-
Megtérés, személyes hit.Idézet:
-BŰNBOCSÁTÓ ISTEN VAGY -Cseri Kálmán
Nehémiás imádsága.
"A mi őseink azonban gőgösek voltak, nyakaskodtak és nem hallgattak parancsolataidra. Nem akartak engedelmeskedni, nem emlékeztek csodáidra, amelyeket velük tettél, hanem nyakaskodtak és makacsságukban arra adták a fejüket, hogy visszatérnek a szolgaságba.-
-De te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és nagy a szereteted, ezért nem hagytad el őket."
Neh 9,16-17
Szeretném most kiemelni ezt a mondatot az egész imádságból: “De te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és nagy a szereteted, ezért nem hagytad el őket. ”Mind az öt ujjunkra jut egy isteni tulajdonság. Bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes, irgalmas, hosz-szú a türelmed és nagy a szereteted.
Nem tudjuk itt most néhány perc alatt ezeknek a súlyos bibliai szavaknak a jelentését kibontani, inkább csak utalásszerűen hadd mondjak néhány dolgot.
Az első három tulajdonképpen ugyanaz. A legtöbbször együtt is szerepelnek a Bibliában: bűnbocsátó, irgalmas és kegyelmes. Van árnyalati különbség köztük, de ez most lényegtelen. Lényegileg azonos ez a három. Egy kicsit részletesebben erről az első csoportról beszéljünk.
Mit jelent: bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas? Az egyik régi írásma-gyarázó szemléletesen fejtegeti, hogy a Bib-lia sehol sem állítja, hogy Isten elfelejti a bűneinket. Isten tökéletes és nem feledékeny. Ő nem felejti el, de nem rója fel. Nem em-legeti, nem hivatkozik rá. Ha elfelejti valaki, akkor könnyebb a kapcsolatot rendezni és megbocsátani. De aki nem felejti el, és mégsem jelent akadályt a számára, olyan, mintha nem történt volna. Az az igazi irgalom és megbocsátás. Nem választanak el tőle többé a megbocsátott bűneink. Tud azokról, csak nem tényezők, nem számít többé. Nem áll ott köztünk. Hogy irgalmas és bűnbocsátó, azt jelenti, hogy új kezdést engedélyez annak, aki Őt megbántotta. Lehetőséget ad arra, hogy másként folytassa.
Egyszer, mikor József Attilának Tudod, hogy nincs bocsánat című versét elemeztem csak úgy magamnak, kétségbeestem amiatt, hogy ha nem lenne bűnbocsánat, az azt jelentené: nincs tovább életlehetőség. Ha valóban igaz lenne, hogy tudod, hogy nincs bocsánat, akkor nem lehet folytatni, nem lehet egy kapcsolatot rendezni. Akkor nem tudunk tovább együtt semmit sem csinálni. Ha nem tudom őszin-tén azt mondani: bocsánatot kérek, mert ennek nincs más megoldása, a másik meg őszintén: megbocsátok. Rosszul esett, fájt, de ne álljon ott közöttünk, megbocsátok. Ha így nem lehet elrendezni egy összeütközést, akkor nem lehet továbbmenni.
A bűnbocsánat, az irgalom azt jelenti: adok neked lehetőséget arra, hogy másként folytasd. Várom és segítelek ebben, hogy másként folytasd. Isten irgalma és bűnbocsátó kegyelme mindig ezt jelenti. Nem úgy, ahogy mi szoktuk mondani: van még egy dobásod. Isten még egyet, meg még egyet is ad, bár látni fogjuk, hogy egyszer véget ér ennek a lehetősége is. Az Ő irgalma azt jelenti: új kezdést engedélyez.
Ha tovább olvastam volna, akkor újra és újra ismétlődtek volna ezek a mondatok: ők azonban engedetlenekké váltak, fellázadtak ellened, de amikor hozzád kiáltottak, te megbocsátottad bűnüket, mert irgalmas és kegyelmes vagy, türelmed hosszú és szereteted nagy.
Aki irgalmas a másikhoz, az megérti a másikat akkor is, ha nem ért vele egyet. Isten ezt mindig világosan az Ő népe tudomására hozta, és ma is hívő emberek tapasztaljuk, hogy tudomásunkra hozza, hogy mivel nem ért egyet. A magam elesett, nyomorult állapotában is megért és felemel, és lehetővé teszi, hogy másként foly-tassam. Azt a bűnt, amit elkövetünk ellene, utálja, de Ő nem azt nézi csupán, hanem az embert, aki elkövette, és azt viszont szereti. Nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen. Nem azt nézi, mit tettünk ellene, hanem azt: milyenekké válhatunk, ha ezt igazán megvalljuk és elhagyjuk.
