Idézek egy jót kedvenc marxista filozófusomtól
:
"A mások feletti ítélkezés semmiképp sem eleve alávaló, de antinómiákkal valóban terhes. Melyek ezek?
Az ember nem ítélhet, mert:
1. Joggal kérdezheti, kérdezi, kérdeznie kellene: "Ki vagyok én, hogy ítéljek?"
2. A tett elkövetője - mint minden ember - bűntelen amúgy nem lehet.
3. A bűnös tett (das Böse) bármikor rászakadhat elkövetőjére, mint szerencsétlenség (das Übel).
Mégis ítélnie kell, mert: 1. Az ítélkezés, az önmagunk feletti ítélkezést beleértve, elementáris erővel lép fel, tehát leküzdhetetlen.
2. A bűnt elkövetőknek szükségük van a megítéltetésre, hogy ne maradjanak magukra bűntudatukkal.
3. Erkölcsi ítélet nélkül nem adható meg a bűn neve. Márpedig áttörni az anonim bűnösséget csak így lehet: visszaadva a bűn nevét. S ez nem kegyetlen a bűn elkövetőjével szemben sem, mert a bűn név nélkül félelmetes szfinx marad.
4. Csak a megítélt tettet lehet megbocsátani.
Lehetséges-e a feloldás az igen és a nem között?
Lehetséges, ha:
1. Ítélünk, de nem mondunk végítéletet. (Haláláig senki felett sem mondhatunk végső ítéletet!)
2. Ha magáért az elítélendőért, avagy őérte
is ítélünk - mert rettenetes dolog, ha egy ember magára marad bűnével.
3. Ha ítéletünkben jelen van némán, de megnyilatkozásra készen az irgalom, vagyis az a tudás, hogy a bűn bármikor átválthat nyomorúságba." (Ancsel Éva)
Azért a történelmi hűség kedvéért jó lenne valami pozitívat is ideidézni Eeyore-tól. Nekem most hirtelenjében az jut eszembe, amit velem kapcsolatban idézett az Írásból nemrég: hogy a hitben gyengébbet támogatni kell.