Kedves rosta!
Elnézésedet kérem, nem a Parókia portálon, hanem a reformatus.hu-n olvastam a cikket, amelyet megpróbálok beilleszteni a következő hsz-be, majd néhány kommentet is próbálok áthozni.

A kárhozatos
bálványimádásról
2012. május 24., csütörtök
A hagyományok tisztelete az
első – tette egyértelművé
újra a Zsinat csütörtöki
ülésén, miután elfogadta a
Heidelbergi Káté új
fordítását, de elvetette a
szöveg csonkítását vagy egy
esetleges kiegészítés
betoldását.
A május 24-én a XIII. zsinati ciklus
tizedik ülésszakának első napjának
kiemelkedő témája volt a Heidelbergi
Káté új fordítása. A terv az, hogy ha a
Magyarországi Református Egyház
Zsinata elfogadja a szöveget, és az
ismét az ügyet eddig is gondozó, a
Kárpát-medencei reformátusokat
tömörítő Generális Konvent elé kerül.
Ha minden részegyház jóváhagyja,
akkor 2013-ban, a Heidelbergi Káté
lérejöttének 450. évfordulóján, közös
Zsinaton fogadhatja el a Magyar
Református Egyház hitvallási iratának
az új fordítást. Tehát a kátéfordítás
ügye túlmutat az MRE keretein, közös
Kárpát-medencei folyamatról van szó.
A zsinat köszönetet mondott a
Heidelbergi Kátét Fordító Bizottságnak
a káté új szövegváltozatú fordításának
elkészítéséért, illetve elfogadta, hogy a
bizottság által átdolgozott szöveg a
Magyar Református Egyház
egységesen használt szövegű
hitvallása legyen.
Reformátusok a katolikus
miséről
Ennek a témának izgalmas része volt a
nyolcvanadik kérdés szövege. A
javaslat szerint a katolikus misét
bálványimádásnak minősítő mondat
csak zárójelben kerülne be a szövegbe,
csillagozva meg is magyaráznák, hogy
ma már ez a bántó kifejezés nem
használatos.
E szövegrésszel kapcsolatban így
hangzott a határozati javaslat: Az
Zsinat elfogadja, hogy a Heidelbergi
Káté 80. kérdésére adott válaszban „és
ezért kárhozatos bálványimádás"
kitétel zárójelben, valamint a
lábjegyzetben így jelenjen meg: „A
kifejezést csak a történelmi hűség
kedvéért hagytuk a szövegben. Amit a
16. században a Káté szerzői jónak
láttak, azt ma már – mint római
katolikus hittestvéreinket bántó
kitételt – nem használjuk."
Zárójelek, lábjegyzetek
Parázs vita kezdődött. Az előterjesztő,
Dr. Márkus Mihály, a Jogi és
Egyházalkotmányi Bizottság részéről,
valamint a fordítóbizottság elnökeként
rögtön az ominózus 80. kérdés
megvitatásával kezdte. A szövegrész
kapcsán először 1993-ban merült fel,
hogy ellenkezik a katolikus egyház mai
tanításaival. Egyes helyeken – így
erdélyi hittársaink – ezt a részt el is
hagyták. A nyugalmazott püspök
hozzátette, a 80. kérdésfelelet nem is
szerepelt a Káté első kiadásában. Dr.
Szabó István püspök hozzászólásában
erre reagálva megjegyezte, hogy a
Heidelbergi Kátét a magyar
reformátusok ezzel a kérdéssel együtt
vették át, mert a második kiadást
tették a magukévá.
Alább teljes hosszában megnézhető a
Zsinat vitája a Heidelbergi Káté új
fordításáról
"Nem bántunk senkit, ha
hitvallásunkban egy 16. századi
markáns hitvallás jelenik meg –
jelentette ki Szabó István, aki szerint a
legjobb, ha így marad a szöveg. A
dunamelléki püspök azzal is érvelt,
nemcsak egy 450 éves szövegről van
szó, a tanítás ma is érvényes és fontos,
mert a református egyháztagok között
ma is előfordul a szentségimádás. –
Amit a káté kimond, azt ma is így
gondoljuk, de nem így mondjuk."
Dunántúli tagtársa, Elter István
megjegyezte, hogy nem szabad feladni
azokat az eszméket, amelyek miatt a
reformáció kialakult. A Heidelbergi
Káté nem Szentírás – kezdte
mondandóját Futó Zoltán, aki szerint ha
a változtatás igénye meglenne, nem
egy pontra kellene fókuszálni, hanem
az egész hitvallást tanulságos lenne
átnézni. Pintér Gyula felidézte, hogy ő
egykor éppen a 80. kérdés miatt került
összetűzésbe katolikus hittársaival.
Osztotta Futó Zoltán nézetét, miszerint
a hitvallást egy az egyben lenne
érdemes tárgyalni. Simonfi Sándor
felhívta arra a figyelmet, hogy
eredetileg a fordítás megvitatásáról
volt szó, így a zsinat feladata az azzal
kapcsolatos döntéshozás lenne, nem
pedig a hitvallás megváltoztatása.
Török Zoltán kiemelte, hogy a kátét
nemzedékek ismerték meg ebben a
formájában. Nagy Balogh Csaba
feltette a kérdést: mivel a káté kérdés-
feleletei igehelyeket is tartalmaznak,
azokra hivatkoznak, akkor az
igehelyeken is változtatni kell?
A vitán felmerült az is, hogy a szöveg
maradjon, de az előszóban helyet
kaphatna a zsinat vitája, egyfajta
gesztusként a katolikus testvérek felé.
Végül győzött a református
hagyományok tisztelete: a zsinat név
szerinti szavazáson (17 igennel és 57
nemmel) nem fogadta el a határozati
javaslatot.

