Rendben.

Már megint. Igen, ha csak a gondolatainkra lennénk utalva így is lehetne nyugodtan, de speciel a Jézussal szemben a farizeusok nem a buzgó keresésről tettek bizonyságot, ezt az igéből tudhatjuk. Ők tudták, hogy Jézus olyan dolgokat tesz és mond és olyan hatalommal bír, amit csak a messiás tehet.
Pálnál nem így volt.


Mert olyan gondolatokat, fogalmakat hozol elő, amit az igével ütköztetve könnyen el lehet vetni.
És az enyémhez hasonló gondolatokat egy tekintélyes ref. teológustól hallod, akkor elfogadod, vizsgálat nélkül, ha tőlem hallod elutasítod vizsgálat nélkül.
Ha az igazságot keresed, akkor mindig megviszgálod, bárki mondta és akkor fogadod el, ha az egyezik az igével.
üdv
ex

Ebből az igéből nem lehet ellenállhatatlan kegyelmet deriválni.
üdv
ex

Péter ott hagyta a hálókat, Máté a vámszedő asztalt. (egyik sem volt teológialilag művelt, Máté bűnös vámszedő volt, megvetett)

Jézus Krisztus egyetlen mondata elég volt hozzá, "Jerj, kövess engem". (mert őket neki adta az Atya)

Számukra ez ellenállhatatlan volt, a gazdag ifjú számára Jézus hívása nem ért semmit, mert neki még volt mit veszteni, neki még volt mit felmutatni Isten előtt, ezért ő nem is követte az Urat, Ő elment és másban bizott, leginkább önmagában.

-"Aki Isten kegyelmi kiválasztását csupán tantételként akarja magyarázni, s nem mint igazságot tapasztalja azt hittel, az nem tud róla hitelesen beszélni. -Így vezetett a predestinációról való sok avatatlan beszéd determinizmusba és fatalizmusba."(Cseri K.)

-Te melyik filozófiát vallod ? Mert "ellenállhatatlan kegyelem" nincs.-
"Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen." Jel.22,17

L.

Hanem mit lehet deriválni?

Mi már megint? Pál a Jézus utáni buzgó keresésről volt híres még Saulusként?



Ez a református ember prototípusa exreformátusi értelmezésben. Köze nincs ahhoz, ahogy én érzek, gondolkodom. Nagyon komolyan mondom, és sajnálom, hogy ettől nem tudsz elvonatkoztatni. Nagy kár!

-Csak az a baj, hogy ilyen nincs.- Nyelvtanilag pedig abszurdum.

L.

Nem a reformátusokról volt szó, hanem a dogmatikusan gondolkodókról. Azok pedig lehetnek mindenütt, még a hitgyüliben is. Csak nekik nem ilyen kíméletesen szoktam mondani.
üdv
ex

Ellenállhatatlan kegyelem: a dorti zsinat megfogalmazása.
Erről így nem beszél az Ige.
" ma ha Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket" - szól az Ige.
Ennek semmi értelme nem lenne, ha Isten nem feltételezné, hogy a hívó szónak ellen lehetne állni.
Ezen kívül a gyakorlati oldalával is probléma van, hisz akkor minek hívunk fel embereket hitbeli döntésre, a misszió kerülhet veszélybe.
Jézus és az egész Szentírás nem tanítja az ellenálhatatlan kegyelmet. A kegyelem hathatós, de nem ellenállhatatlan.
Az egész Szentírás arról beszél, hogy azért tesz Isten felelőssé az embert mert ellenállt neki.
Ha Krisztus meg sem halt azokért akiket a kárhozatra szánt, de mégis számonkéri, hogy miért nem engedtek neki, noha soha nem is akarta, hogy engedjenek neki, mert így végzett- ez abszurd.

-Kedves Lit !
A Te bibliatanulmányaid melyik állásponthoz vezettek ?

Mondjuk, erre az előzmények alapján nagy összegben mernék fogadni.
üdv
ex

Ezen nem tudom, hogy sírjak-e vagy röhögjek. Sok mindennek neveztek már életemben, de dogmatikusnak még nem. Kellett nekem kérdezni, rinyálni, aszondani, hogy nem értem, mert íme, így dogmatikus lettem. Ahelyett ki kellett volna nyilatkoztatnom, hogy a másik hülyeséget beszél, el van tévedve, abszurd dolgokat mond, ilyen nincs stb.
Namindegy, éljen a kíméletes párbeszéd!

Sziasztok!


Ha színt kell vallanom-és jogosan, akkor ha részletesebben ismerni szeretnétek a véleményem, elég ha Tulipal való vitámat elolvassátok a predesztinációs rovatban.
Sokat foglalkoztam ezzel a témával, a Szentírással a kezemben.
Egyszerűen fogalmazva én ma talán a mérsékelt kálvinista besorolás alá esnék.

- Vallom a pozitív eleve kiválasztást, mert a Szentírás tanítja.
- nem vallom az eleve kárhozatra való rendelést.
- A predesztináció titok és ez nem érthető meg emberi ésszel, logikai alapon a másik oldalt(eleve elvetést) nem fogadom el, mert a Szentírás nem tanítja.
- az elvetés rendelését tanítja a Biblia, de az ember makacsságának a következményeként. Isten még életbe is tarthatja az embert, ha ez a kegyelmi idő, munka lezárult, hogy Isten megmutassa a hatalmát az elveszetteken(pl:Fáraó, Rm. 9)
- Úgy látom, hogy az ember akarata nem szabad(mint az első embernek, tehát nem úgy dönthet a jó és a rossz mellett), de Isten belenyúl az ember életébe, elégséges módon hogy dönteni tudjon, de nem akármikor, hanem akkor amikor Ő ezt cselekszi - ezért az ember döntési felelősége.
- Hiszem, hogy Jézus minden egyes embert képviselt a kereszten, de csak azoknál hathatós a megváltás akik hisznek.
- Nem vallom a korlátozott engesztelést.
- Nem vallom azt sem, hogy mindenki akkor hisz amikor csak akar.
- Akkor dönthet, amikor Isten cselekszik, amúgy nem tud Krisztus mellett dönteni.
- kegyelem abszolút mértékben nem ellenállhatatlan, Istenképűségünk és Isten munkája nyomán az ember képes választani.
- Hiszem, hogy az Úr az övéit mindvégig megőrzi az üdvösségre, abból nincs ki-be sétálgatás, abból kipotyogás és bepotyogás. - Az Úr ismeri igazán az övéit.

Puff neki. Elvesztettem volna a fogadást.

Könnyed, felszabadult nevetést tudnék ajánlani.
Mindennek rendelt ideje van.

Nem kérdezés miatt volt. Olyan fogalmat hoztál ide, aminek nincs köze a Bibliához. Időközben két originál református is megerősítette ezt.
Mondtál ennél sértőbbet, nem vagyok sértődős, úgyhogy fül mellet elengedve.
Az nem az én műfajom, sokkolásban jobban otthon vagyok.
üdv
ex