oké... nem akartam ebbe belefolyni, főleg nem rongálni Indu "pozícióját" azzal, hogy egyetértek vele
mindazonáltal egy kis SZEMÉLYES adalék, először egy blogból:
Idézet:
2011. MÁRCIUS 28., HÉTFŐ
por és homu vogymuk
(Te se vagy különb)
A zsidó, a katolikus meg én. Hamvazószerdán. Nem felejtem el sosem, és nem is szabad. Mert öröm volt a Mennyben.
Köszönöm, jól vagyok. Nem, nem írok mostanság. Nem is nagyon színházalok. Nem járom folyton a várost, nem is utazom és csak nagyon elvétve kacagok bele az éjszakába.
De sosem egyedül. Mert két bögre van az erkélyen, két kisszék és két párna.
És két majom üzenget folyton egymásnak a fürdőszoba-tükörre rajzolva.
Gyertek ide és nézzétek meg. Nézzétek meg és lássátok, hogy vagyok jól. Ne féljetek, gyertek bátran. Vagy kísérjetek el bevásárolni, kuktáskodjatok amíg főzök vagy üljetek mellém a templomban. Figyeljetek, jól, ne messziről kérdezzetek. Ha meg kérdeztek és válaszolok, higgyétek el. Ha nem hiszitek, minek kérdezitek?
Ha gyümölcs kell, tessék.
Ott térdel minden este a hátsó sorban, hajtja a fejét, veti a keresztet és csodálja a kántort. A másik meg ott kucorog mezítláb az esőben, éjjel a hideg kövön és mondja, mondja a shmát. Pénteken meg fogadja a szombatot.
Velem.
Egyszer mise, egyszer Sábesz. Így van ez jól, ebben hiszek. Én csak az Istenemmel szeretnék találkozni és meg is teszem, ahogy és amikor csak tehetem. Nem értem, te miért nem.
Mi az, hogy egyház? Mi a Krisztus teste? Mi a baj?
Nem értelek, pedig akarlak. Jaj, te meg csak csinálnál úgy, mintha akarnál engem. Nem irányítani. Érteni. Ne, ne csináld. Ne engem akarj érteni, hanem azt, akiről fennhangon beszélsz. Akihez felemelt kézzel énekelsz, akihez lehunyt szemmel beszélsz,beszélsz nagy szavakkal, akiről olyan sokat olvasol.
Jó az, hogy ennyi mindent csinálsz. Beszélsz róla, hozzá, énekelsz, olvasol.
Most egy kicsit hagyd őt, hadd mondja el amit akar. Nyisd ki a füled és hegyezd Fölfelé.
Ne tömd tele a borral meg a kenyérrel, az nem arra van.
Hát, itt vannak nekem ők. De ha ez nem jó gyümölcs neked..
Tegnap vettem almát, a spájzban jobb oldalt fentről a második polcon megtalálod
aztán a saját reakciómat idézném a blogból:
Idézet:
net2rist írta...
amikor a hugom megszületett... BORZASZTÓ krízist éltem át... 2 évesen ott ültem az ágy sarkában, és bömböltem (mert elvette egy játékomat): "nincsen nekem SEMMMIM!!!"
...EZ jut eszembe "Isten két népe" viszonyáról...