Idézet:
Kol 3,19 Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántok keserű kedvűek.
Keserű kedvűek! Hanem akkor milyenek legyünk a feleségünkhöz?
Én nagyon szeretem a gyermekemet, amikor viccel velem. Pontosan tudom róla, hogy tiszteletlen, vagy viccel, mert ismerem.
Jókat szoktunk nevetni, de csak ha jó a kapcsolatunk.
A Szentség kirekeszti a humort, a viccet?
Azt gondolom, hogy igazán azzal tudok jókat nevetni és viccelődni, akit TISZTELEK, akit SZERETEK!
Egyébként tényleg Fiónát akartam írni, bocs
Talán a szeretetemet így is érzed, mert számomra az ő szerepe sokkal tiszteletre méltóbb, mint Barbi
Idézet:
de a bibliai történetek tekintetében nagyon óvatosan bánnék a humoros jelző kiosztásával. Egészen egyszerűen azért, mert másképp ítélhetjük meg a történeteket, és akár meg is botránkoztathatjuk azt akinek „ez szent hely, ahol a saruit is le kell oldani”. És ez nem törvényeskedés, egyszerűen a szabadság biztosítása a helyzetek megítélésére vonatkozóan.
Igen, ezzel is egyet értek. A Bibliában vannak nagyon komoly üzenetek, amik a lehető legkisebb mértékbe sem viccessek. (pl. Krisztus szenvedése)
De vannak Isten hatalmát és szeretetét bemutató események, amik nagyon viccessek.
Mit gondoltok erről?
Eszter 6.
4. Akkor monda a király: Ki van az udvarban? (Mert Hámán jöve a királyi ház külső udvarába, hogy megmondja a királynak, hogy akasztassa fel Márdokeust a fára, a melyet készittetett néki.)
5. És felelének néki a király apródjai: Ímé Hámán áll az udvarban. És mondja a király: Jőjjön be!
6. És beméne Hámán, és monda néki a király: Mit kell cselekedni azzal a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván? (Hámán pedig gondolá az ő szívében: Kinek akarna a király nagyobb tisztességet tenni, mint én nékem?)
7. És monda Hámán a királynak: A férfiúnak, a kinek a király tisztességet kiván,
8. Hozzanak királyi ruhát, a melyben a király jár, és lovat, a melyen a király szokott ülni és a melynek fejére királyi koronát szoktak tenni.
9. És adják azt a ruhát és lovat a király egyik legelső fejedelmének a kezébe, és öltöztessék fel azt a férfiút, a kinek a király tisztességet kiván, és hordozzák őt a lovon a város utczáin, és kiáltsák előtte: Így cselekesznek a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván.
10. Akkor monda a király Hámánnak: Siess, hozd elő azt a ruhát és azt a lovat, a mint mondád, és cselekedjél úgy a zsidó Márdokeussal, a ki a király kapujában ül, és semmit el ne hagyj mindabból, a mit szóltál.
11. Előhozá azért Hámán a ruhát és a lovat, és felöltözteté Márdokeust, és lovon hordozá őt a város utczáján, és kiáltá előtte: Így cselekesznek a férfiúval, a kinek a király tisztességet kiván.