adott esetben a sor végére kell ülni, adott esetben pedig cselekedni kell, előre is kell ülni. De azért inkább a sor végére, mondja a református ember. „Mindennek rendelt ideje van, ideje van az ég alatt minden akaratnak.” Mondja a Prédikátorok könyve, hogy stílszerű legyek. Azt mondja például, hogy ideje van a szeretetnek is meg ideje van a gyűlöletnek is. Szóval ideje van minden cselekedetnek, csak azt kell jól tudni, hogy mikor minek. Ehhez kell a Szentlélek, ehhez vagyunk mi önmagunkban kevesek.

Igenigen. Sőt, Istennel, a jó Istennel, a gondviselővel még csak kezd valamit, de Jézus már valóban botrány. Balassa Péter ezt úgy írta le, hogy a keresztény embert a kínosság levegője lengi körül. Dosztojevszkijnál ez a nevetségesség szégyene. Emlékszem, gyerekkoromban sokszor éreztem ezt anyám közelében, amikor Istenről, Jézusról beszélt. Talán azért van ez, mert nem maradhatsz semleges, de nincs is meg benned az az öröm, ami a Krisztussal telített hívőben van. Ezzel ellentétes magatartás, ha gúnyolódni kezdesz Jézuson. Ez a szégyent megszüntetni akaró stratégia arra való, hogy visszakerülj a "normális emberek" táborába, visszaszerezd az "arcodat"

.
Nem tudom, mással hogy történik, nem merem azt mondani, hogy ez általános, de én úgy értettem meg, hogy amikor újjászületik az ember, Isten megmutatja neki azt az állapotot, frissességet, üdeséget, könnyedséget, amire majd a hívő élet végére akarja eljuttatni. Megtérésünkkor minden olyan egyszerűnek tűnik, könnyedén tesszük, amit Isten kíván tőlünk, aztán szép lassan beszürkül az életünk. Azt szokták mondani, hogy az újszülöttet Jézus a karján hordozza, aztán lassan leteszi, hogy tanuljon meg járni. Ekkor jönnek a bajok. Ilyenkor nagy az esély a megkeseredésre. De végülis ez az igazi hitben járás, nem? Hogy a próbák között járva, a nehézségeken túl látom Krisztust, akiben mindenre van ígéretem, inkluzíve arra az üde, friss, Istennel telített állapotra, amit újjászületésemkor Isten megmutatott.
Mások meg azt mondják, hogy az örök élet nem a halálunkkal kezdődik, hanem már itt a földi életben. Ez így van. Ezért a másik törekvésünk az kell, hogy legyen, hogy elismerjük, hogy Isten ígéretei (minden ígérete) Krisztusban a miénk. A Biblia összes ígérete - ez valami elképzelhetetlen gazdagság! Tehát, ha mégis megkeseredetten éljük az életünket, akkor annak talán az is az oka, hogy nem kérjük el, amit Isten megígért. Nem esengünk, tusakodunk, imádkozunk, fohászkodunk stb. ezekért. Úgy szeretem a Biblia paradoxonait: hol azt, mondja, hogy ne a jelenvalókra nézzünk, hanem az eljövendőkre, hol meg azt, hogy a jelenben éljünk. Ez a kettő mégsem
zárja ki egymást, ettől más, mint a többi írás. De akár az eljövendőkre, akár a jelenre nézünk, az Istennel való szoros, őszinte, mindennapos kapcsolat azért hoz valami frissességet az életünkbe minden nehézség ellenére.

Kedves Eeyore!

Annyira jó, hogy ezt írtad, mert én is emberileg a hatalmat csak elnyomónak, félelem keltőnek tartom. Ezzel szembesültem 30 éven át és ezt most te megfogalmaztad helyettem
És az emberek így is néznek minden hatalmasságra és maguk is ilyenné válnak, ha hatalmat kapnak, ahogyan ezt megfogalmaztad.

De én most nem jó, vagy rossz hatalomra gondoltam, hanem a hatalomra, ami felette áll az embernek.
Ennek milyen lehetősége van az ember felé?
Azt gondolom - hogy ne húzzalak a folyamatos kérdéseimmel - hogy a hatalomnak jogában áll az embert felelősségre vonni, ítélkezni felette. (függetlenül attól, hogy jó vagy rossz)
Az ember aláveti magát valaminek, vagy valakinek, akkor ezzel elismeri, hogy aki felette van, ítélhet az életére nézve. (aztán ez elől menekül lázadással, vagy nyalizással)

Amikor Jézus Krisztus Pilátusnak azt mondta, hogy nem lenne hatalmad felettem, ha az én Mennyei Atyám nem adna neked, akkor arra irányította Pilátus figyelmét, hogy van aki el fogja számoltatni, ítélni fog felette és ez nem Cézár, nem a farizeusok és még csak nem is a nép.
Felemelte Pilátus tekintetét a földről a mennybe, hogy lássa mi a VALÓSÁG a hatalom tekintetében.
Ki előtt kell elszámolnia, kitől várhat kegyelmet, kitől várhat életet.

Péter

Watchman Nee-nek van egy komoly könyve, a Szellemi hatalom. Abban elég alaposan körbejárja az istenitől a legkisebb földi hatalomig mindenféle hatalom kérdését. Arra a következtetésre jut a Biblia alapján, hogy minden hatalom Istentől származik (Róm 13, 1-7), és az isteni rendben a hatalom nem hatalmaskodást, hanem felelősséget jelent. Ezért a hatalommal rendelkezőt az isteni gondolat szerint nem önmagáért a hatalomért kell tisztelni, hanem mert a hatalmat viselőt Isten rendelte arra a helyre, illetve azért a felelősségért, munkáért, ami ezzel a pozicióval jár.
Más kérdés, hogy az ember lázadó természete minden hatalmat nehezen visel el maga fölött, különösen, ha az a hatalom nem megfelelőképpen nyilvánul meg. De a lázadás nem az isteni rend szerint való.

A lázadó új felismerésre tért: vagyis megtért a lázadásból.
A konformistához meg kiment az Atya, és ő is megtért, mert akihez az Atya kimegy, az nem tehet másként.
Egyébként mi a baj?
Én is kínlódom a saját lázadásommal, mégsem próbálom a lázadást legitimálni.

n.

Igen, ebben egyet értek. de a megbízás mindig Istentől származik.
A hatalmat Isten adja az emberek kezébe.

Hogy az ember ezt elrontja önmaga bűneivel, a Sátán sugallataival, mivé teszi a környezetét ez már más kérdés, ennek történelmi hatásait nem kell bizonygatni.
De ezt lehet egy családban is látni, ahol Isten hatalmat ad a szülőknek.
Nem a gyerekektől és nem a nagyszülőktől és nem a polgármesteri hivatalból van a szülőknek hatalmuk a gyermekeik felett.
Istentől kapott eszköz ez arra nézve, hogy nevelni tudják őket.
Hogy ezzel ki hogyan él, arról annak kell számot adnia, akitől a hatalmát kapta.

Pilátus azt gondolta, hogy a császártól van a hatalma, ami segíti őt az uralkodásban.
Jézus erre világított rá. Az Ő fényében megláthatta, hogy nem így van, ez ÁBRÁND, VARÁZSLAT, KÁBÍTÁS, SZEMFÉNYVESZTÉS.
A hatalma ami az uralkodáshoz kell, hogy URALKODÓ legyen Istentől van.

Engedelmesség nélkül nem lehet hívő életet élni.
Viszont nem mindegy, hogy kinek engedelmeskedik az ember.
Legjobb annak engedelmeskedni, aki tisztán lát, Ő Jézus Krisztus.

Vak vezető a vakot a gödörig vezeti.