rosta írta:
Kedves VaD, biztos vagy benne, hogy református templomban nem református pár gyermekét keresztelték? Ez nekem nagyon valószerűtlenül hangzik.
Kedves rosta!
Igazad van abban, hogy az ördög a részletekben rejlik, ahogy mondani szokás. Biztosan református templom volt, a fiú (talán férj) volt buddhista, a lány (feleség?) pedig valami más. Igazad van abban is, hogy könnyen lehet, volt valami köze a ref. egyházhoz (pl. annak idején ebbe keresztelték), különben miért ide hozták volna gyermeküket végül is. Az is igaz viszont, hogy ez számomra nem derült ki, mert az illetőket soha máskor nem láttuk a templomban vagy a gyülekezetben, sem előtte, sem utána (pedig akkor én ott voltam tag, ugyebár). Nekem mindenesetre így is elég necces, bár én, mint tudjuk, két reformátusnak keresztelt, de hitét nem tartó szülő gyermekének megkeresztelését sem tartom helyesnek.
rosta írta:
Az ökumenikus alkalom hol és milyen formában történt? Mert egy temetőben, ahol a különböző felekezetek és vallások halottjaira emlékeznek, az általad leírtak számomra természetesnek hangzanak.
Számomra nem. Ez egyébként egy falu megemlékezése volt egy akár restaurálandó, akár korábban eldózerolt zsidótemetőre, már nem emlékszem pontosan. S az rendben van, hogy mindenki emlékezzék azzal együtt, akivel akar. De ez nem egy ökumenikus igei alkalom! Hiszen mi is az az ökumené? És hol vannak a határai? Beletartoznak-e az izraeliták? És az unitáriusok? Hát Jehova tanúi? Mindenki beletartozik, aki vallási csoportként van bejegyezve? Esetleg a szcientológusok is? Vagy még tágabb lenne a kör, és civil társulások, kulturális mozgalmak, esetleg politikai pártok is beletartoznak? Szándékosan túlzom el a dolgot, de csak azért, hogy rámutassak: ez a kérdés sem világos a református egyháztagok körében. Szerintem ha megszavaztatnánk őket, sokféle és meglepő választ kapnánk. S végül is innen indultunk ki, hogy nincs megfelelő igei tanítás, nincs presbiterképzés, stb. Ez a történet erre volt illusztráció.
rosta írta:
A magyar reformátusok sosem fognak eljutni a homoszexuálisok házasságának megáldásig, bárhogyan is erőltetik azt egyes külföldföldi felekezetek.
Hát, én azért óvnálak attól, hogy nagyösszegű fogadásokat köss a kérdésben...
Miután azonban erre csak a jövő ad majd választ, ezen most nem rugóznék tovább.
rosta írta:
Ezeket csak azért írtam le, mert szerintem a fentiek inkább előfordulhatnak a kis református közösségekkel, mint a nagy református közösségekkel. A kis közösségek sokkalta könnyebben elmozdulhatnak rossz irányba, mint a nagy közösségek. Amint a nagy óceánjáró tankerek nehezen fordíthatók, hasonló ez a nagy közösségekre is.
Hát, én ebben sem vagyok olyan bizonyos, bár ezt a kérdést még nem gondoltam át alaposan. Mindenesetre, ha csak a homoszexuálisok házasságánál maradunk, a (nagy) német református egyház büszke volt rá, hogy előbb elismerte ezt, mint maga a német állam. A (nagy) svéd lutheránus egyház 1 vagy 2 évvel ezelőtt tette meg ugyanezt, míg a belőle - liberalizmusa és államegyházi berendezkedése miatt - korábban kivált kisebb egyházak nem. Sőt, direkt emiatt, a homoszexuálisok házasságának elismerése miatt most is sok egyháztag, valamint több egész gyülekezet is elhagyta.
Persze ez csak egy dolog, ettől még lehet a kisegyházaknak sok másfajta eltévelyedésük, de szerintem itt működik egy erős mechanizmus, mégpedig a politika, vagyis az állam. Mert ugyebár nem tanácsos beleharapni abba kézbe, amelyik enni ad. Magyarul: amelyik egyház az ő fenntartásában (vagyis pénzügyileg) nem független az államtól, annak nagyon nehéz bizonyos, attól érkező nyomásnak ellenállni. Ilyen lehet pl. a szóban forgó homoszexuális ügy is, meg még sok minden. Ez persze elméletileg az egyház nagyságától független hatás, de valami okból az államoknak mindig megvan az a furcsa tulajdonságuk, hogy a nagy egyházakat támogatják, a kicsiket meg nem. Márpedig ez a függő hatás - akár direkt utasítás, akár cenzúra vagy öncenzúra útján - törvényszerűen az Igétől való eltéréshez vezet.
Üdv: VaD