István Margit · Pécel
57 zsinati tag mondta ki azt, hogy "Isten
Igéje marad meg örökké", ők ti. a Biblia
igéivel alátámasztott eredeti eredeti
szöveget részesítették előnyben - s
azóta sem taníttattunk jobbra. A
"jólmegaszondás" időszaka egyébként
majd akkor jár le, ha a másik oldalról is
észlelünk valamiféle gesztusokat,
amire - valljuk be - mindezidáig nem
került sor. Az egységet pedig éppen a
Szentíráshoz, a hitvallásainkhoz és
azok szövegéhez való hűség munkálja,
nem pedig a tévtanítások fölött való
szemet hunyás...
Válasz · · Tetszik · Bejegyzés
követése · május 24., 22:44
További 27 megtekintése
21
Miglinszki Peter · Budapest,
Hungary
"római katolikus hittestvéreinket"
említő cikk eszembe juttatott valakit,
aki az őt le"elvtársnőző" munkásőrnek
bátran megmondta, hogy semmi
kifogása nincs ellene, ha a munkásőr
hajlandó elfogadni az elveit.
Válasz · · Tetszik · május 24., 23:11 4
István Pásztori-Kupán · The
University of Edinburgh
Itt nem gesztusok megtételéről van
szó, hanem arról, hogy (főleg a
jelenkori) római katolikus misetan nem
azonos azzal, amelyet a Káté a XVI.
században "kárhozatos
bálványimádásnak" nevezett. A
hitvallás recitálása rendjén mi nem egy
ötszáz esztendővel ezelőtti
"ellenféllel" vitatkozunk, hanem mai
hittestvéreinkkel kellene párbeszédet
folytatnunk. Egyébként a Második
Helvét Hitvallás (II, 2) egyik
bekezdésében olvassuk a következőt:
"E szerint mi nem becsméreljük a görög
és latin egyházi atyák
írásmagyarázatait, sem az ő
vitatkozásaikat és a szent dolgokról
való értekezéseiket - amennyiben a
Szentírással megegyeznek - nem
vetjük el; de kíméletesen elfordulunk
tőlük, ha észrevesszük, hogy a szent
iratoktól eltérő, vagy ezekkel
ellenkező dolgokat adnak elő."
Ebben az értelemben nem kellene
"kíméletesen elfordulni" attól a
megbélyegző élő XVI. századi
kifejezéstől, amely ma már ebben a
formában a római misetanra nem
érvényes? Ezzel nem önnön
örökségünket tagadjuk meg, csupán
tudomásul vesszük, hogy ötszáz év
alatt némely dolgok a mások házatáján
is megváltoztak (mások pedig
természetesen nem).
Válasz · · Tetszik · május 25., 0:40 16
Baranyai Ibolya · Kiemelt
hozzászóló · Itt dolgozik: Ráday
Könyvtár
Mennyiben különbözik a mai misetan
attól, amit a Káté írói kárhozatos
bálványimádásnak tartottak? Ha
bármiben is különbözne, az már nem
lenne mise.
Válasz · · Tetszik · május 25., 3:11 6
Sebestyén Katalin
E döntés tekintetében napnál
világosabb, hogy zsinatunk nem e
világban él - sajnos azonban nem bibliai
értelemben. Úgy tűnik, elakadt 450
évvel ezelőtt, és nem halad. Baj van, ha
egyházunk vezető testülete úgy
gondolja, hogy nekünk még mindig a
