Indu írta:
Szerintem ha Sára azt mondta volna, hogy bocs, de nem fogok lefeküdni a fáraóval - hát nem tudom, lehet, hogy az ókorban nem szabadott ilyet mondani a férjnek, de mai fejjel nem tűnik valami elvakult engedetlenségnek. Persze, ha Sára erős hite volt mögötte, hogy Isten meg fogja szabadítani ebből, akkor oké. De ha csak sodródtak az eseményekkel, akkor azt gondolom, lett volna más jó választásuk is.
Üdv:
Indu
Hogy Ábrahám és Sára történetét megértsük, szükség van az akkori történelmi háttér, szokások ismeretére is.
Az "uralkodók” háremébe nem volt olyan egyszerű bekerülni. A kiszemelt "ara" egy felkészítési időszakon kellett, hogy átmenjen, ez hónapokig eltarthatott, lásd és vö. Eszter könyve:
Eszt. 2,12
Egy-egy leányra akkor került sor, hogy bemenjen Ahasvérós királyhoz, ha letelt a nők számára előírt tizenkét hónap, mert ennyi ideig tartott a szépítésük. Hat hónapig mirhaolajjal szépítették őket, hat hónapig pedig balzsamokkal és más női szépítőszerekkel.Ábrahám és Sára tisztában volt az „udvarokban” lévő szokásokkal, valamint rendelkeztek Isten ígéretével, Ábrahám ezért "merte" meglépni ezt a lépést.
Sára hite abban nyilvánult meg, hogy hitt a férje „Hitében”, és igaza volt, mert miután Ábrahám imádkozott, Isten gondoskodott róla, hogy a fáraó megértse, Sárához egy ujjal sem érhet hozzá.
Tehát Sára nem feküdt le a fáraóval, Ábrahám nem dobta oda koncként a feleségét, hanem igaz embernek bizonyult ebben az esetben is.