A samáriai asszony így szólt Jézushoz:
Ján. 4,20-24
"A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell.
Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljön az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók közül támadt.
De eljön az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók szellemben/lélekben és igazságban imádják az ATYÁT: mert az Atya is ilyeneket keres az Ő imádóiul.
Az Isten Szellem/Lélek: és akik Őt imádják, szükség, hogy szellemben/lélekben és igazságban imádják."



-Jézus az asszony szavaira :"Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell" felvilágosítja az Ő evangéliumáról: az Atya imádása nem helyhez kötött.

-Meg is magyarázza, miért, - mert:


-Ha Isten maga Szellem/Lélek, a Vele való kapcsolatfelvételhez -imához- is szellem/lélek kell.
"Isten Lelkének dolgait csak a Lélek tudja megismerni.
Az Ige és az imádság által lelkem közösségbe kerül az Atyával - szellemben/lélekben."

-"és igazságban" - Jézus mondja: "Én vagyok az út, az IGAZSÁG és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis én általam.Ján 14,6

-Mivel Jézus az igazság és kijelentette, hogy általa lehet az Atyához jutni, ezért szükséges, hogy az IGAZI IMÁDÓK LÉLEKBEN ÉS IGAZSÁGBAN IMÁDJÁK AZ ATYÁT, vagyis Krisztus által.
(Luther imája így kezdődik:"Hálát adok neked mennyei Atyám, szeretett Fiad, a Jézus Krisztus által...")

Bocs, hogy nincs időm végig olvasni a topikot.
Az utóbbi napok egy gondolata számomra: nem legyőzni a másikat, hanem vele együtt imádkozni, lehetőség szerint őt elfogadni.
Az egyik tapasztalatom a felekezeti párbeszédben.