Kedves nemosinex!
nemosinex írta:
Ebben a Belga hitvallásban két alapvetően téves kiindulópontot is felfedezhetünk:
1) hogy létezik egy (vagy több) olyan egyház (vagy gyülekezet), amely a Krisztus által megtisztított, tökéletes és láthatatlan egyháznak a látható megfelelője.
2) hogy az ember tévedhetetlen annak megítélésében, mikor áll egy egyház evangéliumi alapokon.
Mindkét felvetéseddel tökéletesen egyetértek - mármint hogy itt a földön nincs, nem volt és nem is lesz tökéletesen tiszta egyház vagy gyülekezet, valamint hogy az ember nem tévedhetetlen. Azt viszont gondolom, hogy vannak igaz és vannak hamis egyházak, s hogy a kettõ között különbséget lehet tenni bizonyos jelek alapján. S ha lehet, akkor kell is. Ezt Isten minden hívõnek felelõsségévé teszi, mármint hogy megítélje, melyik egyházban (felekezetben, gyülekezetben) hirdetik tisztán az Õ Igéjét, hol imádják Õt helyesen, azaz: melyik a tiszta egyház, s végül azt is elvárja, hogy ebbõl a hívõ ember levonja a megfelelõ következtetéseket. S szerintem a Belga hitvallás is így érti.
Persze, hogy nem tökéletes egyik gyülekezet sem, mindegyikben vannak képmutatók, hitetlenek. De ez nem ment fel minket az alól, hogy olyan gyülekezetet keressünk, amelyik legalább törekszik a helyes istentiszteletre. Ugyanúgy, ahogy egyénileg sem lehetünk buntelenek és tökéletesek (pedig bibliai parancsunk van rá), de mégsem mindegy, hogy legalább megpróbáljuk-e vagy sem.
Idézet:
nagyfokú szellemi önállóságot kíván annak megítélése, hogy mi az evangéliumi; (...) Isten Lelkének vezetése szükséges akár a felekezet odahagyásának, akár az evengéliumi kritériumoknak való megfelelés megítélésének kérdésében.
Én inkább úgy mondanám, hogy valamelyes bibliaismeret és önálló döntéshozatalra képes, érett keresztyénség kell hozzá. Isten Lelkének vezetése nélkül persze ez sem megy (mint ahogy semmi más sem), csak ez így önmagában szerintem kissé túl általános. Szerintem igenis meg lehet találni azokat az ismérveket, amelyek segíthetnek a kérdés eldöntésében. Ilyenek lehetnek a Belga hitvallásban felsoroltak, de persze nem gondolom, hogy csak ezek lehetnek ilyenek. (Bár az azért erdekes, hogy 400 évvel késõbb Ravasz László is pont ezeket sorolja fel Kis dogmatika c. könyvében.)
Idézet:
a hangsúlyok eshetnek máshová egy-egy felekezet igehirdetési gyakorlatában. Tökéletesen evangéliumi felekezetek kárhoztatják egymást ezek miatt a különböző hangsúlyok miatt. Az egyszerű mezei hívőt ezek a jelenségek elbizonytalanítják
Ezek a jelenségek persze nem szerencsések, de ha az ember már az evangéliumi gyülekezetek közötti választásnál tart, akkor már nagy baj nem lehet. Válasszon akár kálvinistát, lutheránust, baptistát, pre- vagy postmillenaristát, esetleg ezek kombinációit, bármit, ahol jól érzi magát, ha a gyülekezet evangéliumi alapokon áll, akkor jó helyen van.
A Belga hitvallás persze egy egészen más korban és helyzetben született. Guy de Brés ezt, mint említettem, 1651-ben írta, Németalföld spanyol - tehát katolikus - fennhatósága (ha tetszik: megszállása) alatt, azzal a céllal, hogy a fensõbbséget - Pármai Margit kormányzót és II. Fülöp uralkodót - meggyõzze a németalföldi protestánsok hitének evangéliumi voltáról. Lehet, hogy a megfogalmazás nem minden tekintetben elégíti ki a mi 21. századi igényeinket, de ott, akkor a helyzet világos volt: a katolikus egyháztól, ugyanakkor az anabaptistáktól való elhatárolódást kellett kifejezésre juttatni. Ettõl még a Belga hitvallást én magam világos és tömör fogalmazásmódja miatt kifjezetten kedvelem és hasznos olvasmánynak tartom. A hatalom egyébként meg is értette az üzenetet: a katolikus titkostanács fokozta az elnyomást és a megtorlásokat. Magát Guy de Brés-t hat évvel késõbb fogták el, s kegyetlen kínzások után kivégezték.
Üdv: VaD