Márk Evangéliuma Elmélkedések:
Márk:7.10-13

"FONÁK ISTENTISZTELET

Az a parancsolat, amelyben szüleink tiszteltét követeli tőlünk Isten, közbülső helyet foglal el a Tíz Parancsolatban. Ezzel kezdődik azoknak a sora, amelyekben emberek iránti kötelességeinkről van szó. De még odakapcsolódik azokhoz is, amelyekben Isten az Őiránta való kötelességeinket köti a szívünkre, hiszen olyan emberekről szól, akik Őt képviselik, mert egész életünkre kiható módon általuk gondoskodik rólunk és formálja sorsunkat. Aki szívből tiszteli szüleit, Istent tiszteli általuk!
Az a fajta kegyesség, amelyet Jézus egy példával világít meg, egészen feje tetejére állítja a dolgok isteni rendjét. Csak azért, megtagadni a szülőktől valamit, amire nekik szükségük volna, mert az már Isten tiszteletére felajánlott "templomi ajándék", amely más célra nem fordítható, annyi, mint Isten tisztelete címen lábbal taposni az Ő világos kijelentett akaratát. Lehetnek emberi rendelkezések, amelyekkel az ilyen eljárás megegyezik. De "Isten beszéde" egészen mást követel az emberektől.
"Sok efféle" eltévelyedést ismerünk! Mintha nem az emberek iránti szeretet gyakorlásával tisztelhetnék legjobban Istent!"

Dr.Victor János

Márk Evangéliuma Elmélkedések:
Márk 7.14-19

"TISZTASÁG"?

Abban igazat ad Jézus az Ő ellenfeleinek, hogy csakugyan vannak "tisztátalanságok", amelyek Isten színe előtt " megfertőztetik" az embert. Azt Ő is megköveteli, hogy az ember kínos gondossággal őrködjék élete felett, hogy ilyen "fertőzés" meg ne rontsa annak tisztaságát. Nem lehet eléggé éber vigyázatossággal résen!

De abban élesen ellene mond Jézus az Ő ellenfeleinek, hogy bármi, ami " az emberen kívül való", tisztátalanná tehetné őt Isten szemében, s ezért az emberi étkezési , mosakodási és egyéb külső szabályok gondos megtartásával óvhatná meg a maga tisztaságát. Isten egészen mást néz és mást keres életünkben!

Mindaz, ami a külső világból veszünk fel életünkbe, Jézus szerint egyszerűen a természeti életünkhöz tartozik és átmegy rajtunk anélkül, hogy az Istenhez való viszonyunkat érintené. Lehet " tiszta" is, lehet " tisztátalan" is, aszerint, hogy milyen lélekkel élünk vele. Ott belül, a lelkünkben dől el a kérdés. ű

"Hallgassatok reám mindnyájan" - mondja Jézus. De milyen sokan nem figyelnek az Ő szavára és "nem értik meg!"


Dr.Victor János

Márk Evangéliuma Elmélkedések:
Márk 7.20-23

"A ROMLOTT EMBERI SZÍV

Nem hagy fent Jézus semmilyen kétséget a tekintetben, hogy mi az a "megfertőzés" amely Isten előtt utálatossá teheti az embert. Semminemű külsőségben nem keresendő az, hanem csak az emberi szív belső világában. Emberek oda nem látnak be, de Isten éppen oda néz és ott vizsgál meg bennünket. Gondolatainkat, érzéseinket és szándékaink legyenek tiszták Őelőtte!

Nem kíméli Jézus a mi emberi hiúságunkat egy cseppet sem, amikor az emberi szívről jellemzést ad. Az valóban nem tiszta forrás, hanem mindenféle bűntől beszennyezett. Ha sok minden nem kerül is napfényre belőle, de milyen bőven ontja magából a bűnös vágyakat és hajlandóságokat! És Isten előtt leplezetlenül áll a valóság!

Nem marad Jézus szavai után más reménységünk arra, hogy Isten előtt "tisztán" állhassunk meg, csak az a kegyelem, amely megbocsátja bűneinket és maga ajándékoz meg megtisztult új szívvel. Ha Isten aláereszkedik hozzánk, hogy szívünk méltatlan rejtekeiben lakozást vegyen Szent Lelke, akkor de csak is akkor apadhat el szívünk megromlott forrása. S Ő ezt akarja!"

