köszi, Indu-/ csak a pontosság kedvéért jegyzem meg, hogy ezt a sziklakertet nem magunknál készítettük, hanem a fiam épülő háza elé.

Ez az igazi öröm!

Amikor útközben a rendőr megállít, és igazoltat, az akkor is stresszes, ha éppen nem léptük túl a megengedett sebességet, mert ugye, azért az is megtörténhet,hogy addig keres, amíg talál valami kivetnivalót..
Ennek az érzésnek az ellentéte jár át, amikor becsenget egy egyenruhás rendőr, pisztollyal, bilinccsel az oldalán- megrendelőként, s akkor én kérem az adatokat: s ő mondja, mint egy kezesbárány...

tavaly határoztam el ténylegesen, hogy változtatok az életemen. akkor határoztam el, hogy kitanulok egy új szakmát, CNC-tanfolyamot kezdtem el tavaly ősszel. azóta rengeteget fejlődtem, Isten kegyelméből február óta CNC-s munkahelyem van. és annyira jó, hogy napról napra ér vmi kis apró szakmai siker. életemben februárban láttam először esztergagépet, ma meg a nagy átlagnál jobb időt futottam, mert kicsit bele kellett húzni. egyre jobban tetszik az egész, ahogy beleásom magam, napról napra jobban tetszik ez a szakma. megtaláltam azt, amit életem végéig szívesen fogok csinálni. ezért(is) mindig hálát adok.

Tengerszem, ez nagyszerű, csak így tovább! Egy jó szakember aranyat ér.

Vérbeli üzletemberek ezek a magyarországi roma fiatalemberek, akik ütött-kopott kisteherautóikkal megállnak az utcán , dudálnak- kiabálnak: zemjáki, cibulo.
-Almájuk nincs? érdeklődöm, s addig beszél, amíg veszek pár zsák krumplit -igaz, hogy a nagyáruházakban olcsóbban be tudjuk szerezni- de segítsük inkább a magyar mezőgazdaságot...meg szép is a "zemjakija" , az is igaz.
Megegyezünk, mikor, mennyiért, milyen fajta almát hoz. A megbeszélt időben nem jön- jön viszont egy másik csapat- akikkel szintén megegyezem, mikor, mennyiért hoz nekem szép piros almát.
Eltelik két hét is, amikor hallom a nagy dudálást. A férjem már küldi is el őket, mikor megállítom- várj, én itt rendeltem valamit.
A forint árfolyamát napra készen tudja, de arra már másként emlékezik, mi mennyiben egyeztünk . Kis alkudozás után- ami csak a jó hangulat kedvéért folyik, nyélbe ütjük az üzletet.
- És valamilyen más gyümölcsöt vagy zöldséget ne hozzak?-ajánlkozik..-káposztát esetleg..
-Sajnálatos módon jön ez a - a hangjában olyan együttérzéssel hajol hozzám közelebb a társa, hogy szinte megdermedek: mi az a tragédia, ami felém közelít, ő tud róla, én meg nem..
jön ez a Mindenszentek- koszorút ne hozzak?
- köszönöm, nem, azt máshogy oldom meg-lélegzem fel...

Van , amikor úgy tűnik: egyhangúak a napok. Jóformán csak a családtagjaimmal találkozom...
Ma viszont egy különleges nap volt. Reggel fél nyolckor csengett a telefon: Csehországból hívott a lányom, hogy nem működik a netje, pedig a húga Kanadában várja, hogy "beszélgessenek "pont most. - valahogy értesítsem.
Felhívtam hát Kanadát, és leadtam az infót..
Délután újra cseng a telefon- csak azt figyeltem, valami hosszú szám- megint Nomi lesz? nem, Amerikából hívott egy számomra kedves ismeretlen ismerős-a fiam pótmamája volt tavaly nyáron- de mivel Dani még suliban volt, ezért mi kihasználtuk a lehetőséget, s elbeszélgettünk egyről-másról.
Mostanában már nem akad számomra munka a műhelyben, de ma lehívott a férjem, egy kicsit kellett segíteni.
Dolgozgattunk-... megint csengett a telefon-a harmadik lányom hívott Pozsonyból- ez azért volt újság, mert inkább levelezünk, vagy én hívom őt. De most fontos megbeszélnivalója volt, így felhívott-..
Még csak négy óra van, s van még pár ismerősöm a nagyvilágban..nem akar még valaki felhívni?

én felhívnálak, de nemtom a telefonszámod.

Kedves vagy, csak vicceltem.