"katólikusok" ellen kell protestálnunk.
Baj van, ha attól érezzük magunkat
reformátusnak csupán, hogy nem
vagyunk katolikusok. Baj van, ha egy
régi hagyomány annyira fontos nekünk,
hogy képesek vagyunk egymással
összekülönbözni, egymást leszavazni.
Észre kell vennünk, hogy így nem csak
katolikus testvéreinktől távolodunk el,
hanem egymástól is, és az Egységtől is.
Nagy öröm számomra, hogy voltak 17-
en, akik igent mertek mondani a
semper reformanda egyházában a
megújulásra. Mire elég 17 igen?
Válasz · · Tetszik · Bejegyzés
követése · május 25., 10:10
További 3 megtekintése
20
Violetta Pete · ·
Beosztott lelkész, Beosztott
lelkipásztor Svábhegyi Református
Gyülekezet
azt érzem megcsúfolták azt amit
tegnap mondtam egy katolikusnak
arról, hogy a káténk milyen történelmi
helyzetben íródott, és hogy azon
túllépve a lényeg, hogy a kis
közösségekben egymást támogatva
működjünk. Ez így pünkösdre elég
antipünkösd üzenet a világba.
Válasz · · Tetszik · május 25., 10:15
Feliratkozás
9
Gueth Péter
Itt újrafordításról van szó, és az abból
eredő értelmezési problémákról, nem
pedig új hitvallás elkészítéséről. Az "új"
alatt azt értem, hogy mai, aktuális,
benne a jelenkori ember kérdéseire
adandó válaszokkal. A lábjegyzetbe
szánt "történelmi hűség kedve" mit
takar? És az előszóban a "zsinat vitája,
gesztusként"? Ezek csak üres szavak,
ki ne látná. "Gondoljuk, de nem így
mondjuk?" Milyen lelkület ez? Egy
aktuális hitvallásra szükség lenne, sőt,
csak arra van szükség igazán. A
hitvallás nem Szentírás, olyannyira,
hogy még csak nem is Alkotmány. Itt
nem lenne meg az "erő" egy ilyen
feladatra? Akkor ez az
"újracsomagolás" pusztán demagógia,
mert elhallgatja a csomagolók
jelenkorukkal való súlyos
antagonizmusát. Fontos a hagyomány
tisztelete, de mi lenne, ha a
parlamentben tiszteletből érvénybe
iktatnák a 450 évvel ezelőtti
törvényeket? Ahol csak hagyomány
tisztelet van, ott nincs élő hagyomány.
Válasz · · Tetszik · május 25.,
12:58
10
Tamás Bódiss · Itt dolgozik: Franz
Liszt Academy of Music
Egyetértek a fent szólókkal és merem
remélni, hogy nem egyszerűen "ad
acta" lesz a sorsa ennek a témának...
Beszélni kellene erről - különösen a 80.
kérds feleletéről - úgy, hogy sokan
elmondják véleményüket.
Válasz · · Tetszik · május 25., 13:25 2
István Pásztori-Kupán · The
University of Edinburgh
Gratulálok a tizenheteknek, a többi 57-
nek pedig Erdélyből üzenem, hogy
nálunkfelé az ilyen "jólmegaszondás"
időszaka már 1568-ban lejárt. Isten
Igéje marad meg örökké, nem pedig
egy, mára már bizonyítottan túlzó
"hagyományos odamondás". De hát
több is veszett Budán - vagy mégsem?

