Hol lehet csatlakozni ahhoz a tiltakozópetícióhoz, amely bizonyára már szélesen hömpölygő hullámokat vet az egyházunkban annak nyomán, hogy egy cégéres antiszemitát református PÜSPÖKI segédlettel tettek sírba a HŐSÖK (sic!) parcellájába azzal a jellemzéssel, hogy az elhunyt milyen kristálytiszta és pontos szavakkal élt életében. Én biztos vagyok benne, hogy rengeteg lelkész és társadalmi kérdésekre érzékeny egyháztag jelezte már felháborodását, nem törődve az esetleges retorziókkal és püspöki szemöldökösszehúzásokkal. CSATLAKOZNI SZERETNÉK, ha van kihez.......

ketten már vagyunk...

Beírásod után már sajnálom, hogy nem voltam ott Csurka István temetésén.

http://www.parokia.hu/lap/raday28/hir/mutat/3211/ íme a szöveg, lehet rajta gondolkozni (és összevetni a MIÉP honlapján olvasható csurkiádákkal)

Elolvastam, ez egy nagyon felemelő és szép temetési prédikáció volt. Belinkelhetnéd a miépes írást, amivel gondod van.

neked semmit, ezt néhányszor már leszögeztem.

off

Kedves Sztalker testvérem, kivételesen tegyük félre a mi kis ügyünket, mert fontos dologról van szó. Nem szeretnélek megbántani, de szerintem nagyon rossz úton jársz. Elhunyt az ország egyik legjelentősebb 20. századi drámaírója, a te református testvéred, vagyis inkább bátyád és te ahelyett, hogy az elhunytnak örök nyugodalmat kívánnál és kellő tisztelettel búcsúznál tőle, ehelyett valami hungarofób csapkodásba kezdesz.

Nem lenne szabad ennyire részlehajlónak lenned, bármennyire is hajt a politika. Mert hát mennyire fontos az, hogy a gyűlöletet legalább a halálban le tudjuk tenni. Te már nem tudhatod, de régen, amikor nem volt a temetőben még hűtőszekrényes ravatalozó, amikor végigment a temetési menet a falun-városon, akkor a halottnak mindenki megadta a tiszteletet. Akármilyen ellensége is volt bárkinek az elhunyt, levette az illető a kalapját és állva megvárta, amíg elvonul a gyászmenet. És utána az élet ment tovább.

Az a percnyi szünet még arra is jó volt, hogy az ember kizökkenjen a mindennapi adok-kapokból és elmélyedjen egy pillanatra olyan gondolatokban, hogy porból lettünk, porrá leszünk. Milyen hiábavaló is a mindennapi küzdés, verekedés! Ilyenkor, ha többen is álltak ott és a menet kapcsán nyilván szóba került az elhunyt, akkor leginkább úgy fejeződött be a beszélgetés, hogy ne mondjunk semmi többet az xy-ról, mert halottról vagy jót, vagy semmit!

Fiatal lévén nem tanulhattad meg ezt, nem lehet a mindennapi kultúrád része. Csak a médiákban, újságokban zajló, a halott tiszteletét nem ismerő sározást láthattad, így nem csodálkozom a reagálásodon. Pedig amint nem illő a temetőben zajongani, hasonlóképpen nem illő egy temetésről szimplán politikai, vagy vallási okok miatt csúnyán beszélni. A tisztelet kultúrájára intenélek, amely megillett minden elhunytat.

Ne fájjon az neked, ha az elhunytat, akit sokan tisztelünk éles esze, magyarsága, egyenessége miatt, becsületben eltemettük. Nekem sem fájt, amikor a politikai térfél másik oldalán a végső tisztességgel eltemettek valakit. A politikáról lehet vitatkozni, meg kell is. A halottak nyugodt eltemetéséről viszont nem szabadna vitatkozni. A végtisztesség megadásának igénye a görög drámáktól kezdve végigfut a történelmen. Ez egy keresztyén igény és szokás is. Ne sértsd ezt meg légy szíves!

on

a többiek tájékoztatására közlöm:

