Ide teszem be a hozzászólást, merthogy ez egy nagyon érdekes kérdése a társadalomnak-politikának és gazdaságnak és a másik topikban senkit sem érdekelt a téma, a bekopizott cikk.
Tömören és támadhatóan arról van szó (majd lefedem linkkel is a dolgot), hogy ie. x-edik században élt Kínában egy tudós-filozófus, aki az önzés elméletét hirdette. Az akkori királyság erre az eszmei útra állt rá. Könyörtelenség, haszonhajsza és kíméletlenség jellemezte az akkori kínai korszakot.
Ekkor jelent meg többek között Konfuciusz, aki az emberség, erkölcs, jóság vezérelvei szerint gondolta a társadalom jobb életvitelét megvalósítani. Az eszmerendszerének, idearendszerének fontos gyakorlati része volt, hogy az erkölcsösséghez hozzátartozott, hogy az állami hivatalnokok csak iskolák letétele, vizsgák letétele után juthattak hivatalhoz. Ezzel mintegy garantálva, hogy a legjobbak kormányoznak.
A következő kínai uralkodó be is vezette ezt a rendszert, amely az angolok félgyarmatosításáig kitartott. Csak az juthatott több mint 2000 éven keresztül hivatalhoz, aki a konfuciánus erkölcsről, értékekről vizsgákon tett tanúbizonyságot. Innen vezethető le, hogy az egyházszakadást követően nyugaton kialakult kapitalizmus Kínában nem fejlődhetett ki.
A fentiek miatt érdekes az alábbi cikk, amely szerint van olyan irányzat a távol-keleti országban, amely alapján teoretice Kína megpróbálja az elszabadult szellemet visszazárni a palackba.
Hozzáteszem még azt a Karl Popper által hangoztatott tételt, hogy a demokrácia nem a legjobbak uralmát jelenti, hanem azt, hogy a rossz uralkodót (miniszterelnököt, elnököt, stb) hogyan lehet a legkisebb erőszak mentén kipenderíteni a hatalomból.
Az alábbiak szerint Kína nem kisebbet próbálna megvalósítani, amelyet Platon az Államában megfogalmazott (egy rosszul sikeredett utópikus modellben be is mutatott), amely azóta is vitatéma. Miszerint az államot a legjobbaknak kell vezetnie.
Idézet:
A konfuciánus értékek iránt mind nagyobb érdeklődést mutatnak az egyetemi körökben és a kínai "civil társadalomban". Konfuciusz egyes hívei még alkotmányos reformok gondolatát is felvetik a politikai rendszer humanizálására - ecsetelte Bell.
A nyugati megfigyelők nehezen fogadják el annak a gondolatát, hogy a konfucianizmus nyithatna utat a humanista és progresszív politikai reformok felé az ázsiai országban. Ez érthető annak fényében, hogy a 20. században Kínában mind a haladó, mind a marxista ideológia a Nyugatra hivatkozott, ami persze hízelgett a nyugatiaknak. Így hát kevéssé lelkesednek azért, hogy Kína ma saját hagyományaival akar büszkélkedni.
A konfuciánus reneszánsz nem teljesen ellentétes a nyugati liberális erkölccsel, ugyanakkor alternatívát kínál a nyugati politikai erkölcs helyett - írta a szakértő, hozzáfűzve: ezt sokan tévesen úgy értelmezik, hogy a nyugati demokrácia kisebb elfogadottsága a tekintélyuralom nagyobb mértékű elfogadását hordozza magában. Ez a szembeállítás azonban a szerző szerint bezárná a konfucianizmus által inspirált politikai reformerek előtt feltárulkozó, biztatónak tűnő távlatokat.
A konfuciánus reformerek hívei a nagyobb kifejezési szabadságnak, viszont nem a választási versengést tekintik a megfelelő mechanizmusnak a legfőbb vezetők kiválasztására. Olyan politikai eszméket szorgalmaznak, amelyek nem csak a nemzeti szavazóbázist vennék tekintetbe, hanem mindazok érdekeit, akiket a kormánypolitika érint - beleértve a jövő nemzedékeket és a külföldieket is. Ehhez szerintük a legméltóbbakat kell a vezető posztra emelni.
Az utóbbi évtizedben a konfuciánus értelmiségiek politikai javaslatai főleg a demokrácia "nyugati" és a meritokrácia (az érdemeken alapuló elit) "konfuciánus" értékeinek összebékítésére irányultak, egyebek között pályázati úton, vizsgák révén kiegészített törvényhozások létrehozásával, a megválasztott törvényhozók vizsgáztatásával vagy éppen a választók konfuciánus kultúrájának értékelésével.
Mindez fantáziálásnak tűnhet, de nem feltétlenül irreálisabb törekvés, mint a nyugati típusú liberális demokráciába történő kínai átmenetre vonatkozó egyéb forgatókönyvek. Politikai értelemben az emberek többsége azt gondolja, hogy Kínának jobban kellene hasonlítania a Nyugatra. "De eljöhet a nap, amikor talán mi fogjuk remélni, hogy a Nyugat egyszer majd jobban hasonlít Kínára" - zárta okfejtését a professzor.
http://www.mult-kor.hu/20100511_meno_le ... ta_kinaban
:
