Amikor Krisztusban vagyok, akkor még arra is van erőm, hogy beteg szívvel éljek.
De arra is, hogy megműtsenek és arra is, hogy gyógyuljak.
MINDENRE van erőm a Krisztusban, néha szerintem a "mindenre" szót nem értjük (éljük?) igazán.
Ha a lelkész nem kapott olyan lelki ajándékot, ami által képes gyógyítani az EMBERT, akkor szerintem küldheti akár pszichológushoz az illetőt.
Azt tudom, hogy a lelkészünk mesélte, hogy ő inkább egy olyan lelkész segítségét kérte egy sátánista fiú esetében, aki erre ajándékot kapott.
Net, ez egy gyönyörű példa arra, hogy az Úr Jézus hogyan gyógyít, hogyan használja fel a környzetet, az embert, a rossz dolgokat is a gyógyulás érdekében.
Gondolj bele.
Leprás, kitaszított, tisztátalan, elfordult tőle még a "normális" ember is, ha mentek az úton előre kiáltották "Vigyázzatok, leprás vagyok".
Erre mit tesz Jézus?
Csak annyit mond nekik, hogy menjetek a nép legtisztábbjaihoz, oda, ahova alig ment be még a "normális" halandó is, azok közé küldte a betegeket, akik a nép szerint is felettük áltak tisztaságban.
Ezek a leprások meg ahelyett, hogy elkezdték volna kérdezni, hogy "Mi van? Hát nem látsz? Mi leprások vagyunk, ők meg a tiszta papok, hát nem tudod, hogy ebből probléma lesz?", egyszerűen JÉZUS SZAVÁRA elindultak a templom felé. Aztán szép lassan leesett nekik útközbe, hogy mi a szitu, hogy van Valaki, akinek a SZAVÁRA képessek voltak átlépni, valami átléphetetlent.
És ez történik a megtéréskor is, amikor az ember bűnei ellenére, leprás teste és lelke ellenére elkezd elindulni a Szent, Tökéletes Isten felé.
És menetközben érti meg, hogy aki elindította és aki várja, Ő tényleg más, mint minden más Isten és így "útközben" gyógyul.
Így gyógyít MA IS az Úr Jézus.
A pszichiátria ember ismeretből sokszor előbbre jár, mint amit a lelkészek ismernek az emberből (sajnos), de nincs Isten ismerete és ez nagy baj, mert egy bizonyos szint után tehetetlen.