TCsaba írta:
Kedves exrefis!
Ha már ott van a "kell" (kivéve, ha keresztre vagy feszítve) akkor az alámerítkezésből máris egy korlátozott körülmények közötti "üdvösségi"kérdést kreáltunk! Isten igéjében nincs olyan, hogy "KELL" de talán mégsem... Ha az alámerítkezés üdvösségi kérdés, vagy "KELL" kérdés lenne, akkor Dávid sem a körülmetélkedés jegyét hordta volna...
Kedves Csaba!
Látom innen a végtelenségig rághatjuk a gumicsontot, mert egy felekezeti tanítás megkötöz téged a megértésben.
Mint mondtam nem az alámerítkezés az üdvösségi kérdés, hanem a hit. Isten mondhatta volna azt is, hogy aki hisz, az csinál három hátrabukfencet, de Ő az alámerítkezést mondta. Az alámerítésnek sincs semmi értelme önmagában. A bűnt ugyanis nem a víz, hanem Jézus vére mossa le, pontosabban az abban való hit. Mégis, Isten egy ilyen egyszerű jelképes cselekedetet kért attól, aki hitre jut. A dolgot viszont nyomatékosítja, hogy ha valakinek még jelképesen sem volt szükséges alámerítkezni, az Jézus volt, mégis megtette, pont azért, hogy példával járjon előttünk.
Anélkül, hogy az alámerítkezés jelképét magyaráznám, csak arra akarom felhívni a figyelmet, hogy a Biblia teli van ilyen látszólag értelmetlen cselekedetekkel, amiket Isten a küldötteinek parancsolt és elvárt. Tehát valamiért Isten találta ki, hogy ezeket. Én a magam részéről ezeket nem vitatom, nem magyarázgatom, nem értelmezgetem, hanem elfogadom, akkor is ha nem értem.
Szóval a hit. Csakhogy mindenki a hite szerint cselekszik, tehát a cselekedetei mutatják meg a hitét.
Ha te hiszel abban, hogy tudsz a vizen járni, akkor átsétálsz a Dunán. Ha nem, akkor mégy a többiekkel a 7-es buszon.
Ha hiszel abban, hogy ura vagy a gravitációnak, akkor kisétálsz az emeleti ablakon. Ha nem, akkor mégy a lifttel, mint a többiek.