valóban nem éltem abban a meseszerű, régi szép időben amikor még "válogatás nélkül süvegelték meg a holtakat", részrehajlás és értékítélet nélkül.
igaz, én arról a korról azt tanultam, abban az időben az is divat volt, hogy válogatás nélkül hurcolták el és pusztították a legembertelenebb módon mindazokat akik nem illettek be a fajvédő ideológia keretei közé. süvegelés helyett CIKLON B jutott pár százezer gyereknek, öregnek, cigánynak, betegnek. akkor aztán tényleg tisztelték a halottakat, egyenesen gyártották őket nagyüzemi módon, az erősebbekkel saját sírjaikat is megásatták, a szél pedig elvitte a füstöt.
persze csurka istván erről azt írta ez csak mese, pontosabban egy mítosz, egy hazug mítosz amit gonosz globálkapitalista zsidók terjesztenek hatalmi hegemóniájuk kiterjesztése érdekében. tehetségesen forgatta a szót, mert áldásos tevékenységének hatására mindez ma már teljesen bevett történelemértelmezés egy egész generáció számára, akik lelkesen olvassák és terjesztik a holokausztot tagadó, lájtosabb formában azt csak relativizáló, súlytalanító brossúrákat.
én örülök hogy nem élhettem abban a korban, de félek, ha vigyázok az egészségemre, még belekóstolhatok. ez persze hajmeresztő túlzásnak tetszhet, de gondoltuk volna ezelőtt csak pár évvel hová fog süllyedni gazdaságilag és morálisan ez az ország? gondoltuk volna hogy fiatalemberek egész légiója lengeti újra a karját náci módra koncerteken, focimeccseken? gondoltuk volna hogy rendszerváltás utáni történelmünk legnagyobb szellemi kútmérgezőjét püspöki áldással megszentelve bocsájtják sírba a HŐSÖK parcellájába, egy kritikus szó nélkül? Ugye nem...
vannak emberek akiknek a szájából még a "testvér" szó is a fajvédő időket idézi és képmutatóan undorító tud lenni és aki őket egyenes, éles eszű, tisztelnivaló embernek tartja, az magát és a mai magyar társadalom morális állapotát is minősíti.

lassan itt lesz az idő szálasi újratemetésére is, biztosan azt is majd a "halottak iránti kellő és kötelező tisztelettel" kell majd tudomásul vennünk. vagy mégis van egy határ?

SZOMBAT 2012. február 4.


Halottakról nem jót kell írni, hanem az igazat – tartja a közmondás, már ha pontosan fordítják. És bár Csurka István halálhírével vannak tele a lapok, mintha mégsem lenne teljes a kép. Visszafogottság, gyász, némi megilletődöttség érződik a sorok között, mintha – bár nem szerették, sőt életében bírálták is – távozása mégis megrendülést keltene, hiszen az utóbbi évek immár történelemmé vált tegnapjához tartozik.
Az irodalmi nekrológok semleges hangon írnak róla, főként írói munkásságát méltatják. A politikai lapok természetesen vázolják politikai karrierjének fordulópontjait is, de a kötelező tárgyilagosság nevében távolságtartó, visszafogott stílusban írva le a címszavakat: író, ’56 utáni internált, utóbb beszervezett ügynök, sikeres színpadi szerző, a kilencvenes évek elejétől MDF alelnök, MIÉP alapító, Magyar Fórum főszerkesztő, satöbbi.

Csakhogy Radovan Karadzsicsról, boszniai szerb politikusról, a délszláv háború egyik felelőséről sem az marad meg emlékezetünkben, hogy filozófus volt és verseket írt, hanem, hogy népét háborúba vezette, fajgyűlöletet szított és tömeggyilkos volt.

Csurka szerencsére nem váltott ki ilyen hatást. Háborút nem robbantott ki, szónoklataira, cikkeire szerencsére nem tört ki felkelés, sem pogromok, de súlyos, el nem évülő bűnöket követett el, melyek széles társadalmi hullámokat vetnek.

A rendszerváltás előtt csak részegen zsidózott nyilvánosan, ahogy szigligeti nyaralótársaitól elterjedt, a rendszerváltás után józanul is: húsz éven át uszított gyűlöletre. A magyarországi politikai antiszemitizmus feltámadása, folyamatos szítása, a faji megbélyegzés, a gyűlöletkeltés és a kirekesztés, mely húsz év alatt széles társadalmi támogatottságra tett szert, nagy részben neki köszönhető. Sokan dolgoztak az elmúlt húsz évben az ordas eszmék feltámasztásán, de senkinek a neve nem forrott össze úgy az antiszemitizmussal, mint az övé. Írásaiban, rádióinterjúiban, utcai demonstrációkon egyaránt hódolt szenvedélybetegségének és lapjai révén üzleti érdekének: antiszemita volt, ha olykor elhárította is, amikor e kifejezést vele azonosították.

Drámaíróként és novellistaként is népszerű életművet hozott létre 1990 előtt, köztük sokak számára fontos műveket, de alakjára a legtöbben alighanem mégis úgy emlékeznek most, mint aki utat mutatott nekik, és kimondta, amit gondolnak: antiszemiták, fajgyűlölők, Nyugat-ellenes acsarkodók szívében él tovább.

A zsidó hagyomány szerint nem ünneplünk ellenségeink halálakor, mert Isten teremtette lélek pusztult el. Nem ünneplünk hát, de nem is felejtünk.

