tavasz írta:
Azok számára, akik azt állítják, hogy egy gyermek nem érti még az Igét, nincs döntési képessége, felelősségérzete.
Nem így van. A gyermek sokkal többet megért, mint gondolnánk, és nagyon fogékony.
A másik: elhangzott, hogy a keresztség előtt meg kell térni.
Kérdezem: ha egy gyermek a hitben nő fel, tudja, mit jelent a bűn, tudja mi a megbánás, a bocsánat kérés, van már kapcsolata Istennel (az imán keresztül), akkor miből kell megtérnie? Azt hiszem alapjában bízni kellene a gyermeki tisztaságban, abban, hogy hű tud maradni a hitben.
Egyébként meg a kárörvendő nevetést nem tartom idevalónak.
Az a hozzáállás számomra is furcsa volt egy hívő szájából, hogy nem kell a hitet ráerőszakolni a gyerekre, majd eldönti, hogy milyen utat akar járni.
Csak kérdés: nem lesz késő?
üdv
kedves Tavasz!
A végéről kezdem:G. S. Willis, az Unokáim szüleinek írója szerint a gyerekek nevelését valóban nagyon korán kell kezdeni: 20 -25 évvel a születésük előtt - tehát a szülők nevelésével indul az egész.... Megszületésükkor már valóban hozzá kell fogni, és semmikép nem hagynám a serdülőkorra, amikor azt se tudják, fiúk-e vagy lányok, amikor fejetetejére áll a világ bennük.
Gyermeki tisztaságban viszont nem hiszek, ezért nem is bízom.
"bűnben születtünk"..csak meg kell nézni,h. viselkednek az apróságok a homokozóban...
nekem azért volt nagyon nehéz megtérni,mert nem akartam magam teljesen kiszolgáltatni Istennek. Hittem benne, kerestem is olykor a vigasztalását, de a döntési lehetőséget a cselekedeteim fölött nem akartam kiadni a kezemből.Azt tudatosítottam, ha átadom magam, akkor nincs saját elképzelés, terv,feltételek.
Olyan jól ír erről Chambers a nov. 3-i elmélkedésében:
Egyetlen ponton kell döntened: át akarod-e adni magad, alá akarod-e rendelni magad Jézus Krisztusnak anélkül, h. feltételeket szabnál, hogyan történjék meg ez az áttörés? A magam érvényesítési szándékát is kitépem és amint eddig a pontig eljutottam, egyszerre megtörténik a természetfölötti eggyéválás Jézussal, és a Szentlélek félreérthetetlenül bizonyságot tesz róla: Krisztussal együtt megfeszíttettem.
Vele megfeszítve lenni annyit jelent, h. a saját jogaimat önként feladom és Krisztus rabszolgája leszek. Itt kezdődik a szent élete.