“HA AZ ÚR AKARJA…” Pasaréti Református Gyülekezet 1999.01.31
Alapige: Jak 4,13-16 “Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz.”
Igehirdetés: " A másik, amit szeretnék megemlíteni ... hogy milyen hamar véget érhet egy ember élete. Ez közhely, mindenki tudja, és mégsem vesszük komolyan. Talán sérti a hiúságunkat, ha be kell ismernünk, hogy ennyire nem tudjuk megőrizni magunkat. ... Nem tudunk vigyázni magunkra. Nem tudunk bizonyos helyzetekben vigyázni egymásra sem. Nem tud megtartani minket a technikánk sem, amiben sokszor sokkal jobban bízunk, mint a mindenható Istenben, vagy egyenesen mindenhatónak tekintjük már lassan a technikát, annál inkább, mert mi alkottuk, és minket dicsőít. Nem tud megtartani bennünket, tehetetlenek vagyunk. ... Csakugyan úgy van, ahogy itt a következő oldalon olvassuk a Szentírásban: “Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull…” (1Pét 1,24) ... Palesztinában, ha reggel lekaszálták a mezőt, a virágos rétet, az egy-két óra alatt megfonnyadt és a nagy hőségben estére már száraz volt, akár össze is lehetett gyűjteni. Egy nap elég volt neki. Azt mondja a Szentírás: ennyi az ember élete. Annál fontosabb az, hogy mindnyájunknak legyen olyan életünk, ami lekaszálhatatlan. Amit a nagy kaszás, a halál sem tud levágni. Ami túléli a halálunkat, hogy a miénk legyen az az élet, amiről ha még kettőt lapozunk a Bibliában, a János levelében azt olvassuk: “Fiacskáim, örök életet adott nekünk az Isten, de ez az élet az Ő Fiában, Jézus Krisztusban van. Akié a Fiú, azé az élet. Akiben viszont nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.”
Ha valaki ezt higgadtan végiggondolja, nem juthat más eredményre, mint arra, hogy akkor a legfontosabb tennivalónk, hogy ezt az életet megszerezzük. És ha ez az élet Jézus személyéhez van kötve, sőt Ő maga ez az élet, — én vagyok az élet, mondotta többször is —, akkor mindennél sürgősebb, hogy Ővele valóságos közösségbe kerüljön az ember. Utána nyugodtan várhat bármi mást.
A harmadik, amit említeni szeretnék: ez az amire sokan egyáltalán nem gondolnak. ... Mindenki tudja, hogy egyszer meghalunk, és mégis általános reflex, hogy elhessegetik az emberek maguktól ennek még a gondolatát is, és egyáltalán nem készülnek fel rá. ... hogy ha valamiről tudom, hogy bizonyosan bekövetkezik, de körülbelül sem tudom, mikor, akkor ha felelős ember vagyok, arra most felkészülök. Utána gond nélkül élhetem a napjaimat. Egyébként mindig fennáll a veszélye annak, hogy készületlenül talál.
Bizonyos, hogy váratlanul fog találni, de nem kell hogy készületlenül érjen. Isten ad lehetőséget arra, és a Biblia tele van erre való figyelmeztetéssel, hogy fel lehet készülni. ... Olyan szomorú az, hogy két véglet jellemzi az embereknek a halról, a halálukról való gondolkozását. Az egyik az a torzítás, ami mostanában, az utóbbi évtizedekben egy új irányzattá is vált, meg kell szerettetni az emberekkel a halált. A halál a nagy megváltó, meg kell vele barátkoztatni az embereket. Nincs abban semmi rossz. A másik pedig: hallani sem akarok róla. Ne is beszéljünk róla, nem kell rá gondolni!
Isten igéje rendkívül józan könyv. Minket arra tanít, hogy ami holt biztos, hogy bekövetkezik, arra készüljek fel. Csak addig készülhetek fel, amíg erre lehetőségem van. A Biblia azt mondja: ellenség a halál. De a hívőt Jézushoz viszi közelebb. De csak a hívőnek tesz jót és viszi hozzá közelebb. Boldogok a halottak — írja a Biblia —, akik az Úrban halnak meg. A többiek nem. Akkor én hadd legyek boldog, és ezt most kell rendezni. Nem bölcs dolog tehát az, ha valaki engedi, hogy sodorja magával a mindennapi hajsza vagy beleássa magát valami sajátos tevékenységébe és egyáltalán nem gondol erre. Mintha sose kellene megállnia az Isten ítélőszéke előtt.
Nekünk Isten még adott lehetőséget a felkészülésre. Éppen ez a következő. Mit jelent felkészülni arra, hogy meg kell állnunk Isten színe előtt? Jézus egyszer egészen konkrétan beszélt erről. A Lukács evangéliumában így olvassuk ezt: “Azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Nem! Sőt — mondom nektek —: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.” (13,4-5)
Jeruzsálemben egyszer ledőlt egy torony és maga alá temetett tizennyolc embert. Megindult a találgatás: miért dőlt rájuk, miért éppen ők haltak meg? Jézus azt mondja: nem ezek a fontos kérdések. A fontos kérdés: ez nagy figyelmeztetés nektek, akikre nem dőlt rátok a torony. És ha meg nem tértek, ti is ugyanúgy elvesztek. Azok nem voltak bűnösebbek, mint ti, de ez a tragikus esemény, figyelmeztetés a számotokra.
Mit jelent megtérni? Két héttel ezelőtt részletesen hallottunk erről itt egy igehirdetést. Azt jelenti, hogy valaki végre megalázza magát Isten előtt. Tőle kér bocsánatot a bűneire, egyedül Jézus Krisztus érdemében reménykedik és átadja az uralmat Jézusnak az élete felett. Vele kezd el élni, de nem elméletben, meg gondolatban, hanem ténylegesen, a valóságban.
Megtérni azt jelenti, amit a tékozló fiú életében a hazatérés jelentett. Odaállt az apja elé és azt mondta: apám, vétkeztem. Semmi jót nem érdemlek tőled, de ha lehetne, mégis itthon szeretnék maradni, és neked engedelmeskedni. Ez a megtérés. Tisztába teszem a múltamat, megvallom Istennek, és rábízom a jövőmet, kész vagyok ezen túl csak neki engedelmeskedni. Akinek az életében ez elkezdődik, azt bármikor elérheti az a pillanat, hogy megáll a szíve, és át kell lépnie élet és halál mezsgyéjén. Semmi különösebb nem történik vele. Mert az az élet, aki maga Jézus, az elvehetetlen. Az megmarad a hívőnek a halálban a halála után is. Akinek az élet Krisztus, annak a meghalás valóban nyereség.
/1999.01.31 Pasaréti Református Gyülekezetben elhangzott Cseri Kálmán: “HA AZ ÚR AKARJA…” igehirdetésből részlet/
_________________ „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” (Mt 6:33)
|