net2rist írta:
ez tündéri: öt soron belül mondasz két ellenkező dolgot... most akkor az a baj, hogy NEM teszek (nagy nyilvánosság előtt) igazságot, csak (jegyzem biblikusan) privátban figyelmeztetem öket, vagy az a baj, hogy igazságot teszek?
tudod: van sapka, akkor az a baj - nincs sapka, akkor meg az...
No, azért annyira nem bonyolult a dolog, hogy „tündéreket” keverjünk bele. Szoktál te ennél fogósabb rejtvényeket is feladni.
Nem hiszem, hogy ne értenéd, miről van szó:
Miközben egyikeket biblikusan privátban figyelmezteted, a másikoknak pedig szurkapiszkákkal döfsz az oldalába nyilvánosan, akkor – ha az un. „igazságosztás” ennyire nem megy elfogulatlanul, - talán nem kellene tenned.
Ja, a biblikusság… - ha már szó szerint veszed - ennél azért tovább is megy a Biblia.
Ha hallgat rád a te atyádfia, megnyerted őt.
Ha nem, akkor figyelmeztesd őt négyszemközt még ezerszer?
net2rist írta:
erre most no comment... szíved joga a "lelkek megítélése" (főleg, ha úgy érzed, hogy erre van karizmád...)
Erre most a „karizmatikus” kérdés az lenne, hogy a rántották ehetőségének megítéléséhez vajon kell e valami különleges lelki ajándék? Szerintem nem. Elég a józanság.
net2rist írta:
rendben, ezen ne múljon, az elsö KIFEJEZETTEN "karizmatikus élmény":
Egy vidéki város református gyülekezete hívott meg egy evangélizációra (nevet-helyet szándékosan nem mondok). A Budapesti Autonóm Gyülekezet gospel-csapata és lelkésze voltunk a meghívottak. A lelkész számomra is meglepően "visszafogottan" prédikált, a saját megtérését mondta el, legalább én is hallottam egyszer, nagyon áldott prédikáció volt. A dicsőítés is jó volt nagyon, amin viszont NAGYON meglepődtem: az Istentisztelet végén egyszercsak megjelent egy SOR, akik azt kérték, hogy imádkozzon értük lelkész barátom... ERRE nem számítottam
Az imádkozás is rendben zajlott, ha nem is mindig csendben, de közben "függöny szerepet" is betöltve folytattuk a dicsőitést.
És ha már lúd, legyen még kövérebb: egyszer velem is elöfordult, hogy egy konfirmandus csendeshét egyik napjára meghívtak "előadónak" (többi napra is evangélikus, baptista, stb lelkészt hívtak, tehát "belefértem")
nagyon áldásos volt "belülröl nézve" is az alkalom, a fiatalok arca-figyelme-nyitottsága most is előttem van
egy aranyos adalék még: visszajutott hozzám az infó, hogy a helyi lelkész felesége külön azért is megdicsért, hogy a "szellemezés" helyett a Szentlélek szót használtam (én magam észre se vettem)
Erről beszéltem Ha ilyen hozzászólásokat is tudsz, akkor miért is nem……
net2rist írta:
nem, nem érzem...
azt érzem, hogy például VELEM bajod van, azt viszont már sajnos sehogy se tudom megérteni, hogy MIÉRT...
(amúgy a történetben NEM Imre bácsiról van szó, bár természetesen ismerem öt IS, meg még vagy 6-8 karizmatikus református lelkészt... elég szomorú, hogy - ezek szerint - ö az EGYETLEN ismertebb név ezügyben az egyházon belül...)
Net! Hogy mi a baj veled, már annyian leírták, nem látom értelmét az ismétlésnek. Ha akarnád, ezt is megértenéd.
Annyi a probléma, hogy vannak, akik nem tudják elviselni, ha úgy bánnak velük, mint ahogyan ők másokkal.
Szabó Imre bácsira azért gondoltam, mert (ha jól emlékszem) te említetted valamelyik hozzászólásodban, hogy ismered – innen a következtetés.
De íme az általánosítás eredménye egyetlen hozzászólás alapján: –
Net: „elég szomorú, hogy - ezek szerint - ö az EGYETLEN ismertebb név ezügyben az egyházon belül...”)Pedig nem… (volt rajtam sapka?)
Nem csak 6-8 karizmatikus lelkész van a Ref. Egyházban. (Hozzáteszem, teljesen egyetértek Paulerre, amikor karizmatikusok alatt nem csak a nyelvekenszólókat érti.)