Idézet:
Én magam részt vettem olyan ökumenikus (?!) alkalmon, ahol a református mellett még három egyház képviseltette magát és szólalt meg: az evangélikus, a római katolikus és - ha hiszitek, ha nem - az izraelita!
Kedves Testvérek az Úrban (nem a református egyházban
)!
Eldöntöttem, hogy már csak kérdezni fogok. Miért olyan szörnyű eset, ha Krisztust hirdető református, evangélikus, római katolikus és Istenben hívő izraelita egyházak együtt örvendeznek-emlékeznek akár egy Istentiszteleten is? Jézus nem a református egyházba hívott, hanem arra, hogy egyek legyünk. Minden felekezetben van téves igeértelmezés (leginkább más felekezetek szerint), de Isten kegyelme árad mindenhol, és vannak megtérők a katolikus egyházban is. Olyanok, akik ott maradnak, és ott fejtenek ki áldott munkát. Más fogalomhasználatuk van, de nem más a szeretet. Miért ez a szűkkeblű csak-mi-tudjuk-helyesen hozzáállás Isten dolgaihoz?
Nem tudom, figyeltétek-e: amíg az ember a helyes tanokkal van elfoglalva, egyre magabiztosabb, egyre okosabb, egyre kioktatóbb. Amikor Istentől kérdez, egyre szerényebb lesz, egyre kevésbé érzi azt, hogy mindent helyesen tud - de egyre inkább elfogadó lesz más felekezet tagjai iránt, a másikban egyre inkább az embert látja. Nem az lesz a fő motívum az életében, hogy megtérítsem az illetőt, ha lehet, a saját meggyőződésemre, hanem, hogy segítsek neki megismerni Istent, mégpedig a szerető Istent. A szerető Isten nem látszik át a hitvitákon: ez a baj.
Üdv
nX