Az igazi élet

Egy édesanya megkérdezte a kislányát: „Mit szeretnél karácsonyra?” „Egy kutyát!” Az anya nem nagyon szeretett volna kutyát a lakásba, ezért megkérdezte: „Fából?” „Nem!” „Kartonból?” „Nem!” „Műanyagból?” „Nem!” „Hát akkor miből?” A kislány határozottan ezt felelte: „Kutyából!”

Egyszerű, de így igaz. Egy igazi kutya csak kutyából lehet. Mit kívánok magamnak? Életet, egy teljes életet? Minden bizonnyal. De mi van akkor, ha valaki megkérdezi, hogy miből is áll az élet? Munkából? Sikerből? Szórakozásból? Nem! Életből!
Jézus Krisztus ezt mondta: „Én vagyok az élet!”

Bankett a kastélyban

A falu lakói a kastély tövében arra ébredtek, hogy a kisbíró érdekes hírt olvas fel a főtéren:
- Hőn szeretett urunk meghívja hűséges és alázatos alattvalóit születésnapjára. Minden résztvevőnek meglepetésben lesz része. Urunk azonban mindenkitől kér valamit: hozzanak magukkal vizet, mert a kastély víztartálya csaknem kiürült…
A hűséges szolga megismételte a meghívást a kéréssel, és mint aki jól végezte dolgát, visszatért a kastélyba.
A faluban kezdték tárgyalni a meghívást.
- Na lám, a megrögzött zsarnok, hát nincs elég szolgája, hogy a tartályt megtöltsék. - Én csak egy pohár vizet viszek, az is elég lesz!
- Tévedsz, urunk mindig jó és nagylelkű volt hozzánk! Én egy egész hordóval viszek fel neki!
- Én csak egy fazékra valót.
- A magam részéről elég lesz egy kanna víz is.
A meghívás napján különös menet indult a kastély felé. Néhányan nyögve tolták fel a hordókat vagy cipelték a megtelt edényeket. Mások gúnyosan mosolyogva haladtak el mellettük. Akik még jobban csúfolkodni akartak, egy tálcán csupán egy pohár vizet vittek.
Amikor az érdekes menet felérkezett a kastélyba, az ajándék vizet beleöntötték a ciszternába, az edényeket a kijelölt helyre, és mentek a bankettra.
Többféle sült, finom italok és sütemények kerültek az asztalra. Pohárköszöntők és vidám dalok hangzottak el, és az elégedett háziúr mindenkinek megköszönte a jelenlétét.
- Hát hol marad a beharangozott meglepetés? – morgolódott a jóllakott tömeg. Olyanok is akadtak, akik azt vélték, hogy a finom ételek számítottak meglepetésnek.
Mielőtt lementek volna a faluba, mindenki vette a magával vitt edényt, és akkor látták ám, hogy mi a meglepetés. Mindenki örömében vagy dühében hadonászva kiabált.
Az edényeket a hálás úr színültig, megtöltötte arannyal.
- Bárcsak több vizet hoztam volna.

“Adjatok és adnak majd nektek is: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd visszamérni nektek is”. (Lukács 6:38 )

Hihi!
Kedves Boglárka!
Tudod mit kaptam én már itt ezen a fórumon azért mert hiszek ennek az igének és gyakorlom is?
üdv
ex

Csak nem azt kaptad vissza, amivel kicsordulásig töltötted a mértéket?
Mert ha hiszed ezt az igét, és gyakorlod is, azt kellett visszakapnod.

Szerintem érted, annak ellenére hogy úgy csinálsz mintha nem értenéd.
üdv
ex

értem én, csak annyira nyilvánvaló volt a paradoxon, hogy nem hagyhattam ki. pontosabban: nem akartam kihagyni.
csak viccöltem.
üdv
nX

Kedves Ex!

Mit kaptál?
Én nagyon sok szeretetet, tőled is. Olyan vitákban is, amik az életem alapjait döngették.

Annyira boldog vagyok, mert mostanában az Úr Jézus úgy elhalmoz annak a látványával, amit emberekben és emberek által végez körülöttem és bennem is.
Szeretném veletek -Testvéreimmel - ezt megosztani.

Örüljetek az Úrban, ismét mondom örüljetek, a ti szelídlelkűségetek legyen ismert minden ember előtt, az ÚR KÖZEL!

Péter

({)

-"És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak,
ti is úgy bánjatok velük." Lk 6,31

"Hiszen, amit vet az ember,
azt fogja aratni is." Gal 6,7

L.

töröltem a Csend-del kapcsolatos hsz-mat
Loisz

-Együtt örülünk Veled ! - Veletek !
"Mai napi hálaadásunk, holnapi áldásunk záloga."

L.

Kedves Loisz!
Az idézett igékkel minden rendben van, csak egyáltalán nem illenek ide.
Az az érzésem senki nem értette meg a beírásom lényegét, ami nem csak a beídézett igére(Lukács 6:38 ), hanem az azt megelőző Boglárka történetre is, a kettőre együtt volt értendő.
De nem baj, ne feszegessük.
üdv
ex

Kedves Ex!

Az ajándékot a végén kapta meg az, aki az Úrtól várta, aki Őt jónak tartotta.

Annyit kapunk az Úrtól szeretetből, amennyit tovább adunk, ez alól egy felekezet sem kívétel.
Azok a tanítások, amik pl. Ábrahámot is kirekesztik az üdvösségből (hiszen ha a bemerítkezés az első hitbeli cselekedet, akkor neki nem volt, így nem is üdvözülhetett), számomra nem tartalmaznak szeretetet, finoman fogalmazva.
Ezek kirekesztő tanítások, nem egységet munkálók, nem közösséget építők.
(A fülem nem viszket, hanem a szívem fáj emiatt!)

Te sokat hoztál közénk, de ebből nem minden épített. Nem az a jó - a történetet a fórumra vetítve -, aki a legtöbbet szólt hozzá idáig.

Péter

Kedves Péter!

Szerintem nincs egyetlen keresztény felekezet, ami a fentieket vallaná. A felnőttkeresztségből levonni ezt a konzervet csacskaság/csúsztatás. ((csak címszavakban ÓSZ Ábrahám->körülmetélkedés, ÚSZ keresztények->keresztség))

Továbbra is sok örömet a babóhoz!
Üdv:
Indu

Kedves Péter!
Némi magyarázatra szorulok, hogy kerül ide Ábrahám meg az alámerítkezés.

Kedves Indu!
Köszönöm, hogy a "csacskaságot" nem nekem kellett megállapítanom.
üdv
ex