Azért követem Jézust, mert... jobban szeretnék hasonlítani azokra az ismerőseimre, akik alázatosak, ha magukról van szó, segítenek másoknak sokkal jobb véleménnyel lenni magukról, és nagyon büszkék arra, hogy hozzá tartoznak
Megmelengeti a szívét, ha alázatos emberrel találkozik? Nekem igen. És Ön, személy szerint, alázatos? Én igen, a számtalan nyilvánvaló ok ellenére, ami ez ellen hat. Hát nem döbbenetes, hogy valaki, aki olyan tehtséges, mint én, a szerénységnek szintén oly magas fokát érje el? Komolyra fordítva a szót, biztos Ön is egyetért azzal, hogy a valódi alázat kivételesen vonzó erény. Én olyan alapvető önbizalomhiányban szenvedek, hogy soha nem fogok azoknak a mások életébe napsugarat vivő embereknek a csoportjába tartozni, akik rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal. Volt szerencsém azonban néhányukkal találkozni az életem során, és ezek a találkozások mindig jó hatással voltak rám. Második ausztráliai utunk során, példának okáért, találkoztam egy Péter nevű emberrel, aki munkás éveit Queensland állam különböző gyülekezeteiben töltötte mint metodista lelkész, és most, hatvanöt évesen nyugdíjba vonulás előtt állt. Péter okosabb, érzékenyebb és bizonyíthatóan tapasztaltabb volt, mint amilyen én valaha is leszek, és mégis rendelkezett azzal a ritka és különleges ajándékkal, hogy akivel csak kapcsolatba került, azt sokkal jobb érzés töltötte el magával kapcsolatban, mint amilyennel általában viseltetett önmaga iránt. Amikor az autójával a felé a gyülekezet felé hajtottunk, ahová meghívott előadni, éreztem, ahogy az önbizalmam szárba szökken és virágba borul bátorító stílusa finom záporának hatására. - El nem mondhatom - jegyezte meg, és hangja egy izgatott kisfiúéhoz hasonlított -, mindenki el van ragadtatva attól, ohgy ma te jössz hozzánk előadni, és hogy mennyire hálásak vagunk Istennek, amiért lehetővé tette Bridgetnek és neked, hogy eljöjjetek a világ túlsó végéről, és ilyen különleges módon szolgáljatok nekünk, kiéhezett ausztráloknak.
|