Tanulás, hm....
Két dolog jutott eszembe.
Az egyik, hogy egy meg nem tért ember lehet jobb viselkedésű egy hívőnél, és szerintem erre egyszerű a magyarázat.
Jobb neveltetést kapott!
Voltak földi, emberi tanítói (akár még papok, lelkészek, vagy pásztorok is), akik a jóra nevelték és ő igyekezett/igyekszik nekik megfelelni, ezeknek az eszméknek, törvényeknek engedni.
És itt jön be a második gondolat, hogy a hívő ember annyiban más (félve írom le, több) egy nem megtért embernél, hogy a tanítója már nem egy másik ember, nem egy ideológia, nem a törvény, hanem az Atya, Jézus Krisztus Atyja, a Lélek által.
Én tudok egy megoldást arra nézve, hogy Isten miért NEM gyógyít.
Nem a saját kútfőmből, hanem az Igéből és az életből:
2Kor 12,7 És hogy a kijelentések nagysága miatt
el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb
el ne bizakodjam.
Persze nem mindig ez a megoldás, de sok esetben ez.
Idézet:
Ettől a rossz dolgot nem kell jónak nevezni. Pál is rossznak tartotta a tövist az oldalában, ezért akart tőle megszabadulni. Kétszer is kérte Istent, de nem történt semmi. Itt csak találgatni tudunk, de biztos vagyok benne, hogy jó oka volt. Majd odafenn megtudjuk.
Akkor már oda fenn is vagyunk!
Idézet:
A hűséges buzgó hívő számára a mi egyenletünkből nem jön ki nyomorúságos élet a megértett szellemi igazságok alapján.
Ez igaz! De mind ez akár (nem feltétlenül!) betegségek, fájdalmak, meg nem értettségek között is lehet és egykor odaát, a "másik oldalon" meg teljesen nyugodt lesz, olyan, amire már itt vágynánk. (no sírás, no betegség, no fájdalom, no halál)
Arra, hogy ezek már ITT nem lesznek az életem kísérői, nekem nincs ígéretem.
Viszont arra van, hogy az Úr Jézus ezekben sem hagy el és ezért nem lehet nyomorúságos a hívő ember élete.
Szerintem....
