Nincs olyan hét hogy ne történne valamilyen katasztrófa a világban. Hol egy repülőgép zuhan le, hol egy földcsuszamlás töröl le a föld színéről falvakat, hol pedig szökőár, földrengés teszi a földdel egyenlővé a kisebb-nagyobb városokat, falvakat.
Ilyenkor nemzetközi segélyszervezetek tucatjai rohannak, köztük számtalan felekezet is, hogy segítsen, megoldja a problémát.
Miközben az aluljárókban hajléktalanok fagynak meg, miközben számtalan magyar településen alig van aktív kereső, annyi a munkanélküli. Miközben egyre nagyobb a megélhetési bűnözés. Soroljam?


Miért könnyebb több ezer kilométerre elmenni, hogy segítsünk, mint itthon erőfeszítéseket tenni, hogy megoldjuk a problémákat?

Üdv: Fiore

Mert oda csak kevesen mennek (én nem is)
Csak felhívok egy 80-as számot és már kész is a segítség.
A hajléktalannak segíteni, az az ember reményét, hitét, szeretetét megpróbáló feladat és a próbákban meg ugyi sok minden felszínre kerül.

Szóval zűrös, zűrös emberek mellett lenni, "Erőforrás" nélkül pusztulat.
Jézust azért IS csodálom, mert betegek között élt és nem lett beteg, meg bűnözők között élt és nem lett bűnöző.
WOW

Örülök, hogy írtál, Fiore

Azért benne lehet az is, hogy kinek mire van elhívása. Ha valaki inkább a. területen érez magában indíttatást mint b. akkor legalább csinálja az a.-t tisztességesen.
(nem kell valszeg mindenkinek árvákat látogatni, ha nem csípi a gyerekeket)

A másik, hogy benne lehet az erőforrások értelmes elosztása is (ha valaki kutyás mentő, ehhez ért, akkor ne teát osztogasson a Blahán, hanem menjen mindig oda, ahol éppen nagy szükség van rá)

Emellett persze igazad van - azt kell meglátnunk, ami körülöttünk van...

A távollévőt pedig tényleg könnyebb szeretni, de hát ez emberi gyarlóság, amiről Istennek meg van a véleménye.

Kedves Fiore!
Mert az embereknek egyszerűbb szolidarítani nagy, távoli katasztrófa sújtotta emberekkel mint a szomszéd nénivel, akinek lehet csak egy tácsér kaját kellene adni.
Másrészt két teljesen különböző problémáról van szó.
Egy katasztrófánál gyorsan kimegy egy csapat, mert kétszer ad, aki gyorsan ad, jött, látott, segített és hazajön. A többit megoldják maguk.
Az itthoni hajléktalanokon így nem lehet segíteni. Az akciós segítség csak egy pillanatra jó, a folyamatos segélyezés pedig bebetonozza a nyomorba őket. Az ő problémájuk ugyanis egy szocializációs életmód probléma.
Rajtuk a bibliai "szociálpolitika" segítene, de azt még a keresztények is idegen.
Helyette marad baloldali kontraproduktív szolidaritás, s vele együtt marad a probléma is.
üdv
ex
üdv

hát igen... mondjuk a "nemtudom" az egy eléggé rossz válasz (persze én könnyen beszélek, én tudom! )
bocsánat helyesbítek, a "nem tudom és nem is érdekel" a rossz válasz, a Biblia TELE VAN olyan emberekkel, akik jó ideig NEM TUDTÁK, de NYITOTTAK voltak

mégpedig ÚGY, ahogy Isten látja! na EZ a nehéz! (egy szükséget meglátni könnyű, segíteni AKARNI szintén nem a világ legnehezebb dolga... de VALÓBAN segíteni... na az más lapra tartozik!)

a haiti árva valóban nem fogja szétdobálni a cuccokat a nappalidban...
mondjuk az én "praxisomban" már jópárszor előfordult, hogy a TÁVOLLÉVŐ (képletesen vagy akár szó szerint is néha) beköltözött a végén a nappaliba

Sziasztok!

Nem lehet, hogy inkább arról van szó, mint amit az évekkel ezelőtt vetített Halászkirály legendája című filmben fogalmazott meg egy hajléktalan aki, New York egyik forglmas utcáján koldult:
(valahogy így hangzott, bocs hogy nem pontosan idézem)

"Mi vagyunk a társadalom piros forgalmi lámpái. Egy gondolat erejéig megállnak nálunk az emberek, konstatálják: milyen jó, hogy én nem ilyen helyzetben vagyok mint ez a kéregető. Bedobnak egy pénzérmét a poharamban, majd továbbmennek, élve az életüket, letudva a felelősséget."

Ezt már csak én teszem hozzá, hogy ebben a felületes világban az emberek még a saját életük problémáin sem gondolkodnak el mélyebben. Vagy ha mégis - etalon híján, ami nekünk az Isten - nincs mihez igazítani a gondolataikat. Ekkor jön a divatos megoldás: a pszichológus - aki óránként 5-10-20 ezerért meghallgatja a fájdalmakat, kihozza az kesergőből, hogy minden a gyermekkori sérülésekre vezethető vissza (aminek azért van némi igazságtartalma, de nem mindenért a gyermekkor a felelős) majd útjára engedi a megkopasztott pacienst, akit a pénzéért legalább meghallgattak.
Az hogy más nemkevés gondját-baját valaki teljesen felvállalja és imádságban elkérje az Isten szerinti megoldást, még nekünk keresztényeknek is macerás. Legalábbis hosszabb távon, és egy hajléktalannál általában nem 2 perc egy teljes generálozás testileg-lelkileg.
Persze igaz, hogy könnyebb szeretni a távollevőt, de miért?

Nem azért, mert egy ilyen távsegítségbe úgymond nem kell beleengednem magam érzelmileg, ami valljuk be nem kevés lelki energiát igényel?
Azaz nem kell önmagamról a másik felé terelnem a figyelmemet????
Ráadásul ez akkora hőstett, hogy mennek a menőcsapatok és amikor látjuk ezt még meg is könnyezzük, hogy mi azért mennyit segítünk.
Ezt a patront már számtalan hollywood-i filmben ellőtték - a papírzsebkendőt gyártók legnagyobb örömére.

Üdv: Fiore

nem szeretem ezeket az "elméleti köröket"... EBBEN a témában KÜLÖNÖSEN nem...

inkább a gyakorlat oldaláról fognám meg a dolgot:

ezen a fórumon EGY olyan esettel találkoztam, mikor valaki KÉZZELFOGHATÓAN segített (az is valami hasonlóféle helyzet volt, AGYALTUNK a segítség különböző formáin, én meg feldobtam: TESSÉK, itt van GYAKORLATBAN a lehetőség!)

egy fórumtársunk, azóta elment (vagy kitiltódott?) TÖBB MINT EGY ÉVEN KERESZTÜL támogatott egy szegény kárpátaljai egyetemistát a havi BKV-bérlet összegével.

EZ "nem duma", ez TÉNY...


lehet folytatni a beszélgetést... :S

Vannak azért még példák fórumon belül és kívül is.
Az a jó, ha nem a földiek jegyzik.
Üdv
nX

nem akarom elvenni a JUTALMÁT, éppen EZÉRT nem nevesítem