Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában!

Nincs két Isten, nincs ugyan olyan hatalommal rendelkező személy, pl. jing és jang, jó és rossz "isten", nincs külön istene a természetnek, a munkának, a családi boldogságnak, a szerencsének, a halálnak, stb.
Egy Isten van, aki egyedüli hatalom, Teremtő és mindenek felett való Úr.
De az ördögök is hiszik, hogy egy az Isten (Jézusban is előbb látta meg egy ördöngős az Istent, mint szinte bárki), de RETTEGNEK!
Akiben az ördög munkálkodik, annak Isten egy ijesztő lény, akitől rettegni kell, nem is tud mást tenni, ha Istenre gondol.
Akiben Jézus lakik, annak Isten az "apukája" lesz. Olyan kapcsolatban lesznek, mint a legjobb apa-fiú kapcsolat, amit csak el tudunk képzelni,....... nem bocsánat, annál is jobb.


Mások? Egyet értetek ezzel? Ki tudjátok egészíteni? Tudtok példát írni arra, hogy ez hogyan valósul meg az életetekben?
Tudtok Igéket írni ezzel kapcsolatban?

Számomra az a felfoghatatlan csoda, hogy az az Úr, aki a világmindenséget teremtette, maga a Szeretet. Minden teremtmény, az utolsó porszemig, ezt a hatalmat és szeretetet tükrözi, és mi emberek mégis milyen vakok vagyunk erre. Én néha azt felejtem el, hogy Ő mindenre képes, szent és fenséges, máskor meg azt, hogy Ő az én Édesatyám, aki a Szeretet. Egyszerre tudni a kettőt - azt hiszem, ez az imádat.
Talán mert a földi hatalmak annyira mások (vagyishogy mi vagyunk mások), azért nehéz ezt felfogni. Ahogy egyre magasabb pozícióba kerül valaki, egyre kevésbé lesz irgalmas. Vagy ha valamiben egy kicsit jobbak vagyunk, kész, oda az irgalom, a türelem.
Engem nem is annyira Atyánk végtelen hatalma, hanem ennek a hatalomnak az önkéntes korlátozása a mi érdekünkben, a végtelen türelem és irgalom, amivel hordoz minket, ez késztet imádatra.

De jó, hogy ezt leírtad, helyettem is.

Kedves Nemosinex!

Legalább mi ketten egy hiten leszünk, ez is haladás egy gyülekezeten belül

Ábel szokta kérdezi tőlem, hogy "Apa, Isten MINDENT megtehet? (mindenható)"
Te erre mit válaszolnál neki?

Róm. 8.14] Mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme indít, Istennek fiai.
[15] Mert nem rabszolgaság szellemét kaptátok újra, hogy féljetek, hanem a fiúvá fogadás szellemét kaptátok, aki által így kiáltunk: "Abba, Atya!"

igen, mindent megtehet! de miután annyival "feljebb gondolkodik", mint amennyivel az ég feljebb van a földnél... nem várhatjuk el, hogy minden tettét (vagy nem-tettét) MOST ITT meg tudjuk érteni!

Kedves Péter!
Nem egészen értem, miért mondod azt, hogy egy hiten leszünk. Miért mondod?
Ábel ugye nem azt akarta kérdezni, hogy Isten tud-e akkora követ teremteni, amit nem tud felemelni. Erre sejtem a választ, ha ez érdekli.
De ennél okosabb, ugye?!
üdv szeretettel:
nX

Azt gondolom, hogy egy hiten vagyunk ALAPJAIBAN, ugyan akkor azt gondolom, hogy vannak és lesznek is különbségek, de egy hitvallásban közelebb kerülhetnek emberek egymáshoz. (Még mi is. )
Ez a hitvallások célja, szerintem, tisztázni az egységet és a különbséget.

Szerintem Isten egyetlen dolgot nem tehet meg, az embert nem kényszerítheti arra, hogy szeresse Őt.
Nekem a dzsin jut eszembe az Aladinból, hogy van 3 kívánságod, ami bármi lehet, de vannak kivételek.

Tudod, ez az "ajtó előtt állok és zörgetek, HA VALAKI meghallja a hangom és ajtót nyit"
Pedig lenne hatalma tolvajkulccsal kinyitni az ajtót, meg mondhatná azt, hogy ha kinyitod az ajtód, akkor elmegyünk a Mc Donalds-ba, vagy egyszerűen hatalmánál fogva be is rúghatná az ajtót, de nem.....

