Azért követem Jézust, mert makacsul ragaszkodik az igazsághoz és a pontos fogalmazáshoz
Egész életem egyik legmagasztosabb élménye az volt, amikor hallottam, amint a saját feleségem megkérdez egy idősebb francia parasztot, hogy lenne-e valamikor a jövőben lehetőség arra, hogy kibéreljen egy sávot a hálószobájából. A továbbiakban teljes komolysággal kifejtette, hogy ez a felállás csupán csekély kellemetlenségekkel járna, mivel biztosítaná, hogy kettejük területe közé egy kicsi, ám e formás kerítés kerüljön. Az idős francia a bizarr ajánlaton való megrökönyödésében a szemöldökét ráncolta és a fejét vakarta, nem volt ugyanis tudatában annak az extra információnak, hogy Bridget, aki általában elég jól beszél franciául (sokkal jobban nálam), felcserélte a "mező"-t és a "hálószobá"-t jelentő francia szavakat. Lovagiasság ide vagy oda, meg kell jegyeznem, hogy mikor az idős francia úr rájött, miféle téveés történt, arckifejezése úgy felerült, mint amikor kisüt a nap a Francia Alpokban.
Könnyű hibát véteni (
). Íme egy másik példa.
Az előző lelkészünk új állásba készült. Amikor utoljára tartott nálunk úrvacsorát,abban a templomban, ahová Bridgettel jártunk, érdekes nyelvbotlása volt. Magam is megtapasztaltam, hogy egy érzelmileg nagyon is túlfűtött alkalmon, vagy ha valami hivatalos eseményen túlcsorulnak az érzelmek, az ember nyelve még a legegyszerűbb szavaknál és kifejezéseknél iskönnyen összecsomózódik. Talán csak én voltam az egyetlen, aki észrevette a műfaj eme példáját, de mindenesetre azon alkalmak egyike volt, amikor az apró tévesztések nem számítanak. A pap annál a gyönyörű bibliai szakasznál járt, ami így kezdődik: "Az Úr Jézus azon az éjszakán, amikor elárultatott..."
A kenyérről szóló résszel nem is volt semmi gon, de ezután szeretett vezetőnk figyelme ellankadhatott, mert teljes komolysággal a következőt mondta: "Hasonlóképpen vette a poharat, miután vacsoráltak, hálát adva megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: 'Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére...'."