Kedves Nemosinex, pont aktuális a dolog a tekintetben, hogy a kedves Jehova tanúi meghozták a szokott brossurájukat és abban pont a Szent Szellemről van szó. Jól körbejárják a kérdést és közlik, hogy mi történelmiek egy külön személyként gondolunk a Szent Szellemre, mint egy harmadik személyre. Ez nyilván nem így van, de érdekes, hogy a további fejtegetések gyakorlatilag azt mondják, amit mi is mondunk a Szentlélekről.

Amiatt lenne érdekes leírnod a Szentlélek ábrázolását, körülírását, hogy egyértelműen le legyen írva, ne lehessen félremagyarázni. Utána pedig a munkáját azért, hogy pontosítva legyen.

A Szentlélek és a Szent Szellem értelmezésben én nem is annyira teológiai különbségeket látok bele, mint inkább filozófiai jellegűt. Mint ahogy a Loisszal kitárgyaltuk az Egyetemes egyházban való nominalista jellegű gondolkodást és a tomista jellegű gondolkodást, én valami ilyesmit érzek a Szentlélek értelmezés és a Szent szellem értelmezés között.

A Szentlélek értelmezés az Isten meg nem ismerhető kegyelmét, erejét, hatását mondja ki számomra, amit én nominalista értelmezésnek gondolok. Addig a Szent Szellem Isten belátható, gondolkozásban is felfogható megnyilvánulását, erejét, hatását jelenti, ha jól értem a dolgot. Ilyen értelemben függetlenül attól, hogy kiktől is származtatható ez a megnevezés, én ebben valamiféle tomista felfogást látok. Konkrétat és logikusat.

Ezzel még tartozom:

A Szentlélek ábrázolása és körülírása
Az ÚSz-ben előfordulnak átmeneti jellegű textusok, amelyekben még nem ismerhető fel a Szentlélekkel kapcsolatos Úsz-i szemlélet, vagyis nem önálló személyiségként, hanem Isten megnyilvánulásaként, körülírásaként szólnak róla (Mt 12,28;22,43; Lk 1,15; 4,18; ApCsel 1,16). Az esetek túlnyomó részében azonban a Szentlélek az ÚSz-ben önálló isteni személyiségként jelenik meg. Megnevezése, ill. az Atyához és Krisztushoz való viszonyának meghatározása változatos képet mutat. Igen gyakran nincs semmiféle kiegészítés a Lélek szó mellett, ezekben az esetekben a szövegösszefüggés mutatja, hogy a Szentlélekről van szó (Mt 4,1; Róm 15,30; Ef 1, 17; 6,17; Zsid 9,14; Jn 5,6; Jel 1,10). Ugyancsak gyakori a Szentlélek formában történő megnevezés (Lk 4,1; ApCsel 2,33; 8,17; 10,44; 13,52; Róm 14,17; Tit 3,5). A Szentlelket az Atya küldi és ő tölti ki az emberre. Ennek megfelelően gyakran olvasunk Isten Lelkéről, illetve az Atya Lelkéről (Lk 11,13; Jn 4,23; ApCsel 2,17; 1Kor 6,11; Róm 8,11; 2Kor 3,3;Fil 3,3; Jel 3,1). Ugyanakkor a Szentlélek Krisztus Lelke is (Róm 8,9; 1Kor 6,17; 2Kor 3,17;Fil 1,19; 1Pét 1,11). Hogy ezekben a az esetekben valóban ugyanarról a Lélek-fogalomról van szó, azt jól illusztrálja a Róm 8, 1kk, ahol Pál hosszabb tanítást közöl a Szentlélek munkájával kapcsolatban, és a viszonylag rövid, zárt egységet képező szakaszban gyakorlatilag megtalálható szinonímaként a fenti felsorolás minden eleme (kivéve a Szentlélek megnevezést). Több esetben olvasunk a Lélekről (Róm. 8, 4.5.6.9.10 stb.). Ez a Lélek Isten Lelke (Róm 8,9.11.14.) és ugyanakkor a Krisztus Lelke is (Róm 8,9).
Ebben a szakaszban is találkozunk a Szentlélek egy másik körülírási módjával, azzal ugyanis, amely a Szentlélek munkáira, illetve tulajdonságaira utal jelzői-határozói szóösszetétel formájában. Az olyanfajta szókapcsolatok sorolhatjuk ide, amelyek szerint a Szentlélek a megígért Lélek (Ef 1,13), az igazság Lelke (Jn 14,16; 16,13; vö. 1Jn 4,6), a kegyelem Lelke (Zsid 10,29); örökkévaló Lélek (Zsid 9,14); a kinyilatkoztatás Lelke (Ef 1,7, vö. Ef 3,5) a fiúság Lelke (Róm 8,15), az élet Lelke (Róm 8,2), a dicsőség Lelke (1Pt 3,14). Külön említést érdemel a Jn által használt fordulat, mely szerint a Szentlélek pártfogó (Jn 14,26; 15,26; 16,7), illetve a másik Pártfogó (Jn 14,16; vö. 1Jn2,1, amely Jézus Krisztust nevei Pártfogónak) A görög parakleitosz kifejezés fordítása, pontos értelmezése kapcsán több probléma merül fel. Egyfelől a parakleiszisz= vigasztalás , megnyugtatás szóval való kapcsolata miatt megtalálható a "vigasztaló" formában való jelentésvisszaadás (így fordítja a Károli B). Másfelől a parakleitosz szót az ókóri latin szerzők Úsz-i előfordulási helyein elszeretettel fordítják advocatus formában, amia bíróság előtti képviselet terminus technicusa, megfelel a mai "ügyvéd", "védőügyvéd" kifejezésnek. A parakleitosz szó azonban, figyelembe véve azt a nem túl sok előfordulási helyet, amely az Úsz előtti és Úsz-en kívüli irodalomban fellelhető, ennél tágabb értelmű. Általában jelenti azt a valakit, aki másnak az érdekében , képviseletében valamilyen formában fellép; ügyében közbenjár; jelenti a közvetítőt, szószólót, segítőt. Tevékenysége tehát jelentősen túlnő a bírósági aktuson. A parakleitosz szóval az Úsz az Szentléleknek azt a funkcióját írja körül, amely kifejezetten Jézus tanítványaira, követőire nézve érvényes, amelyben a világ nem részesülhet (Jn 14,17). A parakleitosz -Lélek feladata Jézus kijelentéseinek megerősítése, folytatása. A vonatkozó textusok tehát mindenekelőtt úgy értendők, hogy a Szentlélek Jézus Krisztus parakleitosza, szószólója, képviselője, a tanítványoké pedig annyiban, amennyiben átveszi Jézus tanítványokat védelmező, az Atya előtt közbenjáró szerepét.