Én ezzel értek egyet. És te??

egyébként van még egy kérdés ami nagyon izgat és szeretném, ha esetleg Budahegyvidéki testvéreink közül valaki ha idetalál válaszolna.
csurka istván a világban valóban híres és rengeteg ember szemében hírhedt személy volt, de vajon milyen képet mutatott a gyülekezetében?
a rendszerváltás előtt inkább arról volt híres, hogy ivott, kártyázott, lóversenyezett, kurvázott, hitvalló református életjeleket nemigen adott magáról. ez persze megváltozhatott aztán, sok ilyenről hallottunk már, de vajon vele is így esett? új életében járt rendszeresen a templomba? olvasta szorgalmasan a Szentírást (vagy esetleg zavarta, hogy túl sok benne a zsidó szereplő?), adakozott, imádkozott, élt rendszeresen az Úr vacsorájával, tett-e bizonyságot a hitéről bibliaórákon, gyülekezeti alkalmakon. én csak kérdezem ezeket, mert nem tudom, biztosan így volt mert ha nem akkor egyrészt nem hiszem hogy őt pusztán egy keresztlevél okán "református testvérbátyámként" kellene számon tartanom, másrészt akkor azt hiszem a püspök úr súlyos ekleziológiai hibát is elkövetett szolgálata során ha ezt a hiátust szó nélkül hagyta búcsúztatójában. hiszen az élők vezetéséhez az is hozzá tartozik, hogy a koporsó mellett intsük is őket, az egyház nem arra való csupán, hogy életünk nagy eseményeinek (születés, házasság, halál) ceremónia mestere legyen, hanem a mindennapi életünkben is tükröződnie kell az összetartozásnak. nem ezek miatt a jelek miatt üdvözülünk, de ezek a jelek mutatják hogy van élő hitünk és elkötelezettek vagyunk. a világi életben elért sikerek pedig SENKITSEM MENTENEK FEL EZEN KÖTELESSÉGEIK TELJESÍTÉSE ALÓL!

"A bennfentesek, a hatalmasok már rég leosztották a szerepeket, és a miénk éppen az volt, hogy nem jut eszünkbe a megváltó mondat és mozdulat – csak az maradt, hogy mondjuk József Attilával: urak között játszottam a bambát.
Amikor ennek felismerése áthat bennünket, harag is támadhat bennünk, ez pedig nagy dühöt lobbanthat, akár forradalmat is támaszthat, sőt az egész világot is megrendítheti. És ennek hangot adhat az író, kristálytiszta, pontos szóval – és hangot adhat a politikus is, mozgósító szóval."

Ez a két bekezdés valóban felháborító. Egyetértek veled, Sztalker. Ha kiderül, hogy hol lehet csatlakozni, csatlakozom én is.

Mi nem tetszik neked ebben a két bekezdésben kedves Kamilla? Számomra teljesen korrekt és igaz, amit bekopiztál.



Az én értelmezésem szerint kedves Kamilla a püspök úr arról az elszabotált rendszerváltásról beszél, amely miatt a kommunizmus áldozatából a globalizmus áldozatává lettünk. Amikor a szovjet-orosz gyarmatosító fegyveres erők elhagyták az országot azt hittük nagy naivan, hogy itt valóban demokrácia lesz. Ez az értelmezésünk szerint az országok, népek egyenlőségét, pénzhatalomtól, monopol hatalomtól független, tisztességes gazdasági versenyt jelentett volna.

E helyett gyarmatosítottak bennünket az IMF vezérletével, amellyel kötött 1982-es szerződés szerint még alárendeltebb viszonyunk van, mint amilyen a szovjet-orosszal volt.

Amint mondja a püspökünk, a bennfentesek leosztották a lapot, de az ország által megváltott kormánynak nem jutott lap. Amint akkor az Antall mondta megválasztásának napján, ez egy kamikáze kormány, biztosan bukásra van ítélve.




Így van, ennek a felismerése, hogy a szép szavak, a keresztyénnek látszó politika mögött voltaképpen nem a segítő szándék, hanem a lerabló, gyarmatosító szándék rejtezett, igen nagy indulatot gerjeszt bennem is, de azt hiszem, hogy az ország reálisan gondolkozó részében hasonló indulatokat vált ez ki. Mivel a pénzhatalomban lévők aljas működése, az IMF bűnöző gazdaságpolitikája (amely Argentínáig járatódott a csúcsra), a globális hatalmak önzősége mára már mindenki előtt világosan látszik, bizony előfordulhat, hogy például a görögök esetében olyan nagy dühöt vált ki a görög népben, hogy az forradalmat generál. És a dominó elv alapján a felboruló gazdaságok népei hasonló forradalmat robbantanak ki és akkor senki sem láthatja, mi lesz az út vége.

