A kérdés végül is az volt, hogy szabad-e egy cégéres antiszemitát hősöknek kijáró tisztelettel eltemetni.
Nem szabad! A többi mind maszatolás.
Gondolom, néha Hitlernek is igaza volt; attól még az volt, aki volt, és - kivéve egy-két agyament nácit - senki nem tartja tiszteletreméltó bölcs embernek.
Nehogy a végén megmagyarázzuk, hogy miért jó az, ami vérciki!

Kedves Kamilla, ha egy ilyen tényleg primitív, provokatív sztalker szöveg miatt elfog a hév és úgy döntesz, hogy a püspököd ellen fordulsz, hát akkor itt bármi megtörténhet.
Részemről igazából nem nagyon tudok most veled Ruthról, vagy bárkiről is jó szívvel beszélgetni ezek után. Lehet, hogy Sztalker legközelebbi nyilatkozata miatt talán engem is el fogsz ítélni, mint a püspökünket. Akivel mellesleg 100 %-ig egyet értek. Most is, no meg azzal is, amit eddig láttam, olvastam, hallottam tőle.

Talán majd később, ha lement ez a patkányozós, fasisztázós dömping, amiben élünk, akkor beszélgetünk Ruthról!

Még annyit, hogy az a sérelem-diskurzus, amit Csurka antiszemita beszédeiben, de ebben a temetési beszédben a püspök úr is alkalmaz roppant kártékony, és nem elsősorban azok (hol a nyugat, hol a kelet, hol a zsidók) címére, akikkel szemben általában alkalmazzák (ld. a sok szenvedő szerkezetet a püspök úr beszédében: kitessékeltek, játszottak velünk, leosztották a szerepeket stb.), hanem elsősorban a magyarság szempontjából az. Mégpedig azért, mert a sértett ember nem alkalmas, de persze nem is hajlandó arra, hogy szembenézzen a saját szerepével, hogy reálisan lássa az aktuális helyzetet, megoldást keressen a gondokra, és tervezni tudjon. A legszomorúbb, amikor Isten emberei leledzenek a sértettség állapotában, és táplálják a hívekben a sértettséget. Mint minden ördögi eszköz, rövidtávon ez is kielégülést nyújt: felment a felelősségvállalás és a cselekvés alól, hosszútávon azonban kisemmiz, gyermekké tesz (ld. kitessékeltek, játszottak velünk stb.)
Ugyanilyen kártékony, amikor a "balsorsa-kit-régentép"-mentalitást összevegyíti a lelkész a Krisztussal való beszéddel.

Nem csodálom, hogy a sérelem hangjait hallod Csurka írásaiban, amit te antiszemitának nevezel, merthát Csurkát valóban sérelem érte. Nem a hungarofób társulattól érte ez a sérelem, hanem saját nemzetét illetően csalódott.

Emlékszem talán az 1988, vagy 89-es Confessióban, de lehet, hogy később, vagy előbb, a nemzetünk nagyjainak feltették a kérdést a magyar néppel, a magyarságtudattal kapcsolatban. A politika teljes spektrumából válaszolt egy-egy nagy embere az országnak, de talán még külhoni vélemény is érkezett. Még az egyházak is meg lettek szólítva. A nagy átlag az Aczél féle politikailag korrekt beszédre figyelve adta meg a maga véleményét, amely így afféle hozok is meg nem is mesére hasonlított. Egyedül a Csurka volt az, aki nem szépítgetett a dolgon, nem pc korrektezett, hanem ugyanazt mondta, ha jól emlékszem, amit ma is mondana. Ő már akkor sem akart megfelelni holmi földi hatalmaknak, csak arra figyelt, amit az esze, a szíve diktált. Teljességgel elütött mindenkinek a beírásától, első helyen a magyar önérzetet tette a helyére.

Ehhez viszonyítva neki még most is azt kellett tapasztalnia, hogy az Aczélnál kiválóan begyakorolt politikailag maszlagot a fiatalok ma is zabálják, képtelenek megkülönböztetni az igazságot a hamisságtól. Az ország iszonyatos helyzete nem érdekli őket, teljesen el vannak varázsolva.

Egyik kelet-európai országban sem történt ilyen átnevelés, egyik országban sincs ilyen nemzetellenes irányultságú értelmiségi réteg, mint nálunk. Egyedül nálunk épült ki ilyen mértékben egy politikai, értelmiségi ellenkultúra, amely a legkülönfélébb forrásokból, akár törvénytelen anyagi eszközök felhasználásával is él. A honi, külföldi kapcsolatain, az anyagi forrásai segítségével irányítja a média és kulturális felületek jelentős részét, meghatározva, befolyásolva az emberek gondolkodását.