A magam részéről csak annyit, hogy nem a ''Református hagyomány'' került az első helyre, hanem Isten igéje.
A katolikus misében pedig továbbra sem a Szentlélek a főszereplő, hanem a Krisztust újra és újra megáldozó papi közbenjáró.
Hit, igazság, erkölcs és tanítás területén pedig továbbra is a pápai csalhatatlanság a mérvadó...

Köszönöm, hogy meghallgattad. Sejtem, hogy mire gondolsz, sejtem azt is, hogy kire. Van azonban az oldalon egy másik igehirdetés, hasonló a témája: a hárításról szól, az viszont nem hagy kétséget afelől, hogy ebben a tekintetben mindnyájan (tetszik-nem tetszik) egy hajóban evezünk.
Isten áldjon!
nX

Farkas József, egy
katolikus református
Különleges ajándék, ha valakit
templomból, közösségéből szólít haza
az Isten. Ezt az ajándékot kapta most
karácsonykor Farkas József református
lelkész, aki a lelkészi szobájából
szellemi aktivitásának teljében,
csöndben, szenvedés nélkül 85 évesen
"tért haza". Több száz tisztelője szinte
be se fért a Gyulai Pál utcai református
templom termeibe január 20-án,
búcsúztató istentiszteletén. Ki volt
Farkas József? Lelkipásztor, aki
reformátusként volt egyetemes, az
ökumené és a radikális megújulás
elkötelezettje. Lelkisége, aktivitása
szerint leginkább Gyökössy Endréhez
hasonlítható. A Soli Deo Gloria híres
szárszói konferenciatelepén titkár volt,
Budapest VII. kerületében több helyen
szolgált, püspökhelyettes is volt
Bereczky Albert mellett.
Népszerűségét kitűnő könyvei és
rendkívüli emberi figyelmessége
alapozta meg. Teológiai beszédei
világosak és érthetőek voltak. Tudta, a
nyelven múlik a közvetítés minősége.
Képes volt távlatosan gondolkodni,
nem tisztelte az egyházi merevséget,
hirdette, hogy nem a Biblia betűje áll
Krisztus fölött, hanem Jézus áll
mindennek a középpontjában. Műhelyét
derűs szójátékkal nevezte egyidejű
oratóriumnak és laboratóriumnak.
(Hozzátehetjük: menedékhely is volt.)
Számos megújulási igehirdető műve
jelent meg, köztük az Alternatív
teológia. Ám legjellemzőbb,
legkülönlegesebb a Pneumatikus
ember címet viselő füzet. Ebben azt az
ősi keresztény emberképet mutatja fel,
amely a (test-lélek-szellem -- szóma,
pszüché, pneuma) hármasságban az
utóbbiból nyeri az erőt.
"Boldogok a pneuma koldusai. "
Boldogok, akik nem nyugszanak bele
abba, hogy test és lélek redukált
kettősségében élünk. Teljes életet
akarnak élni. És ehhez az út: Vegyünk
Szentlelket!"
Farkas Józsefet kutató, tanító
embernek ismertük. Katolikus
táborokban és ökumenikus műhelyben
egyaránt sikere volt relatív erejű
előadásainak. Hálát adunk
Teremtőjének az általa közvetített
szellemiségért - a Szeretet Lelkéért.
Pneumatikus ember volt, s most már
mindörökre az marad.
Deme Tamás

igen, én is láttam ezt az írást. az igehirdetést is meghallgattad, vagy elég volt neked az az "ítélet", hogy katolikus?

Kedves nemosinex!
Már bocsánat, de én is katolikus vagyok, s nem református!
Amúgy meg nem azért nem hallgattam meg az igehírdetést, mert előítéleteim vannak, hanem mert mobilról nem tudom megtenni.
Aztán meg az az apróság is megérdemel itt néhány szót, hogy az egyház katolikus (egyetemes) volta nem azonos az ökumenizmus fogalmával.
'' A fussatok ki belőle én népem''- krisztusi parancsát egyetlen lelkész igehírdetésével sem tudod ''überelni'.

Én várnék akkor az ítélettel a helyedben. (Egyébként FJ református lelkész, de nem ettől hiteles, hanem hogy Krisztus-követő, attól.) Csak gondolkodj el ezen: mennyire krisztusi ez pl., hogy fogalmad sincs, miről beszél, előkapsz egy cikket, ami szerinted téged igazol, és bemásolod? Miközben puffogtatod a bibliai igéket, fogalmad sincs, hogy mivel kapcsolatban. Ez krisztusi?

