élőben még szebb, ezért is szeretnék menni...

.

Kedves Péter !

Gyönyörűek !!!

L.

.

Nem tudom, mi ütött a férjembe, elém állt, s határozott hangon közölte:
-Most tanulni fogsz.-
- Mit ?- kissé meghökkentett ez a váratlan utasítás.
-Lenyírod a hajamat.-
-Én? szó se lehet róla.Itt vannak a fiúk, ők lenyírnak, mint mindig. Miért akarod, hogy pont az ünnepekre elcsúfítsalak?-
-A gyerekek nem lesznek mindig mellettünk, Dani megmagyarázza, nem olyan nagy dolog, megtanulod.-
Hiába tiltakoztam, hogy én amish vagyok/ami gyakorlatilag azt jelenti az én szótáramban, hogy a gépektől 3 lépésnyi távolságot tartó kétbalkezes/, Dani készséggel sietett az apja utasítását teljesíteni, s betanított.
Valóban nem volt olyan nagy kunst, egész jól sikerült.
Azonban tudom, mi szálka még a férjem szemében: hogy hagytam a régi-régi jogosítványomat beporosodni. Ezt szívesen felhozza, mint jó példát az önfejűségemre. Pedig csak félek vezetni. Különösen ebben a nagyvárosi forgalomban. Hát....majd ha élünk, tavasszal veszek egy-két tanórát a gyerekeimtől titokban, hogy amikor újra elém áll nagy határozottan, szolgáljak én is egy kis meglepetéssel.

A lányom hazajött az iskolából, s amíg az estebédjét fogyasztotta, odatelepedtem mellé, s beszélgetni kezdtünk..
Egyházi gimnáziumba jár, s mivel semmire nem emlékezett, valahányszor az apja érdeklődött, miről beszélt a lelkész az istentiszteleteken, napló írására kötelezte: egy-két mondatban foglalja össze minden héten az igehirdetés lényegét.A papa kitartásának köszönhetően a naplóírás beindult, saját lábjegyzetekkel, amin nekem kikerekedik a szemem, remélem lassan ritkulnak majd ezek az "eredeti" megjegyzések.

Előbb az új vírusról beszélgettünk, a környezetszennyezésről, meddig bír eltartani bennünket a Föld?-s így a halál is szóba került.
-Tudod, nem az a legrosszabb,-mondom- hogy most hirtelen meghalunk így vagy úgy, mert az, hogy a testünket sírba teszik, vagy porrá égetik s majd szétszórják egy szép réten, egy folyóba vagy a Tátrák fölött,- ez teljesen lényegtelen. Az a nagy kérdés, hogy a bennünk lévő halhatatlan rész-a lelkünk- hová kerül, ha...? Ezért fontos, és nemcsak kötelező blabla , hogy higyjünk Istenben, Jézus Krisztusban. Aki egyébként sem rosszat akar nekünk, azt akarja, hogy teljes életet éljünk.
Bájdövéj-hogy használjam az újabban felvett kifejezésedet, ha mi apáddal nem hinnénk Isten valóságában, kicsi a valószínűsége, hogy élnél- ugye, nem sok mindenkit ismersz a te korosztályodból, aki hetedik, mint te vagy?
-Ez igaz, az angoltanárnő is mondta, amikor a családról beszélgettünk az órán-bólint rá.

-Anya, ismered azt a viccet, hogy egy idős házaspár a mennybe jut, s ott körülnézve a férj elkezd morgolódni:
-Ha nem az a te szigorú diétád, már három éve itt lehetnénk.-
-Ez jó, nem ismertem. Én is hiszem, hogy nagyszerű lesz az mennyben, de most még a család önállótlanabb része miatt nem szeretnék odaköltözni, úgy érzem, szükségetek van még rám.-
-Persze, főleg a középső bátyámnak, ő még olyan gyerekes- de azért meleg pillantásokat küldött felém, amiből az sugárzott, hogy még ő is igényli a gondoskodásomat.
-Na, és mi leszel, ha nagy leszel?- tereltem át a szót. Jó volt hallani a fantáziadús terveit- amikor arról beszélt, hogy lesz egy háza a spanyol tengerparton is, megdobogott a szívem-
-És te ismered azt a vicces mondást-kérdem- , hogy "kívánom, hogy a gyerekeim elérjenek mindent, amit én nem, s akkor majd odaköltözöm hozzájuk"-
- jó, majd odaköltözhetsz..apával együtt.

.

-Nagyon aranyos ! A lányod, Te - meg a beszélgetés !

L.

Nálunk már megkezdődött az angyalkajárás.
Lelkészem nőszövettségi órán azt mondta:
"Holnap, ha felkelsz, menj ki a házad kapuján, menj a kereszteződésig az XY utcán, ott fordulj balra, ha elérsz ahhoz a bizonyos szoborhoz, menj át az út túloldalára, ott találod magad egy női ruhabolt előtt, menj be oda, és válassz ki magadnak egy fekete nadrágot, tetesd el, a többit az angyalka intézi."

Szia Pau!

Nagyon örülök Borókátoknak!

Isten áldása maradjon rajtatok!

Kedves Gabri!

Köszönjük a jókivánságokat!

Jó az Úr, hogy megőriz, megtart téged a Fiában adott hitben!
Nagy szeretettel gondolok rád!