Érdekes a sérelemnek ezeket a sirámait hallgatni, különösen most, hogy van az országnak egy kétharmados többséggel megválaszott nacionalista kormánya.

Csakhogy ez a nemzeti kormány még csak két éve működik. Az internacionalista társulat meg 1949 óta egyfolytában átformálja, átalakítja az emberek gondolkodását. A 63 év folyamatos honi internacionalizmus, nemzetközi hátszéllel azért kemény dolog...

Tehát, te azt állítod Csurkával együtt, hogy az x év internacionalista átnevelés sikeres volt és kimosta a magyar emberek szívből a nemzeti érzést.
Milyen az a nemzeti érzés, amit ilyen egyszerűen ki lehet mosni? Megmondom, az ilyen semmilyen.
Persze nem is igaz, nem mostak ki semmilyen nemzeti érzést a magyarokból. A szocializmusban is ugyanazt a heroizáló történelmet tanították, a gyereknek ugyanúgy libabőrzött a hátuk ha a himnuszt hallgatták, nekem is, és szó sem volt róla, hogy kopott volna a nemzettudat.
Egyszerűen csak a csurkafélék szerint nem elég náci és nem elég antiszemita a magyar, ha nem ért velük egyet, ezért azonnal leagymosottazzák lebírkanépezik a magyart, ha az aktuális náci párt kiesik, vagy nem jut be, vagy csak túl kevés szavazatot kap egy választáson.

Másik kérdésem, miféle agymosás volt az, amikor elmúlt a rezsim, azonnal, mintha mi sem történt volna megjelentek az antiszemita eszmék, amiknek lényege, hogy minden bajunknak és persze a világ minden bajának a fő oka a zsidók. Ezek szerint a mélyen stabilan ülő eszméket nem is olyan könnyű kimosni.

Nos ezért van az, hogy a magyar kereszténynemzeti jobbolddal lényegi mondanivalója, ideológiájának a lényege, a másra mutogatás, panasz és sérelem politika/kultúra, és rendíthetetlen antiszemitizmus. Gazdasági vonatkozásban pedig a színtiszta baloldali szocializmus. A kettő együtt nemzeti szocializmus.
És így megint csak oda lukadunk ki, hogy politikai jobboldalunk lényege a lájtnácitól a hardcore náciig terjed. Az igazán nyugatos polgári jobboldal, csak foltokban jelenik meg. Ha akad ilyen a jobboldalon és kiderül, hogy túlságosan fertőzött a polgári eszméktől (kapitaista, piacpárti, tud számolni), akkor az rövid időn belül felkerül a hazaárulók listájára.

Kedves Rosta!
Sajnálom, ha megbántottalak, nem akartam.
Ha valaki beáll egy sorba, onnantól kutya kötelessége rendszeresen ellenőrizni, hogy jó sorban áll-e. És jogom van aggódni, ha úgy látom, rossz irányba fordul a sor eleje. Téged soha nem foglak elítélni semmilyen véleményed miatt, legfeljebb nem értek veled egyet. Nagyon sajnálom, ha valaki lepatkányozott. Tényleg, őszintén.

Kamilla

Kedves Kamilla, van egy szomszédom, aki azt mondta, hogy inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak. Szóval nem kell sajnálni sem a patkányozás, sem az antiszemitázás, sem a nácizás miatt. Ilyen világot élünk, ez van. :

"Kertész Imre a Le Monde-nak így nyilatkozott: »a vezér az, aki elbűvöl: ma ugyanabban a helyzetben van az ország, mint Kádár alatt. Magyarországot úgy varázsolta el Orbán, mint a hamelni furulyás"

A hamelni furulyás az ezerkétszázas években Hameln városának patkányait bűvös erejű sípjával a folyóba csalogatta. Kertész szerint Orbán is hasonlóképpen bűvöl el bennünket.

Ez egy népmese, amiben a furulyás a gyerekeket bűvöli el.

Mindenki patkányfogóként beszél róla a történelemben. A Wikipédia szerint is:



http://hu.wikipedia.org/wiki/A_hamelni_ ... yfog%C3%B3

Nahát. Nekünk ezt megvan mesekönyvben, és ott Grimm-meseként szerepel. Nem gondoltam volna, hogy megtörtént eset, elég hihetetlen történet.
Egy a lényeg: az ember minél kevesebb energiát fordít arra, hogy mások megnyilvánulásait személyes sértésként értelmezze, annál kevesebb személyes sértést kell elviselnie. És annál hamarabb fog véget érni a "sértegetős dömping".