Ezt a Csurka nagyon jól meglátta még 1992-ben, amikor az egész ország valami álomvilágban élt velem együtt. Sőt sokan még mindig abban az álomvilágban élnek, szerintük ugyanott, ugyanúgy kellene folytatni, ahogy a Gyurcsány-Bajnaival abbahagyattuk.

Emlékszem az idős bölcs rokonomra, aki miépes volt és mondta, hogy hidd el nem lesz ez így jó. Nem kellene például a Matávot elprivatizálni, az az országnak hozná a pénzt. Mi lesz, ha eladjuk a gyárainkat, be fogják azokat zárni. Akkor annyiban értettem vele egyet, hogy a gyárakat nem kellene privatizálni, de a Matávot nyugodtan, mert a nyugatiak majd felpörgetik a távközlést és ez kell a gazdaság fejlődéséhez.

Mára látja a nyugati, „keresztyén” népek voltaképpen a legbarbárabb rablást vitték végbe az ő kifinomult eszközeikkel. Nekünk pedig nem volt, naívak voltunk a végtelenségig. Számukra ezek az eszközök a legtermészetesebbek voltak, volt ebben rutinjuk. Mi pedig mindenféle idióta szlogent elhittünk. Ha pedig nem, akkora volt a sajtójuk, a közéletben akkora volt a hatalmuk a gyarmatosító erőknek, hogy meg sem hallotta senki a gyenge hangokat. Most olvasok éppen a Fekete Gyuláról, akit véres, maró gúnnyal kezeltek, hogy „fogyik a magyar!” a Gyula szerint, ellehetetlenítették teljesen, miközben katasztrofális a demográfiai, erkölcsi helyzete az országnak, ez az egyik, ha nem a legnagyobb problémánk.

Sokat írtam, de kíváncsivá tettél, mi az ami neked nem tetszik ebből a két mondatból? Részletezd légyszíves!

Kedves Rosta!
Ne kezdjünk ezzel kapcsolatban most iszapbirkózásba, légyszi. A részletezés a topikindító bejegyzésben olvasható.

Inkább menjünk át a beszélgessünkbe, és meséld el, hogy vagy . Rég jártam erre, és még régebben írtam. Kicsit hiányzik.

Kamilla

Kedves Kamilla, azért az a topik indító kemény dolog, nem gyerekjátékról van szó. Ha egy ilyen fejsúlyos témában kiállsz valaki/k ellen, akkor ott nagyon tudni kell komolyan indokolni. Főleg, ha a hangnem, a habitus amelyhez csatlakozol, olyan-amilyen.

A társaság, akikhez csatlakozol, azok szarból jött magyarokról írnak, genetikailag alattvaló magyarokról írnak, az Orbánt követő patkányokról írnak, fasiszta magyarokról írnak és még számtalan hasonló jelzőt, szóösszetételt használnak velünk szemben. Ez nem egy leányegylet, ez nem egy kisdedóvó.

Ha tehát beszállsz egy ilyen társaság oldalán a püspököd ellen és mindenki ellen, akikre a fentieket értik, ellenem is, akkor ne csodálkozz, ha megkérdezem, hogy is érted ezt a két beírt mondatot, amire hivatkozol a tiltakozásodnál. Én leírtam, hogy én hogy értem azt a két mondatot, mit látok benne, kérem, hogy te is tedd meg ezt. Nem lehet azzal elütni a kérést, hogy menjünk, beszéljük meg a Ruth kérdéskört.

Érzésem szerint át kellene gondolnod a dolgot.

Kedves Rosta!

Én nem mondtam rád ilyeneket, és a topikindítóban sem olvastam ilyeneket. Te igen? Teljesen komolyan gondoltam a tiltakozásomat attól még, hogy fölöslegesnek érzem az erről való hosszú vitatkozást.

"A magyarországi politikai antiszemitizmus feltámadása, folyamatos szítása, a faji megbélyegzés, a gyűlöletkeltés és a kirekesztés, mely húsz év alatt széles társadalmi támogatottságra tett szert, nagy részben neki köszönhető." - Sztalkernek ezzel a mondatával egyetértek. Erre azt mondani, hogy

"Amikor ennek felismerése áthat bennünket, harag is támadhat bennünk, ez pedig nagy dühöt lobbanthat, akár forradalmat is támaszthat, sőt az egész világot is megrendítheti. És ennek hangot adhat az író, kristálytiszta, pontos szóval – és hangot adhat a politikus is, mozgósító szóval"

számomra felháborító. Bárki is mondta. A püspök nem azért püspök, hogy feltétel nélkül egyet kelljen vele értenem. Pont ezért tiltakozom. Ha nem tiltakozom, hanem ész nélkül bólogatok mindenre, azzal többet ártok.