Még van egy rész ebből meg a Szentlélek munkájáról szóló záró szakasz, amit majd legközelebb.
üdv
n.

A Szentlélek önálló személyiség voltát emelik ki azok a leírások, amelyek az egyébként láthatatlan Lélek megjelenését érzékelhető fizikai jelenségekkel kapcsolják össze. Az ilyesfajta ábrázolásmód annyival is inkább indokolt, mivel a pneuma szó a ruah-hoz hasonlóan eredeti jelentésében fizikai jellegű mozzanatokat hordoz. Jézus megkeresztelkedésekor a Szentlélek galamb formájában szállt le rá (Mt 3,16 par), sőt, Lk külön is hangsúlyozza, hogy "testi formában" (Lk 3,22). A pünkösdi történet is fizikai jelenségekkel kapcsolja össze a Szentlélek kitöltetését. Kíséri azt a szélzúgás (ApCsel 2,2; vö. Jn 3,8). A Szentlélek megjelenésének kísérő jelensége a tűz, amit az ApCsel 2,3 lángnyelvekként ábrázol (vö. Mt 3,11 par; 1Thessz 5,19). A Szentléleknek és és a keresztségnek a kapcsolatából adódóan megjelenik a víz is, mint a Lélek megjelenésének kísérője (Jn 3,5; 7,38; vö. ApCsel 10,47; Tit 3,5). A Szentlélek megjelenését hangjelenségek is kísérik (ApCsel 2,2-ben zúgás; vö. Jel 1,10). ApCsel 2,33-ban Péter arról beszél, hogy a Szentlélek kitöltetése látható és hallható.
Sajátos Úsz-i ábrázolásmód az, amely a képes beszéd eszközeivel köti fizikai jelenségekhez, dolgokhoz a Szentlélek ábrázolását. 1Kor 12,13 szerint a hívők egy Lélekkel itattattak meg. 2Kor 1,22 és Ef 1,13 pecsétnek és zálognak nevezi a Szentlelket. 2Kor 3,3 szerint a gyülekezet az apostol levele, amely nem tintával , hanem Isten Lelkével van felírva. Ef 6, 17 a Lélek kardjáról beszél.

3. A Szentlélek munkája

Az ÚSZ tanítása szerint a Szentlélek az üdvösségtörténetbe történő érzékelhető belépése során először Jézus Krisztus életében fejezte ki működését; őt Isten Szentlélekkel és hatalommal kente fel (ApCsel 10,38) A Szentlélek közreműködik Jézus születésekor, amennyiben fogantatása a Szentlélek műve (Mt 1,18 kk; Lk 1,35). Jézust a Lélek irányítja a pusztába, felkészülési böjtölésére (Mt 4, 1kk par). Lk szerint Jézus születésével kapcsolatban mások is Szentlélekkel teltek meg, így Erzsébet (Lk 1,41), Zakariás (Lk 1,67), vagyis Keresztelő János szülei, de ő maga is, még anyja méhében (Lk 1,15). A Szentlélek végigkíséri Jézust földi életútján (Mt 12,18; Lk 10,21). Keresztelő János azt mondja Jézusról, hogy Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni (Mt 3,11 par; vö. ApCsel 1,5). Jézus megígéri tanítványainak a Szentlelket (Mt 10,20 par; Jn 14, 16kk) és Jn szerint feltámadása után közvetlenül részesítette őket benne (Jn 20,22). Az ApCsel szerint a Szentlélek kitöltetése Jézus mennybemenetele után, pünkösdkor történt (ApCsel 2,1kk). Ettől kezdve a Szentlélek az Egyházban, illetve annak tagjaiban , mindenekelőtt a tanítványok életében fejti ki működését. Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy a Szentlélek munkájának korlátai volnának, az isteni szuverenitás rá is vonatkozik (Jn 3,8). A Szentlélek munkája tehát mindenekelőtt az Egyház konstituálása és fenntartása, ill. vezetése (ApCsel 9,31; Ef 2,22). 1Kor 12,12 szerint ez úgy valósul meg, hogy a Lélek munkája nyomán az Egyház Krisztus testévé lesz.

