Sziasztok!
Megnéztem, mit ír erről Szabó Andor: Lábam előtt mécses a Te Igéd c. könyvében:
Feltámadás nélkül értelmetlen
1.Kor..15:29-34
Ha nincs halottak feltámadása, értelmét veszti az, amit némelyek megtettek Korintusban, s amiről csupán innen tudunk, hogy egyesek halottakért keresztelkedtek meg, amit az apostol se nem javall, se nem tilt. Arról lehet szó, hogy lelkiismereti nyugtalanságból keresztelkedtek meg keresztségben nem részesült és hirtelen meghalt rokonért, ismerősért. Az értük, haláluk után is felelősséget érzők úgy vélték, hogy személyüket így, mintegy magukhoz kötve, üdvösségre segíthetik őket. Talány különben, hogy a Bibliában alig van nyoma a nagy gyermekhalandóság folyamatos gondjának. Mégis valószínűnek látszik, hogy szülők, s más közel állók főként az elhunyt kisdedekért vállalták a keresztséget.Nyelvtanilag a megkeresztelkedés jelenthet spontán cselekvést, jelentheti azt is,hogy a gyülekezet vezetői tettek eleget az ilyen igénynek. Ám ha nem lesz halottak feltámadása, mi értelme az egésznek? - Vagy az apostol saját missziói gyakorlatában mi értelme van annak, hogy az evangéliumért naponként kockáztatja az életét? Ő érzi a maga bőrén,hogy ez így van, nem beszél sokat róla, s nem panaszkodik, ezért erősíti meg állítását azzal, hogy oly igaz ez, mint az, hogy- minden probléma ellenére - dicsekszik a korintusiak hitével és lelki ajándékokban gazdag életével. Tehát nem érdemeket emleget akár a maga, akár a gyülekezet esetében, hanem olyan dolgokat, amelyek majd Istentől kapják meg elismerésüket ama napon/4,5/. Vagy pl. azt, amit Efézusban élt át, hogy eredményesen küzdött meg a fenevadakkal.Nem mintha vadállatok elé vetették volna. A római állam keresztyénüldözései ekkor még nem kezdődtek el, különben is a római állampolgár Pál megmenekült volna ilyesmitől.A "vadállatok" átvitt értelmű, mint a 2.Tim.4,17 esetében is. Erőt meghaladó bátorságot ad foylamatosan az apostolnak a bizonyosság, hogy része lesz majd a halottak feltámadásában, részesülve már most Krisztus feltámadásának erejében/Fil.3,10/. Igéretes ugyan a Mt.10,28 jézusi biztatása, hogy a lelket meg nem ölhetik, de a bizonyosság, hogy a megölt test helyett lesz majd egy jobb , mennyei testünk, minden más reménységet felülmúl, s a kétkedők és tagadók meggyőzésére is bizonyítékul szolgálhat. Ha azonban nem igaz a halottak feltámadása, akkor marad az "együnk, igyunk, hisz úgyis meghalunk", az Ézs 22,13-ból vett hamis vigasza.Úgy látszik, erre a tévelygésre is volt Korintusban példa, s itt Pál idézi a Kr. e.-i századokból Menandert, hogy jó szokásokat, erkölcsöket megronthat a rossz,a gonosz közeg. Nem ismeri igazán Istent, aki tagadja azt, hogy Ő fel fogja támasztani a halottakat. Megfertőzheti az ilyen az egészet/5,6/életélvező felfogásával. A józanság nem életellenes, de reménységben él mértékletes életet. Evészet ivászat, önsorsrontó, önpusztító életmód jellemzi sokak életét kortársaink közül. Őrizzük meg hitből táplálkozó józanságunkat, hogy tehessünk is valamit a pusztulni indulókért, amíg e földön élnek. Holtuk után már nem segíthet rajtuk sem az értük vállalt keresztség, sem az érdekükben mondott imádság.
|