Ilyeneket szoktunk mondani első mérgünkben: örök harag! Azt olvassuk a Bibliában: Ő nem tartja meg haragját örökké. A Mikeás könyve így fejeződik be: “Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket! Hűséges és kegyelmes Isten Ő.”
Ő nem haragszik örökké. Mi újra és újra szívesen felemlegetjük vagy az igazság nevében meg akarjuk torolni a bennünket ért sérelmeket. Isten nem torolja meg az Őt ért sok sérelmet. Más kérdés, hogy a bűn törvény — erről beszéltünk már többször — aminek van következménye, és ítéletet von maga után, ha valaki nem bánja meg és nem hagyja el.
Hogy elengedi az Ő népének a bűnét, azt jelenti: gazdag, telik neki. Nyugodtan elengedheti. Nem vasalja be kicsinyesen, mert Ő gazdag a kegyelemben és bővöl-ködik az irgalmasságban. Aki irgalmas, az bele tudja élni magát a másiknak a helyzetébe, sőt azonosulni tud vele. Isten annyira irgalmas volt hozzánk, hogy azonosult velünk, emberré lett Jézus Krisztusban. Sőt azonosult Jézus a bűnünkkel: bűnné lett érettünk (2Kor 5,17) s így szabadított ki minket ebből a fogságból. Ő fizette meg az árát annak, hogy szabadok lehessünk. A karácsony és nagypéntek mélyen összetartozik. Karácsonykor azonosult az emberrel, nagypénteken azonosult a bűnnel, hogy mi Isten igazsága lehessünk Őáltala.
Valóban úgy van, ahogy a szép karácsonyi énekünk mondja: “Irgalommal szánva minket nagy jósága ránk tekintett, s ördögcsalta bús szívünket mennymagasból látni jött.” Az irgalom nemcsak azt jelenti, hogy szánakozott rajtunk onnan a menny magasságából, hanem hogy emberré lett és bűnné lett. Itt van a mi egyik szegénységünk, hogy azt gondoljuk sokszor, hogy az irgalom az, hogy megesik a szívem valakin. Ezzel kezdődik, hogy észreveszem a másik nyomorúságát és megesik a szívem. És mi történik utána? Tudniillik ez magában még nem irgalom. Az irgalom mindig tett, sőt az irgalom mindig áldozat. Jézus önmagát áldozta oda, mert irgalmas, és minket is erre akar elsegíteni.
Ami minket elválaszt Istentől, az a bűn, ezt Ő mindig kész félretenni, de nekünk is abba kell hagynunk. Fontos látnunk, hogy Isten kegyelmének nem feltétele az ember bűnbánata. Ő nem azért kegyelmes, mert mi megbánjuk a bűnt. Nem attól kezdve lesz kegyelmes és irgalmas hozzánk, ha már bánjuk a bűnt. Ő eleve kegyelmes és irgalmas.
Akkor lesz az enyém az Ő irgalma, amikor megvallottam neki és kész vagyok elhagyni.
Imádkozzunk!
Saját tapasztalatunkból is valljuk, Atyánk, hogy megbocsátod a bűnt, kegyelmes és irgalmas vagy, hosszú a türelmed és nagy a szereteted. Mindezt úgy kapjuk tőled nap mint nap, hogy egyáltalán nem érdemeljük meg. Köszönjük, hogy nem is érdemeink szerint ajándékozol, hanem Jézus Krisztus érdeme alapján és a mi szükségeink szerint. Olyan nagy a szükségünk. Olyan nagyon szükségünk van Rád. Kérünk, erősíts meg minket a veled való közösségben. Erősödjék meg bennünk mindaz, ami tőled való, aki te magad vagy.
Köszönjük, hogy a te jó Lelkedet közlöd a benned hívőkkel. A te Lelked támogasson minket az engedelmességre. Segíts növekedni a tisztaságban, a szent életben. Segíts komolyan vennünk igédet. Engedd, hogy ne sodródjunk a világgal, hanem meg legyen bennünk az Atya szeretete. Segíts ezt elkezdeni már ma.
Köszönjük, hogy olyan sokszor adtál nekünk új lehetőséget, hosszabbítást, hogy még mindig tart a kegyelmi idő. Segíts azt arra használnunk, amire adtad.
Könyörgünk azokért, akik a gyűlölet rabságában vannak, és azokért, akik mások gyűlöletének az áldozatai lettek. Kérünk, mégis csak erősödjék a szeretet ebben a gyűlölködő világban, és hadd tudjuk ezt a tőled kapott szeretetet vinni és képviselni a magunk családjában, munkahelyén, népünk között, a gyülekezetekben, ahová állítottál minket.
Segíts, hogy valóban kiábrázolódjék rajtunk a Krisztus.
Ámen.
