Jn 8,51
Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha."
 Jn.11,25-26

"Meghalni és halált látni, két különböző dolog.
E különbséget Isten Igéje teszi.

A keresztyénnek Igéje van, ezért nem lát, nem ízlel halált. Nem érzi, nem fél tőle,
hanem csendes nyugalommal megy eléje, mintha nem is halna meg, hanem csak elaludnék.
Nem lát halált, hanem életet és Krisztust az Igében.

-A keresztyén ember elalszik a halálban, s által bemegy az örökéletbe.

Az istentelen pedig kimegy az életből, s örök halál a sorsa."
Luther Jök 405

Kedveseim, meghalni nagyon jó, "Az élet nékem Krisztus, a halál nyereség, Ő az én reménységem, kezdetté lesz a vég." A földön csak szenvedés és kínlódás van. Az élet és a halál olyasmi, mint az óvoda, ahol jól eljátszik a gyermek, de ha jönnek a szülei, boldogan hagyja ott, mert tudja, hogy velük jobb helyre megy. Aggódni meg nem ajánlatos, csak árt. A földi örömök (már akinek vannak), bizonyára kis vacakságok a mennyeihez képest, feltéve, ha bejutunk - de ezen sem érdemes rágódni, úgysem tudjuk előre.

Gyereke válogatja. Van olyan, hogy annyira belefeledkezik a játékba, hogy nem nagyon akarja otthagyni azt a homokozót.

Üdv
nX

Meg aztán a felelősség kérdése... Melyik életciklusban vagyunk? Mert ha gyermekeink kirepültek, egyedül üldögélünk a kandallónál, akkor talán könnyebb örvendezve a halálra gondolni. Ha pl. két kicsi gyereke van az embernek, akiket még szeretne felnevelni, (nem utolsó sorban hívőnek tudni!) biztos úton látni, akkor meg nehezebb.

Az élet bonyolult

Kedves Indu,

bármelyik életciklusban lehettem volna, a halál soha nem jött volna rosszkor, kisgyermekeim is bizonyára jobban jártak volna nélkülem. Nagyon félek, hogy csak bajnak maradok a nyakukon, már nagyon ideje lenne eltünnöm innen.

hát akkor... őszinteség, oké?

attól tartok, hogy a fórumozók nagy része jobban járt volna enélkül a beírás nélkül, még akkor is, ha MOST valóban így érzel...

(ne érts félre, NEM azt mondtam, hogy EGYÁLTALÁN a beírásaid nélkül! csak erről az egy mondatról beszéltem!)


ugyanakkor azért engedd meg, hogy a mondatod TÉNYállítását kicsit kétségbe vonjam! magát az ÉRZÉST nem vonom kétségbe, mindnyájan átélünk negatív érzelmeket időnként...

viszont a szóban forgó "kisgyermekek" 50%-át közelről ismerve állíthatom: NEM jártak volna jobban nélküled! SŐT! (nyilván VELED is járhattak volna jobban, a saját gyerekeimmel is másképp csinálnék sokmindent, ha újra kezdhetném... de ettől függetlenül egy AKÁRMILYEN család is sokkal jobb, mint egy SEMMILYEN!)

Kedves Eszter!
Ismerem ezt az érzést. Amikor alatta vagyok, úgy érzem, soha nem lesz vége. Aztán jön egy könnyű szellő, és elfújja. Néha elég csak megbocsátani, vagy bocsánatot kérni (nem tudom, erről van-e szó).
Az Úr áldjon és őrizzen!

Kedves Eszter!

A kiszolgáltatottság érzése emberileg nagyon rossz, de Isten Országában ez egy alapvető tulajdonság.
Tudom, hogy ez nagyon nehéz út (én magam sem szeretem ezt az érzést alapban), de hidd el, hogy a kiszolgáltatott ember is lehet Isten eszköze, épülés a másik ember számára.

Ezért nyugodtan és bátran öregedj csak, amíg az Úr adja.

Péter

Kedves Eszter!

Már a képmutatás topikban gondoltam rá, hogy milyen jó lenne, ha műszerrel kimutatható lenne, /mint valamilyen vérvizsgálat/: milyen kivel-kivel a valóság, s ehhez képest az ember hogyan értékeli saját magát. Most nem arra a rétegre gondolok, aki magasan maga fölött úszik az önelégültségben, hanem azokra, akikből hasonló gondolatok törnek elő, mint amit te is leírtál.

Az eddigi /régebben is voltak hozzászólásaid/ hsz-id alapján nekem olyan " képem" van rólad, hogy nagyon is pozitív tagja tudsz lenni egy csapatnak.
Ha most tudatosítod, hogy valamit helytelenül tettél a gyerekeiddel, még van lehetőséged rendbetenni. Az a legszörnyűbb, ha valaki megközelíthetetlenné válik- sem gyógyítani, sem gyógyulni nem kíván már.

Az öregségben pedig, ahogy közeledik, tetszik-nem tetszik, tudomásul kell venni, hogy bizony teherként maradunk a gyerekeink nyakán. Próbáljuk meg hát amíg van rá szellemi-fizikai erőnk ezt a terhet minél elviselhetőbbé tenni.Van számos jó megoldás, csak meg kell találni a számunkra legmegfelelőbbet.

({)

Kedves Eszter!
Ez a vélemény engem megdöbbent.
Itt többről lehet szó mint puszta véleményről, ez ellenkezik az egészséges életösztön és a környezetünk iránt való felelőségtudattal.

Főleg ez a mondatod: már nagyon ideje lenne eltünnöm innen. ennek mi lehet a hátterében?

Kedves Eszter!

Mindnyájunknak lehetnek, vannak negatív lelki mélységei, elkeseredett gondolatai. De ha csak magunkra nézünk, úgy járunk, mint Péter, aki addig -Jézus engedélyével- a vízen járt, mint Ő,- viszont amint levette a tekintetét róla és a körülvevő hullámokra, tátongó mélységekre nézett,... el kezdett süllyedni.-

-Ebben a pillanatban két lehetősége volt,- továbbra is önmagára és a lefelé húzó örvényekre nézni félelemmel,- és végleg elsüllyedni, vagy újra felnézni Jézusra és segítségért kiáltani.

-Péter a jobb részt választotta - segélykiáltással fordult az Úrhoz, -aki hatalmat adott neki a vízen járásra, de a hullámokat nem simította el a lábai alól,-- és Jézus "azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és ezt mondta neki: "Kicsiny hitű, miért kételkedtél ?"


Imádkozom érted,
szeretettel
Loisz