Mit gondoltok ?, vagy erről:

Mennynek és földnek teremtőjében!

nem bizony

a világegyetem LEGTOLERÁNSABB lényéről van szó

[Jn. 1.1] Kezdetben már volt az Ige, az Ige Isten felé fordult és Isten volt az Ige.
[2] Ő kezdetben az Isten felé fordulva volt.
[3] Minden rajta keresztül támadt s egyetlen létező sem lett őnélküle.
[4] Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága.

Nem bizony. De azzal, amilyen, vagyis hogy Ő a világ legtoleránsabb lénye, ellenállhatatlanul vonz.
A teremtés! Az nagyon fenséges dolog lehetett..., hiszen már egy vihar is milyen óriási erőkoncentráció. Ehhez képest a világegyetem pl. a többmillió csillaggal! De nemcsak ez, hanem hogy szinte ugyanez a végtelen lefelé, az aprókák (mikromittoménmik) felé is megvan. Nem hiszem, hogy szavakkal, képekkel, vagy bármi emberivel ki lehetne fejezni. De olyan csodálatos, hogy Urunk ezzel is segít valamennyire felfogni, hogy Ő milyen hatalmas, és mennyire odafigyel mégis a legkisebbre.
S akkor a láthatatlanokról még nem is beszéltünk!

engedjetek meg egy ARANYOS idézetet kedvenc írómtól

"Az emberiség rengeteg tudományos erőforrását fordították arra, hogy megtalálják a mi-volt-azelőtt-ök közül Legvégső Azelőtt-re a választ.

A tudomány mai állása a következőképpen foglalható össze:

Kezdetben volt a SEMMI, ami FELROBBANT"

Köszönöm nektek a együtt gondolkodást.

A mindenhatóság toleranciájának egyik legszebb példája, ahogyan Jézus kezeli a gazdag ifjút.
Csodálatos ez az igazságban létező szabadság, a másik lényének teljes tiszteletben tartása.
Isten tisztelete az ember felé. Bár csak töredékesen is tudnánk mi úgy tisztelni akár Istent, akár a másik embert, ahogyan Isten tiszteli az embert.
Ez az igazi Istetisztelet, ahogyan Ő tiszteli a másik lényt, a teremtményét.

És akkor a teremtés:
Csodálatos a világ, az állatkert akváriuma, egy kőzet kiállítás, a naplemente felhőkkel, a tomboló vihar (egy biztonságos betonlakásból ), minden művész, minden író, minden költő ebből merít. Az ember amikor megtér, akkor megszabadul önmaga imádatától és már elkezd színeket látni, illatokat érezni, hányan mondták ezt megtérésük után.
A láthatatlan világ lényei, az angyalok, a szeráfok, a különböző ott élő teremtmények. Hatalmasak, szépek és jót akarók.
Az a sok féle gondolat, érzés, amivel Isten megajándékozza a teremtményeit.
Isten csodálatosat alkotott.

"És a Jézus Krisztusban, mi Urunkban!"

Ehhez, de az előzőhöz is szabad írni.

Még egy mondatot engedjetek meg a teremtettségről. A mai igénk a (ref. kal. szt.)104. Zsolt. második fele (is). Én azért elolvastam az elejét is. Ott írja:

Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket,
és a napot, amely ismeri pályáját.
Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz,
amikor nyüzsög az erdő
mindenféle vadja stb.

Ezt egyszer nagyon közelről átéltem. Egy augusztusi éjszakán kis családunk kint aludt (inkább feküdt)a szabad ég alatt egy (két) vadászles tetején valahol a Pilisben (talán).
Felettünk a csillagos ég, szívünkben az erkölcsi törvény ( ), alattunk meg a motoszkáló vadak. Nagyon tuti volt, egész közel jöttek a leshez. Nem láttunk semmit belőlük, csak a rágcsálást hallottuk. Ha nem fájt volna a hátam, azt mondtam volna, ennél nagyobb jó nem történhet velem. De aztán, bizonyos természetes okokból, le kellett szállni a magasból a vadak közé... Nem volt semmi baj, csak most eszembe jut róla, hogy milyen más perspektívát ad néhány lépcsőfoknyi emelkedő. Meg az is, amit AP kérdezett az Úrtól Növekedése kínjai elején, vagyis hogy miért kell leszállni, és ilyen kicsinyes dolgokkal foglalkozni.
Az Úr meg aszonta Adriannak: Mert én is ezt tettem.