Dr. Victor János

Márk Evangéliuma Elmélkedések:
Márk 7.24-30

"BENNE REMÉNYKEDJ!

Amerre Jézus jár, új reménységek ébrednek szomorú és lesújtott emberekben. Egy pogány édesanyában is, aki kétségbeesetten látta leányának romlását, feltámad a bizalom, mihelyt megtudja, hogy Jézus ott van a közelben: az Ő ereje segíthet még, ha senki más nem tehet is semmit érte. Ezért adták emberek tovább egymásnak a Jézusról szóló hírt, úgyhogy "nem titkolhatná el magát" (24-26)

Ezt a felébredt reménységet néha súlyos próbák alá veti Jézus. A hozzá folyamodó édesanyával szemben is úgy viseli magát, először, mintha érzéketlen volna szenvedése iránt, sőt a maga népe részéről szokásos gőggel nézne reá pogány népből való volta miatt. Jól tudjuk azért tette, hogy meglássa: milyen erős hite van az asszonynak. Látszólag visszautasításai mindig csak próbatételek!(27)

A próbatételben is helytálló reménykedésnek végül megadja Jézus a beteljesedés jutalmát. Az édesanyának, aki az első zord fogadtatás ellenére is állhatatosan megmaradt kérése mellett, megadta azt a nagy örömöt, hogy leányát ismét egészségesnek láthassa. Csak volna a hitünk mindig ilyen szívós és erős, milyen csodálatos bizonyságait láthatnák irgalmának és hatalmának!(28-30)"

Dr.Victor János

Márk Evangéliuma Elmélkedések:
Márk 7.31-37

"MINDENT JÓL CSELEKEDETT

"Kivitte vala azt a sokaság közül egymagát". A siketnémát is csak úgy gyógyíthatta meg Jézus, ha előbb fölkelti az Ő gyógyító erejében való hitét. Ez nehéz feladat volt. Csak jeladásokkal lehetett neki tudtára adni: milyen nagy ajándék várakozik reá. És ezért másoktól zavartalanul, egyedül akart vele lenni Jézus. Legnehezebb, de legdiadalmasabb harcait négyszemközt vívja meg velünk. (31-33)

"Nyilatkozzál meg" Elzárt lélek volt ez a siketnéma. Lelkének ajtaja, ablakai, amelyeken át közösségben lehetett volna másokkal, erősen el voltak reteszelve. De Jézus parancsára felpattannak a zárak és le hullanak a reteszek. A magába zárkózott bús fogoly megint szabad emberré lesz a többiek között. Ő megadja, hogy tudjunk egymással közös életet élni! (34-35)

"Mindent jól cselekedett!" Hiába "tiltja" Jézus a körülállóknak, hogy ne "híreszteljék", amit láttak. Szívük úgy tele van "álmélkodással" és hálás örömmel, hogy nem tudják magukba fojtani csodáinak magasztalását. Most már nem is tiltja Jézus, ahogy földi életében megvolt erre az oka, hanem egyenesen elvárja, hogy terjesszék az Ő jótéteményeinek hírét. Megtesszük-e? (36-37)

Dr. Victor János

Márk Evangéliuma Elmélkedések:
Márk 8.1-5

"MAGÁRA VESZI GONDUNKAT

"Szánakozott a sokaságon" Jézus, mert tudta, hogy elfogyott az élelmük és megéheztek. Napokon át etette őket bőséges lelki táplálékkal, de jól tudta, hogy a testnek is megvannak a maga szükségletei. Ezeknek a gondja is ránehezedett a szívére. Jó Ő benne látnom annak a szeretetnek a megtestesülését, amely együtt érez velem minden bajomban. Ha más nem, Ő megérti minden panaszomat!(1-2)

"Ha éhesen bocsátom haza őket..." Van olyan szánakozva együtt érző szeretet is, amely végül is "elbocsát", hogy valahol máshol találjak segítséget, mert maga nem tud segíteni, ha még úgy szeretne is. De Jézus nem küld el magától, mert tudja, hogy senkinél nem találjuk meg azt, amit Ő megadhat. Ő magára vállalja a mi szükségeink gondját, mert tud gondoskodni. (3)