Péter

Naiv vagyok, és ennek olykor ára van. Ez éven például a messzelátóm tűnt el-sity-suty-...nehéz szívvel, de be kellett látnom, hogy csak ahhoz a kedves öreg úrhoz ragadhatott, akinek a kezébe adtam,s másnap már hiába kerestem.Nem is a távcső értéke volt olyan nagy, mint megemészteni a szégyent, amit az átverése okozott.
Csak óvatosan jelentettem be a családnak az eltűnés részleteit,hogy aztán ne sokáig nevessenek rajtam, hogy milyen hiszékeny vagyok.
Ősszel, mikor valami ritka madár jelent meg a kert távolabbi zugában, eszembe jutott a "kedves" ismeretlen..na, egyszer gyere még a mi utcánkba!...
Jött a karácsony, s a Metro katalógusában kiemelt helyen díszelgett egy pont nekem való távcső. Nem szóltam semmit, csak reménykedtem, hogy valakinek a családból csak van szeme,meg ismer is engem...
Nos, ajándékosztáskor nem kellett a reménységem miatt szégyenkeznem...

-Nem is olyan "apró" öröm, amikor az életünkben megtapasztalhatjuk az igét: "A reménység nem szégyenít meg!"
-Ami a "naívságot" illeti, elég nehéz megkülönböztetni a "bizalomtól". - Ha arra gondolok, hogy a kisgyermek is csak addig naív, amig a szíve tele van bizalommal a felnőttek iránt... Sírni valónak érzem a mai valóságos életünket, amit úgy kell megélnünk, hogy tele legyen süni-tüskés bizalmatlansággal - mindenfelé !

-Szégyen, de sajnos a világ kizárólag a "bizalmatlanságot" értékeli, és tanítja.
A multkoriban láttam egy TV-kisfilmet, amiben visszataszitóan kifricskázták azt a "naívságot", ami még itt-ott tettenérhető a mai világban.-
(Egy bezárt ajtajú bérlakás szomszédjához becsenget egy idegen és mentegetőzve mondja, hogy nincs itthon a szomszéd, pedig "megbeszélték", hogy azt a 4.000,-Ft-ot, amivel tartozik, most vissza tudná adni, ha eljönne hozzá.- Ő, ime, eljött,- de a szomszédot nem találja itthon... - Alázatos reménykedéssel a képén hozzáteszi:- "Nem tudná kifzetni helyette, kedves szomszédasszony,--- hiszen, ha hazajön a szomszéd, hamarosan tud vele találkozni,... míg én messze lakom..." -

-A "naív" szomszédasszony mindezt "elhiszi",- sőt odáig megy a bizalomban, hogy át is adja az idegennek a 4.000,- Ft-ot, aki szépen köszöni." ---- Aztán továbbáll és keresi a következő bezárt ajtót, meg a mellette lakó szomszédot, aki éppen otthon van...
-A "tartozónak" titulált szomszéd persze ámulva hallgatja az esetet az idegenről,- mert semmiféle tartozásról nem tud.- )

-De amikor az utána következő kommentátor valami vérlázító gúnymosollyal a képén még azzal a megjegyzéssel és célozgatással tódította, hogy: lám, lám, nem kell olyan "hiszékenynek" lenni "hívő" asszonykáim,--- nem tudtam eldönteni, melyik fáj jobban,--- a "bizalom" sárbatiprása, vagy a "csalás" trónra emelése !!!
(Hol van az a világ, amikor az ajtók elé tették a tejet, meg a zsemlét hajnali 4-kor és 6-7 óra körül mindenki megtalálta a magáét... Igaz, hogy csak korabeli filmen láttam, de mondják, igaz volt.)


L.

Szia Loisz!

Szomorú, amikor visszaélnek az ember bizalmával- különösen ha ezt egy időssel, vagy más módon kiszolgáltatottal teszik- de én azért csak maradok a bizalom vonalán- mégha ezek a fricskák óvatosabbá tesznek is.

-Anya, lesz kutyánk- mondják a fiaim, s nagyon határozottan felsorakoznak előttem. -
Meglep ez az egyöntetű elhatározás, valami komolyság, elszántság van ebben a bejelentésben.
Mielőtt hárítanék az eddig bevált indokokkal, lefegyvezernek: -Ma tolvajunk volt-
??? nem akarok hinni a fülemnek hol? mikor? hiszen egész nap itt voltunk mindannyian, plusz a két kőműves, akik a pincében dolgoztak.-
-Egyelőre úgy tűnik, nem volt ideje semmit elvinni, mert megzavartam- mondja az egyikük,- már jött ki az irodából, amikor véletlenül odaértem. Apáék pár lépésre dolgoztak az aknában,..
-Persze, megint nyitva hagytátok a kaput- kapom fel a fejem-
- Nagyon tévedsz: leemelte a kaput annyira, hogy beférjen.
Amikor kérdeztem, mi járatban van, hogy került az udvarra a bezárt kapun keresztül , össze-vissza beszélt, majd kiosont a résen. Utánaeredtem, de egyrészt nem volt bekötve a cipőm,.. meg gyorsabban futott, aztán egy kerítésen átugorva nyoma veszett.
Az igazi döbbenet később tört rám:a fiam a kapu melletti bokorban egy fejszét talált.Egyértelmű, hogy kinek az ujjlenyomatát lehetne megtalálni rajta.
Mire akarta használni???? S legközelebb, ha csengetnek a kapun, s egyedül leszek, beengedjek-e ismeretlent vagy előbb kérjem meg, hogy a szúró-, vágó- netán lövőeszközöket legyen szíves a kapun kívül hagyni?

Erika!
Ez nagyon apró örömnek számít.
üdv
ex

Ex, a kis hal is hal./Egyébként nem is olyan kis öröm, ha számba veszem, mi minden történhetett volna/
De...cserébe szívesen olvasok a te kis és nagy hétköznapi örömeidről is.