Te nemosinex tudod egyáltalán, hogy mit is akarsz tőlem valójában?
Én is írhatnám Neked, hogy puffogtatod az igehírdetéseket valakitől, akinek semmit nem teszel közzé a beállítottságáról, csakhogy önmagad igazold.
Minden érmének két oldala van, ha Te közzé teszed az ''írást'' nem kell megsértődnöd, ha mellé teszem a ''fejet''. Attól mert a Református egyházban is vannak ökumenikus beállítottságú lelkészek még nem jelenti azt, hogy ez a törekvés igei lenne.
Amúgy meg nem kell bemutatnod nekem, hogy mit jelent a római egyház felfogásában az ökumenizmus, melyre oly serényen áhitozol...
Én 32 évet töltöttem a MRKE-ban, átlagos katolikus családba születve, átlagon felüli katolikus reménykedéseknek kitéve.
Te hány órát töltöttél Római katolikus egyházi környezetben?
Mit tudtsz egyáltalán a római egyházról, ami saját megtapasztalásodból származik?
És most nem az átlag római katolikus testvérekről beszélek, hanem az egyházszervezetről amely sötétben tartja őket!
Az ökumenikus charta aláírásával nekik nyújtottak béke jobbot a protestánsok.
Szerinted ez biztosan igei, sőt Krisztusi...

Mi a probléma?
A protestánsok egyik alapelve szerint a
keresztény hit egyetlen kötelező és
biztos tekintélye csak a Szentírás (sola
Scriptura) lehet, és a Szentírás saját
magát értelmezi olyan módon, hogy
minden egyes hívő világosan képes
belőle megismerni az üdvösség útját és
mikéntjét. Azaz a Szentlélek a
Szentírás olvasásakor segíti a hívőt
abban, hogy megtudja hogyan
üdvözülhet, és mit kell tennie ahhoz,
hogy üdvözüljön. Ugyanezen
protestánsok mégis teljesen eltérően
magyarázzák az írásokat, s nem tudnak
egyességre jutni a legkisebb dolgokban
sem: egyesek szerint kb. 23 ezer,
mások szerint 33 ezer különböző
protestáns felekezet van, amelyek
szentírásmagyarázata más és más,
egymással ellentétes utat jelöl meg az
üdvösség kérdésében.
Ezzel a tarthatatlan állásponttal
szemben a katolikus keresztények azt
vallják, hogy a Szentírás
értelmezésekor figyelemmel kell lenni
az apostoli Hagyományra, arra,
ahogyan a Szentírást az Egyházatyák
és más ókeresztény írók és hívők
értelmezték a szent szöveget, illetve,
hogy a biztos és kötelező érvényű
magyarázatot csak a péteri
apostolutóddal, azaz a pápával
összhangban álló püspökök közös
magyarázata, azaz a Tanítóhivatal
magyarázata adhatja meg, és ehhez
tartania kell magát minden hívőnek.
Tehát mind a Szentírást olvasó egyes
hívőnek, mind a Szentírást kutató
tudósnak egyéni magyarázatát hozzá
kell igazítania az élő Egyház apostoli
Hagyományához, illetve az Egyház által
megfogalmazott hit analógiájához,
hiszen a Szentlélek, amely a Szent
Iratokat sugalmazta, nem mondhat
ellent önmagának.

Te bizonyára olyan dolgokat tapasztaltál, amiket én nem. Pedig én is katolikus családba születtem, és saját elhatározásból tértem be a református egyházba. Csak azt nem értem, honnan állíthatod ilyen magabiztosan, hogy én semmit nem tudhatok a katolikus egyházról.

Ennyit arról, amit a katolikus egyházvezetés valójában gondol a protestánsokról, s ahogy az ökumenizmust valójában elképzeli...

Örülök, hogy van katolikus egyházvezetési tapasztalatod.
Mesélnél picit róla?
Mi vezetett reá, hogy elhagyd a római egyházat és reformátussá legyél?
Megszüntek mára ezek az okok a MRKE-ban?