"Honnan elégíthetné meg ezeket valaki?" Az emberi értelem, számonvéve a rendelkezésre álló emberi erőket, természetesen elcsodálkozik és megütközik Jézuson. Megfoghatatlan valóban: hogyan akar Ő megoldani megoldhatatlannak látszó kérdéseket. De ez az Ő titka. S a végén kitűnik: neki van igaza, mert Ő más erőket hoz működésbe, mint amiket mi ismerünk! (4-5)"

Dr. Victor János

Márk Evangéliuma Elmélkedések:
Márk 8.6-10

"A BŐSÉG URA

Figyelmemet a történet főszereplője vonja magára: maga Jézus, a nagy vendégsereg házigazdája, aki az éhezőket leülteti, hogy jóltartsa őket. Óriási sereg! De Ő elég nagy Úr ahhoz, hogy mindnyájuknak emlékezetes lakomát rendezzen. Mindig így lássam Őt magam előtt:mint a bőség gazdáját, aki ínséges emberek sokaságait meg tudja elégíteni.

Aztán megfigyelem az eszközöket, amelyeket felhasznál:azt a nehány kenyeret és halat, amely az Ő csodatevő keze alatt úgy megsokasodik, hogy a szükségletet bőven kielégíti. Másnak a kezén hasznavehetetlen semmiség lenne ilyen helyzetben. De megtanulhatom: ahol Jézus ereje munkálkodik, ott megszégyenül minden emberi számítás és mérlegelés!

És végül emlékezetembe vésem a történet befejezését. Az eredmény az volt, hogy a nagy sokaságban mindenki jól lakot és még bőven maradt fölösleg is. Úgy "bocsáthatta el" Jézus ezt a nagy vendégsereget, hogy mindnyájuknak a szíve telve lehetett az elcsodálkozás örömével. Nyugodt is lehetek: bármilyen nehéz kérdések elé érkezve csak várjam meg a végét! Hálával fogom Őt áldani!"

Dr. Victor János

Márk Evangéliuma Elmélkedések:
Márk 6.11-15

" JELEK KÍVÁNÁSA

Jézus ellenfelei azzal "kísértik" Őt, hogy "mennyei jelt kívánnak" tőle. De ő megtagadja kívánságukat és elfordul tőlük. Isteni erejét Ő nem mutatványokra használja fel, amelyekkel lefegyverezhetné az emberek kétségeit és ellenkezését. Csodákat csak a segítő irgalom kedvéért tesz és aki akar Őbenne hinni, az még ilyenek nélkül is felismeri Őt és meghódol előtte.(11-13)

Csak egyetlen kenyerük van a hajóban utazó tanítványoknak. Szegény emberek ők és minden látszat szerint sok szükségnek van kitéve az életük. Rajtuk sem látszik meg semmilyen " mennyei jele" annak, hogy valóban az Uraknak Urát szolgálják. De aki ismeri Jézust, az a z életnek szegényes egyszerűsége közepette is tudja, milyen csodálatos kiváltság az övének lenni!(14)

Ellenfeleinek "kovászától" óvja Jézus az Ő tanítványait. Az a jelkívánó lelkület, amely bennük megnyilatkozott, fertőző veszedelem, amelyet távol kell tartani maguktól a övéinek. Nem volt az őszinte kívánság, csak ürügy, amellyel elleplezték makacs hitetlenségüket. Százszor inkább vallja be valaki nyíltan a maga hitetlenségét, mint hogy így színészkedjék!(15)

Dr. Victor János

Márk Evangéliuma Elmélkedések:
Márk 8.16-21

ISMÉTLŐDŐ LECKÉK

" A tanítványoknak gondot okoz az, hogy "nincs kenyerük". Most nem tesz Jézus semmilyen csodát értük, csak emlékezteti őket a már átélt csodatételekre.

Híveinek állandóan szükségük van ilyen emlékeztetésekre, mert nagyon feledékenyek. Ne is vágyakozzanak mindig újabb csodálatos leckékre, mert néha az a legfontosabb, hogy régi leckéket újítsanak fel magukban, amelyeket már egyszer megtanulhattak Jézus iskolájában. Sok felesleges " tanakodás" és gyötrődés azért van csak, mert nem jut eszükbe valami, amit pedig valamikor már világosan láthattunk és megérthettünk.

