Lukács 1.46.-56.
Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké." Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.
- Mária az Urat dícsérte, hogy a Megváltó benne fogan és ebből a sok jóból semmit sem tulajdonított magának, csak az örömöt
- milyen jó olvasni, hogy Mária ismerte az Urat, tudta, hogy kiben bízik, mit tett már eddig is Isten az Ő népével és tudta, hogy Isten nem most kezd el egy új történetet, hanem a sok ezer évvel ezelőt tett ígéretét váltja valóra Máriát használva
- milyen ez az Isten, akit Mária megszólított a fenti imádságában, mit érzett és gondolt MÁRIA Istenről?