folyt. legközelebb.

Az ApCsel számos helyen beszél aról, hogy az egyház terjedése során milyen módon realizálódott a Szentlélek irányító szerepe. A tanítványoknak a Szentlélek mondja meg, hogy mit kell mondaniuk és tenniük, illetve ő készíti fel őket az igehirdetésre (ApCsel 4,8; 4,31; 8,29;11,12; 13,9; vö. Mt 10,20 par.). A Szentlélek közreműködésével választ ki a gyülekezet embereket bizonyos feladatokra, így Pált és Barnabást a missziós munkára (ApCsel 13,2kk). A diakónusok kiválasztásánál kritérium, hogy Szentlélekkel telt emberek legyenek (ApCsel 6,1kk). István diakónusról külön is olvassuk, hogy Szentlélekkel telt ember volt (ApCSel 7,55). Pál apostol megtérésében is jelentős szerepe van a Szentléleknek (ApCsel 9,16). A tanítványok maguk is közvetítőivé válnak a Szentlélek kitöltetésének, ebben jelentős szerepet játszik a keresztség (ApCsel 10,44kk; vö. Jn3,5; Tit 3,5) és a kézrátétel (ApCsel 8,15kk; 9,17). Döntő fordulat az egyház életében, hogy a Szentlélek a pogányokra is kitöltetik, így ők is Isten népének tagjaivá lehetnek (ApCsel 10,44 kk; 15,8; vö. Róm 15,16). Pál apostol tanításában különösen is széleskörűen bontakozik ki a Szentlélekről szóló tanítás. Ez összefügg Pál eszkhatológiai szemléletével: Krisztus halálával és feltámadásával új korszak kezdődött, amely visszajöveteléig tart (vö. paruzia). A közbeeső időszakban a Szentlélek kapcsolja az embert Krisztushoz (Róm 6.rész). Ez a szerepe a keresztségnek (vö. 1Kor 6,11; 12,13). A Szentlélek elsődleges munkája az, hogy megjeleníti Krisztust és bizonyságot tesz róla (1Kor 12,3; Róm 8,1kk; 8,15; Gal 4,6; Ef 1,17; 2,22; 3,4k; vö Zsid 10,15; 1Jn 3,24; 5,6). A Szentlélek adja a gyülekezet tagjai számára a kegyelmi ajándékokat (1Kor 7,7; 12,1kk; 1Tim 4,4) és életükben gyümölcsöket terem (2Kor 6,4 kk; Gal 5,22)

Ennyi. Illetve még annyit mindenképpen el kell mondani, hogy a szócikket Szabó Csaba írta.

Üdv.
nX.

Kedves Nemosinex, köszönjük, hogy begépelted a lélekről szóló sorokat. Már "csak" a értelmezés, megértés van hátra.

Szüvessen.
Az értelmezéshez ld. még:
1Kor 2, 11-13.
Szeretettel:
n.

Ma megkérdezték tőlem, hogy ez a Pünkösd voltaképpen mi is, mit is ünneplünk ezen a napon. Elmondtam, amit el kell mondani, hogy mikor is van Pünkösd, mi is történt, az Ap.Csel.-ben, mi is van leírva, tehát letudva érezhettem a dolgot. (lásd fent Nemosinex sorait)

Másrészt viszont el kellett mondanom, hogy a Teremtés könyvének második sorában más megtalálható Isten Lelke, Isten lelkéről számos helyen lehet olvasni a Bibliában. Az Ószövetségben a lélek leginkább pozitív értelemben szerepel, sokstor Isten lelkéről van szó, az Újszövetségben viszont gonosz lélekról, megszállt lélekről is szó van.

Nem is olyan egyszerű beszélni a Pünkösd ünnepéről.

Az eredetiben a gonosz lélek az valójában démon, ettől egyértelműen más az Isten Szelleme.
Szóvan egyáltalán nem bonyolult, csak a Károly fordítás nem jó mindenütt.
ex

Találtam egy interjút Bolyki János professzorral. Azt hiszem érdemes elolvasni. Pár sort be is kopizok:



http://www.mindennapi.hu/cikk/tudomany/ ... 06-12/3980