Nem is csak feledékenységük miatt, hanem "kenyér szívük" értelmetlensége miatt is szükségük van Jézus tanítványainak az ilyen ismétlő leckéket. Mert sokszor hiába élték át Jézus hatalmának csodatételeit, "nem értették" azoknak igazi értelmét. Eltompul lelki látásuk és hallásuk miatt csal felületes benyomások maradtak azokból bennük. És csak a későbbi gyakori emlékezés által világosodik ki előttük : mit is láttak és hallottak?

Szenteljek hát időt a nyugodt emlékezésre! Van mire emlékeznem!"

Dr. Victor János

Márk Evangéliuma Elmélkedések:
Márk 8.22-26

"VESD RÁM KEZEIDET!

Jézus nemcsak "illette" a bethsaidai vaknak a a szemét, amint azt kérték tőle, hanem beható, külön gyógykezelés alá is vetette. Magában véve az a gyógymód, amelyet alkalmazott, mit sem ért volna. De arra jó volt, hogy a vaknak lelkében felkeltse a bizonyosságot: most Orvosra talált. Sokféle eszközt felhasznál Isten külön- külön mindnyájunk életében, hogy erről meggyőzzön!(22-23)

A vaknak, amikor Jézus parancsát hittel fogadva feltekint, először csak részlegesen tér vissza a látása. A sötétség már elmúlt, de a világosság még nem ragyog tisztán. Szeme csak homályban tapogatja ki a zavaros képeket. Úgy látszik, előbb csak ennyit kaphatott, hogy aztán megnövekedvén hite, ennél többre is jusson. Ne türelmetlenkedjem hát, csak haladjak hitről hitre!(24)

Aztán teljessé vált Jézus csodatétele a vak emberen. Végül már "messze és világosan lát mindent". Elébe tárul a teremtett világ minden gazdagsága és szépsége. És nincs többé ráutalva mások vezetésére: mehet a látása után. Milyen hű képe ez annak a csodatételnek, amelyet Jézus minden lelkileg vak emberen végrehajt, aki az Ő gyógykezelése alá kerül!(25-26)"

Dr.Victor János

Márk Evangéliuma Elmélkedések:
Márk 8.27-30

"JÉZUS IGAZ ISMERETE

Azért érdekli Jézust, hogy az emberek "kinek mondják Őt", mert ebből kitűnik ki : elérte -e munkája a kellő eredményt. Sokaknál bizony nem érte el. Valami rendkívülit felismertek ugyan benne, de csak azok közé az isteni küldöttek közé sorozzák, amilyenekből nem egy volt a történet során. az ilyenekre egyenlőre még hiába sugárzott lényének fénye, szemük még nem nyílt meg. (27-28)

De voltak, akiknél elérte a kívánt eredményt. Akik a legjobban ismerhették Őt, azok meglátták benne az Egyetlent, akihez hasonlatos sem azelőtt nem volt, sem később nem jöhet. Az ő nevükben Péter boldogan vallja Őt " a Krisztusnak", az Isten felkentjének, aki Isten országát elhozta nekünk és annak részeseivé tett minket. Keljen ennek a hitvallásnak visszhangja szívemben!(29)

Jézus akkor hallgatást parancsolt tanítványainak. Maradjon ez a felismerés az Ő titkuk és mások is úgy jöjjenek rá maguktól. De amióta Ő nincs már testileg itt ebben a világban, más a helyzet. Most csak úgy juthat el erre a boldog bizonyosságra bárki is, ha mások " szólnak Őfelőle" neki. Senki nem adhatja át ezt a hitet másnak, de segíthet másnak annak elnyerésében.(30)"

Dr. Victor János

Márk Evangéliuma Elmélkedések:
Márk 8.31-33

"A KERESZT FELÉ

Azoknak, akik felismerték benne a Megváltót, Jézus már leplezetlen nyíltsággal megmondhatja azt is: hogyan hajtja végre a megváltás művét. Nem egyre nagyobb győzelmeken át visz az Ő útja, hanem egyre mélyebb megaláztatásokon, és csak a teljes megáldoztatás után " harmadnapra" éri el győzelmét. Kereszthalálával kellett fizetnie, hogy számunkra megnyissa az üdvösség országát. (31)

