Hála értetek!
A pénteki Bibliaórán Jézus igájáról és terhéről volt szó.
Máté 11.
28. Jézus mondja: Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Milyen jó, hogy Jézus nem a "lelki békességben úszókat", nem a "meditációban átszellemült, testileg tökéletes állapotban lévőket várja", hanem a bajokban küzdőket, a nehéz eseteket, fáradtakat, terhektől roskadókat. Mert Ő TUD rajtuk segíteni, mert NÁLA van megoldás, van szabadítás.
29. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Aztán ha levette a bűn terhét rólunk, fel akarja rakni ránk az Ő terhét és Igáját, mert ez ad védelmet és biztonságot. De ennek van egy feltétele!
Két "tantárgy" amit
tanulunk, úgy látom életünk végéig. (néha inkább matekoznák, vagy filozófia órára járnék
helyette)
Az egyik a SZELÍDSÉG, a másik az ALÁZAT.
Mi kell a tanuláshoz? Egy jó tanár, akire nézhetek és gyakorlati szituációk, ahol kipróbálhatom a tudásomat.
Miért fontos a szelídség és az alázat Jézus Igája felvételéhez?
Mert egy erőszakos, dühös, ugráló lóra nem lehet felrakni az igát, sőt egy magát kihúzó, pökhendi állatra sem lehet igát kötni. Az erőszakosság és a pökhendiség kizár abból, hogy Jézus az Ő igáját ránk tehesse.
30. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.
Ugyan akkor egyetlen hasznos teher és iga van az ember életében, aminek a "húzása, cipelése" mögött Élet fakad. Ami nem bilincs, ami nem megkötöz. Ami felszántja a kemény földet, ami mögött gazdag búzatáblák növekednek. És ez ad békességet és nyugalmat.