|
2006. november 20. Monday Manna
TUDSZ-E HÁLÁS LENNI … MINDENÉRT?
Írta: Robert J. Tamasy
Néhány nappal ezelőtt az emberek Egyesült Államok-szerte, akárcsak a világ különböző tájaira kivándorolt amerikaiak, ünnepelték a Hálaadás Napját. Az ünnepet, amelyet évente november minden negyedik csütörtökén tartanak, Abraham Lincoln honosította meg 1863-ban következő megállapításával: „Az év, amely most a vége felé közeledik, gyümölcsöző mezők és életet adó esők áldásával volt tele. Ehhez a bőkezűséghez, amelynek örömeiből folyamatosan részesülünk, és amelynek forrását hajlamosak vagyunk elfelejteni, még egyebek is társulnak…Ezek mind a fenséges Isten kegyes ajándékai…”
Érdekes, Lincoln hálaadási nyilatkozatát a polgárháború idején tette, amelyet úgy is ismerünk, mint „az államok közötti háborút”. Ahelyett, hogy elidőzött volna az Unió létrejöttekor tapasztalt küzdelmek sorozatán, az Elnök inkább a pozitív realitásra összpontosított: „…a békét minden nemzettel megőrizzük, a rendet fenntartjuk, a törvényt – aminek engedelmeskedünk is – betartjuk, és harmónia uralkodik mindenhol, kivéve a katonai konfliktusok színpadát…”
Néhány évvel ezelőtt segítettem egy jó barátomnak, Albert Diepeveen-nek megírni egy összegzést azokról a próbákról és kihívásokról, amelyekkel élete során szembesült. Kis könyvének a „Köszönetet mondani akkor is, amikor nem érzed magad hálásnak” címet adta. Megfigyelései mélyrehatóak: bárki hálás lehet akkor, amikor rendben mennek a dolgai, de tudsz-e akkor is megértő és hálaadó lenni, amikor az életed nem úgy alakul, ahogy szeretted vagy vártad volna?
Amikor az összes számládat ki tudod fizetni minden hónapban, sőt még tetszésed szerint valamennyit el is tudsz költeni, megtakarítani vagy beruházni – könnyű hálásnak lenni. De mi történik akkor, ha egy váratlan kényszerhelyzet, túlnőve anyagi lehetőségeiden, hirtelen lecsapolja bankszámládat – tudsz-e akkor hálás lenni?
Amikor a karriered rendben halad előre, túlteljesíted terveidet, főnöki dicséretet kapsz, akkor könnyű hálásnak lenni. De amikor kimaradsz a remélt előléptetésből, nem sikerült céljaidat elérni (részben rajtad kívül álló körülmények miatt), és a főnököd nagyobb eredmények elérésére kényszerít – mennyire könnyű ilyenkor hálásnak lenni?
Amikor az éves orvosi vizsgálaton „kifogástalan egészségi állapotban” találnak, könnyű hálásnak lenni. De amikor az orvosod titokzatosan összehúzza szemöldökét a vizsgálat során, majd különböző további vizsgálatokra küld el, amelyeknek eredményei már nem jók – tudsz-e még mindig hálát adni?
Amikor a házasságodban minden rendben van, harmóniában élsz családoddal, szeretetben és túláradó békességben, könnyű hálásnak lenni. De ha a házastársad hirtelen közli, hogy jó lenne egy kicsit külön élni, vagy ha a gyermeked komoly problémákkal küzd – még mindig képes vagy köszönetet mondani?
A Biblia egyértelműen beszél erről.
„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1 Thessz. 5, 16-18)
Isten szemszögéből nézve minden helyzetért hálásnak kell lennünk. Megengedi, hogy a saját utunkat végigjárjuk – jól vagy rosszul. Ez vajon furcsának tűnik, esetleg ésszerűtlennek? Jézus követőjének nem, mert Isten megígérte:
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” (Jeremiás 29, 11).
Isten azt várja tőlünk, hogy higgyük el – és bízzunk abban – hogy életünk összes körülményét a kezében tartja, legyünk bizonyosak abban, ha Ő megengedte ezt valamiért a mi életünkben, fel fogja használni javunkra. Ha ezt hisszük, tudunk mindenért köszönetet mondani.
(Monday Manna - Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társasága)
|