Ez fontos!

http://www.youtube.com/watch?v=FizHabx9 ... re=related

Meglepetés

A fiam érettségizik az idén, ebből következik, hogy el kell döntenie, melyik egyetemet célozza meg. Ez viszont jelent egy kis papírmunkát, utánajárást, amire éppen nem volt ideje. Sítanfolyamra indult- s így a jelentkező ívek kitöltése, lepecsételtetése ránk, itthonmaradtakra testálódott..
Meg is tettük a szükséges lépéseket, amikor jött egy telefonhívás valahonnan a sípályáról- hogy az egyik adatot rosszul írtuk be! újra kell kezdeni az egészet, mert a hét végén- mielőtt még hazaérkezne, letelik a beküldési határidő.
Nagyokat hümmögve legyőztem alaptermészetemből fakadó kirohanásomat,inkább nekifutottunk újra a kötelező köröknek.
A békés hangom gyanús volt így is a fiacskámnak- jobban ismer ő engem, mint gondolnám- még a hét folyamán érdeklődött: "anya hogy reagál a dolgokra?"
Mikor hazaérkezett, egy frissensült kuglóffal fogadtam. Majszolgatta, élménybeszámolózott, majd amikor biztos volt benne, hogy nem csinálok ügyet abból, hogy egy ilyen fontos dolgot el kellett volna intéznie idejében, hirtelen megkérdezte:
-Nem sértődsz meg, ha mondok valamit?-
Micsodaaa? mit véthettem, amit ha felemleget, esetleg sértődéssel válaszolok?- /ezután, hogy így csávában hagyott, s mi szépen, rendjén elintéztünk mindent/
-Megint elfelejtetted a névnapomat.-
Ahh..hát ez sajnos igaz..mikor is volt?...de sok minden volt aznap!..- persze, ez nem mentség, ráadásul nem először fordult elő...kénytelen leszek egy listát írni, hogy a jövőben kivédjem ezeket a figyelmetlenségeket.

Hirdetés a neten:

"Életmód könyvek Női egész-ség - A női betegségek 15% engedményel. Rendeljen! "


még mit nem! betegség még árengedménnyel sem kell. Van elég ingyen ..

Egy forró nyári napon csengetett be először M.a feleségével.A fiam ment kaput nyitni, majd visszafutott:- valamilyen CD-ket árulnak, angolul beszélnek.-
- Küldd el őket, semmit nem vásárolunk.-
-Azt mondják,hogy keresztyének.-
Na, erre már én is lefutottam, s pár percnyi kapuban ácsorgás után behívtam őket. Igy ismerkedtünk meg, egy keresztyén misszió munkatársai voltak. Amíg itt laktak a városban, időnként meglátogattuk egymást- egyszer ők jöttek, másszor mi mentünk hozzájuk. Beszélgettünk,/már amennyire megértettük egymást- valamelyik gyerek mindig fordított/ Igét olvastunk, előkerült egy gitár is, mindig öröm volt, amikor rátaláltunk egy-egy énekre, amit mindkét család ismert.

Aztán elköltöztek, áthelyezték őket.
Egyik nap hív a fiam: - gyere anya, nézd meg ezt a mailt, még jó, hogy nem töröltem ki rögtön..-
M. jelentkezett, hogy a városban van, szívesen meglátogatna.
Megérkezett a megbeszélt időpontban, egyedül -a felesége pár éve meghalt.
Most sem sokkal jobban értettük egymást, de azért a tolmácsaink segítségével visszapergettük az elmúlt évek fontos eseményeit.
Olyan jó volt újra együtt lenni!
Másnap a vezetékes telefonon keresztül mégegyszer búcsút intett- s én elmorfondíroztam magamban: jó "GPS"-e van M.nek- hajdanán megtaláltak minket a város egyik félreeső utcájában...most megtalálta a fiam cégi mailcímét, ami akkor még nem létezett, amikor 7 éve elmentek..aztán megtalálta a vezetékes vonalunkat is..nos, aki keres, az talál,s a zörgetőnek megnyittatik...

Egy mai anya dilemmája

Kaptam az egyik lányomtól egy linket:www.akosatorobi.sk. Azt már megszoktam, hogy ékezetek nélkül is lehet olvasni...sasszemnek sem vagyok már mondható,/ de azért csak végszükségben teszem fel az olvasószemüvegemet./.
első ránézésre csak az eleje meg a vége volt értelmes: ákos .. robi- az, hogy a pont után sk van, elkerülte a figyelmemet.Ki lehet ez az Ákos-Robi páros
Kíváncsian kinyitottam az oldalt, s egy jót nevettem magamon, mert ez egy szlovák nyelvű oldal volt,oktató segédanyaggal,ún.tutoriál "Hogyan készül?"-lehetne a magyar megfelelője.

Ahogy nézegettem a témákat, lassan feltámadt az anyai féltékenységem: hát...ez jó dolog..lépésről lépésre mindent leír...hmmm ..de az én lányaim akkor ezentúl nem azt fogják mondani, hogy : ezt mind anyától tanultam, hanem ettől az Ákostól meg Robitól. .
Hogy fogom a még itthon tartózkodó tinijeimet rávenni, hogy délelőtti program: főzés anyával?
-majd megtanuljuk a netről-hárítanak el ezentúl, valószínűleg..

Na, azért még jó, hogy van ilyen mondás is: "gyakorlat teszi az embert mesterré"- tehát mégiscsak lesz alapja, hogyan vezényelem a konyhába a jövő háziasszonyait.

A hétvégén családi nap volt nálunk a gyülekezetben, téma az internetezés, főleg a gyermekek körében...