Az emberi értelem előtt mindig megfoghatatlan és megütközést keltő titok volt ez az áldozathozatal. Már az első bejelentésre is megszólal. Péter "dorgáló" szavaiban ez az emberi ellenvélemény. Mi, a megváltásra szoruló, bűnös emberek jobban akarjuk tudni a dolgokat! Mintha mi oktathatnánk ki a helyes módra Jézust, ahelyett, hogy meghódolnánk az Ő gondolatai előtt!(32)

az ilyen ellenvélemény, éppen azért, mert "emberi dolgok " gondolatait fölébe emeli " az Isten dolgainak", a Sátán sugallatából ered. Ezért keményen elutasítja Jézus magától, még ha Péter tanítványi szerető szívén át szólal is meg, és egyenesen halad az Isten rendelte úton. Nem rázta le magáról a Sátán uralmát, aki összetörten nem borul le még a kereszt előtt! (33)"

Dr. Victor János

Márk Evangéliuma Elmélkedések:
Márk 8.34-38

"EGYÜTT SZENVEDNI JÉZUSSAL

Jézus az Ő tanítványait a kereszt felé vivő úton vezeti. Engesztelő ereje a bűnösök javára csak az Ő szenvedéseinek van, senki másénak. De ahogy Ő megszenvedte a bűnös világnak ellenséges támadásait, úgy az övéinek is osztozniuk kell vele ebben. S aki ettől meg akarja kímélni magát, az "elveszti" az életét: nem "követheti" Őt és nem lehet Óvele közösségben. Csak ez az igazi élet!(34-35)

Mert, ha az ember a világ barátságát keresi és hozzáigazodik, ahelyett, hogy "magát megtagadva"Jézussal egy úton járna, ezzel sok mindent elérhet, de végül is rászedett ember lesz. " Mit használ " minden így szerzett előny és nyereség, ha közben elszenvedi az ember azt a nagy kárvallást, hogy odavész a lelke? Visszaváltani ezt az elvesztett, legfőbb értéket nem áll aztán már az ember hatalmában!(36-37)

És ha már a földi életben is kitűnik, milyen szerencsétlen csere Jézustól a magunk vélt érdekében a világhoz elfordulni, az örökkévalóságban egyszer majd a teljes mivoltában meglátszik ennek a tévedésnek a nagy balgatagsága. Amikor Jézus majd úgy jelenik meg, mint a dicsőség Ura, sokan siratni fogják rövidlátásukat, amellyel "szégyellték Őt" az emberek között. Maradjak híven az Ő oldala mellett!(38)"

Dr. Victor János

Márk Evangéliuma Elmélkedések:
Márk 9.1-4

"ISTEN ORSZÁGA ELJÖTT

Hogy Jézus megjelenésével " az Isten országa eljött", azt az Ő szavára hinniük kellett tanítványainak. De Ő az is megígéri nekik, hogy egyesek közülük "látni" is fogják. Meg fogják érni "hatalommal" való megnyilatkozásait. Hitük akkor el fogja nyerni igazolását. De akár "látjuk" az Ő országának nyilvánvaló győzelmeit, akár nem, az Ő szava mindenképpen elég kell, hogy legyen nekünk!(1)

Egyenlőre még nagyon súlyos próbatételek vártak Jézus tanítványainak hitére. Látniuk kellett az Ő megcsúfoltatását és megöletését. S ezért azzal erősíti meg őket, hogy néhány percre felragyogtatja előttük alázatosságában elrejtett földöntúli dicsőségét az Ő " elváltozásában". Egy - egy pillantás az Ő előtündöklő fényességében felvértezi híveinek lelkét a legnehezebb napok elviselésére is!(2-3)

Megdicsőült Uruk mellett "megjelennek" a tanítványoknak Mózes és Illyés, az ótestamentumi szövetségkötés és prófécia megszemélyesítői is. Az tűnik ki ebből, hogy az ő szolgálatuk nem volt hiábavaló, sőt beteljesedett. Ők előkészítették az Isten országa eljövetelét, Jézus immár elhozta annak valóságát. Akik Őt ismerik, már benne élhetnek annak csodálatos áldásaiban!(4)"

Dr. Victor János